Tisztelt Szerkesztőség! Mindenütt azt olvasom, hallom, merjünk bátran lépni, új életet kezdeni. Hát én nem voltam soha az a gyáva fajta! Mindkét tönkrement házasságomból, amikor láttam, hogy már csak hazugsággal, megcsalással és nem szerelemmel teli, kiléptem.
Na, és mi lett az eredménye?! Itt állok harmincnyolc évesen, tizenöt kiló súlyfelesleggel, lélekben teljesen összetörve, egy tizenkét és egy ötéves gyerekkel, és harcolok a két apával minden fillérért.
Egyedüli családfenntartóként nagyon nehéz a helyzetem: a munkahelyemen le kell nyelnem minden intrikát, mert ha ki merném nyitni a számat, akkor le is út, fel is út. És ez a történet már nem csak rólam szól, hiszen gyerekeim vannak! Bezzeg a volt férjeim élnek és virulnak: az egyik csinosabb és fiatalabb feleséget, illetve barátnőt talált, mint a másik. Én meg? Itt búslakodom egyedül.
Nincs, akivel megoszthatnám bánatomat, gondjaimat. Nincs, akiért nőnek érezhetném magam. Pedig nyitott vagyok egy új kapcsolatra, de hiába.
A környezetemben élő pasik zöme nős, a maradék meg, ha éppen nem nyámnyila, akkor a fiatal csitrik után lohol. Már az internetes párkeresésbe is belefáradtam. Egyszerűen unom hallgatni a sok hazugságot. Megírják, hogy milyen jóképűek, intelligensek, kész szupermenek, aztán az első találkozásunkon kiderül, hogy Danny DeVito egy sármőr hozzájuk képest. És ez még csak a kisebbik baj, de nem is adnak magukra! Ápolatlan körmök, zsíros haj, és testszag ellen egy flakon spray. Hát nem! Ebből már nem kérek! Csak azt nem tudom, hol lehet megismerkedni egy kedves, értelmes, normális pasival. Mert érzem, ha nem történik végre velem valami jó, akkor teljesen kikészülök.
Jelige: Szerelem, merre vagy?
Kedves olvasó!
Meggyőződésem, hogy tanácsot adni csak úgy lehet, ha őszintén beszélünk. A levele tele van szemrehányással, önsajnálattal. Vakvágányon az élete, házasságai kudarcba fulladtak, kevés a pénze, a munkahelyén szekálják. És még el is hízott. Pedig a megoldás a szeme előtt van. Csak nem veszi észre, mert mástól várja, hogy kibogozza élete összegubancolódott fonalát. Rendre a másikat – másokat! – okolja minden rosszért.
Itt az ideje, hogy számot vessen eddigi életével. Ehhez hatalmas önkritikára van szüksége – és arra, hogy NE hazudjon saját magának. Ez nehéz feladat, de higgye el, megéri. Mert ezzel lehetőséget kap arra, hogy végre kézbe vegye a sorsát. A gödör fenekén ücsörög, s bizony jócskán kell hozzá önerő, hogy foggal-körömmel napvilágra küzdje magát. Kezdjük az elején: Az emberek java része azt gondolja, ha férje, felesége lesz, aki majd fogja a kezét, az majd mindent megold az életében (ma társfüggőségnek is nevezik a jelenséget). Lesz szerelem, anyagi biztonság, rózsaszínű boldogság – és végre nem lesz mindenre egyedül. Mindenki egy ideális párról álmodozik, aki testi-lelki mindene lesz, és majd boldogan élnek, amíg meg nem halnak... Csak az élet nem tündérmese.
Igen, vannak jutalomkapcsolatok és segítő kapcsolatok – de erről később. Önnek ez egyelőre nem fog összejönni. Önnél a párkapcsolat az a terület, ahol sok tanulnivalója van. Olvasom levelében, hogy már két házasságon is túl van (két apától két gyerek), és most repeső szívvel robogna a következőbe. Kérdezem: miért? Hisz nagyon úgy néz ki, hogy ezekben a házasságokban is voltak jócskán feladatai, tennivalói, amelyekkel nem nagyon boldogult – másként nem ülne a semmi partján sóhajtozva.
Rossz hírem van: ha most nem áll meg egy kicsit, nem értékeli át párkapcsolatait, és nem jön rá, mit is kellett volna ez idáig megtanulnia (pl. odaadás, elfogadás, megbocsátás, őszinteség, felelősségvállalás, türelem – a paletta széles), akkor ismét bibi lesz.
Természetesen vannak olyan helyzetek (testi-lelki terror, bántalmazás), amikor tényleg jobb, ha valaki minél hamarabb elválik, de úgy érzem, itt másról van szó. Itt a harmadik házasság sem fog sikerülni, mert mindig ugyanazokat a sémákat ismétli („majd én megmutatom, hogy másnak kellek...”, meg: „nem tudok férfi nélkül élni”).
Szóval, van egy rossz hírem: változni kéne! Az első, legfontosabb szabály: meg kell tanulni szeretni, becsülni és értékelni önmagunkat. A következő lépés a megbocsátás. Meg kell bocsátania a volt férjeknek. Tudom, hogy nehéz feladat, de ha nem tudja megtenni, újra találkozni fog velük (vagyis a hasonló karakterű férfiakkal). A harmadik párkapcsolata sem lesz jobb, mint az első kettő volt. Ugyanakkor pihentetni kellene a lelkét is, kicsit megnyugodni. Amíg önmagában nem tudja megteremteni a harmóniát, addig hiába keresgél. Mindig ugyanolyan típusú férfiakat és helyzeteket fog bevonzani. Hagyjon magának egy kis időt a változásra. Nem olyan rossz dolog elcsendesedni, kicsit egyedül lenni.
Ha mindezeket sikerül megtennie, meglátja, élete szépen alakulni fog. Az idő nagy úr, és sok élethelyzetre megoldást hoz. Csak türelem – ne keressen ilyen lázasan. Tudja egyáltalán, mit keres?!
