Minden normális nő örül, ha azt mondják neki, öt-tíz évet bátran letagadhatna a korából. Vajon miért? Miért nem merjük bevallani a korunkat, miért sértődünk meg, ha valaki azt mondja, pontosan annyinak nézünk ki, ahány évesek vagyunk?
Hiszen a dicséret okozta öröm gyorsan elmúlik, főleg ha észrevesszük, hogy osztálytársnőnknek, aki a saját nagymamájának néznénk (mellé még slendriánul is öltözködik), ugyanezt a sablonos bókot ismételgetik. Talán mert ez minden nőnek kijár?
Hányszor, de hányszor találkozunk olyan asszonyokkal, akik felett már eljárt az idő, mégis szépek, kívánatosak, szexisek. A szépség, a szexus ugyanis nem korfüggő. Vegyük például Juliette Binoche-t, aki az ötvenhez közeledve is ugyanolyan vonzó volt, mint harmincévesen.
A másik oldaln: miért baj az, ha egy hatvanéves nő hatvanévesnek néz ki? Miért ennyire korsoviniszta a mai szemlálet? Miért szégyen ötvenévesnek lenni?
Öltözködési stílus haladóknak
Ari Seth Cohen divattervező az idősebb korosztályra specializálta magát, és megalkotta az Advanced Style divatot. Ebben még nem volna semmi különös, bár a világhírt ez hozta meg számára. Mégpedig azért, mert fényképezőgéppel a kezében járta a nagyvárosok utcáit, és lencsevégre kapta a hatvan feletti szépségeket, akikkel találkozott. Valamennyi modellje feltűnően elegáns vagy extravagáns nő volt, akiken első pillantásra látszott, hogy erős egyéniségek, és nem akarnak mindenáron fiatalabbnak látszani a koruknál.
Életfelfogásukat Ari Cohen egyik sztárja, a nyolcvanéves Joyce Carpati újságíró és operaénekesnő foglalta szavakba: „Nem akarok fiatalabb lenni, mint amennyi vagyok. Csodálatos akarok lenni!” Amire gondolt, az sikerült is neki. Az utcán mindenki észreveszi. Ősz haját laza kontyba fogja, mindig válogatott eleganciával öltözködik, és arcát nemcsak öntudatos mosoly, hanem élénkpiros szájrúzs is ékesíti.
Ari Seth Cohen másik ikonikus alakja a hatvankét éves Linda Rodin, aki New Yorkban él, és stylistként dolgozik. Ő sem szégyelli ősz haját – olyan extravagáns ruhákat választ hozzá, hogy a divatbemutatókon lesöpri a mólóról a fiatal modelleket. A hazai pályán is láthatunk kivételes nőket, akikre elragadtatással tekint mindenki, aki a közelükbe férkőzik, gondoljunk csak a nemrég elhunyt kilencvenöt éves Horthy Istvánnéra, aki szolid eleganciával öltözködött, és kilencvenhárom évesen is felszállt helikopteren, hogy fentről is lássa Budapestet.
Miért tagadjuk le a korunkat?
Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy Ari Seth Cohen szemlélete ritkaságszámba megy, hiszen a huszadik század a fiatalság kultuszának hódolt. Ma is egy hazudós korban élünk. A bölcsességet, ami a korral jön meg – semmire nem becsülik. Sőt! Kemény szabály, hogy csak a fiatalok lehetnek sikeresek. Ezzel a kényszerrel harcolt Anastasia, a híres énekesnő is tíz éven keresztül. Karrierje harmincéves korában indult. A menedzsere a showbiznisz kemény szabályaira hivatkozva rákényszerítette, hogy huszonöt évesnek mondja magát, mert attól félt, harmincévesen nem lesz sikeres.
Anastasia tíz évig hazudott, de akkor elszakadt nála a cérna, és nyilvánosan elismerte, hogy hány éves. „Nemsokára negyven leszek, és boldog vagyok, hogy végre bevallhatom a koromat. Éveken keresztül valótlanságot állítottam magamról, és minden interjúmban pokolian kellett vigyáznom, nehogy eláruljam magam, amikor a születési évemről, a testvéreim koráról és hasonlókról kellett nyilatkoznom. Most örülök, hogy végre bevallhatom, negyvenéves vagyok.”
A hátköznapi nőket ugyan senki sem kényszeríti, hogy hazudjanak a korukat illetően, és mégis – a Facebookon nem adják meg a születési évüket, csak a hónapot és napot. Miért teszik? Hiszen sok szempontból hasznos, ha az emberek tudják, hány évesek vagyunk. A korral nemcsak a ráncok és a pluszkilók járnak együtt, hanem a tisztelet is. Még a hivatalban is másképpen viselkednek az emberek egy ötvenévessel, mint egy húszévessel szemben. A ma embere azonban nem tiszteletért ácsingózik – fiatalos akar maradni minden áron. Mert körülötte minden azt sugallja, csak ennek van értéke. A plakátokon, kifutókon tizenöt éves lányok vonulnak – ők az idolok. Hát micsoda világ ez?!
Bár az utóbbi időben mintha lecsengőben volna a fiatalság kultusza. Nyugat-Európában befejeződött a babyboom, a lakosság elöregedik, és a bolttulajdonosok jól tudják, hogy egy tizennyolc éves eladólány aligha propagálja megfelelően az ötvenéveseknek készült ránctalanító arckrémet. A nyolcvanas évek sztármodelljei, Cindy Crawford és Christy Turlington egymás után kapják a felkéréseket a bemutatókra. Ma még nem lehet megmondani, megismétlődik-e a múlt század harmincas éveiben lábra kapott divat, mely szerint a fiatalok őszre festették a halántékukat, hogy hitelesebbek legyenek a munkahely-változtatáskor, de úgy látszik, a fiatalságimádatnak vége. Emellett az igazat megvallva sokkal jobb érzés „csodásan kinéző” ötvenévesnek, mint nyúzott harmincévesnek lenni.
Andie MacDovell szintén az egyik leghíresebb „idős és haladó” kategória, aki így nyilatkozott az öregedésről: „Akkor követjük el a legnagyobb hibát, amikor minduntalan a fiatalságunkra gondolunk, és mindenáron vissza akarjuk forgatni az idő kerekét.” Ezért ha ezután valaki azzal állít nekünk, hogy nem mutatjuk a korunkat, nyugodtan válaszoljuk ezt: „Jól nézek ki? De hát ötvenévesen ez természetes!”
