Komáromban vagyunk. Lekanyarodom az Erzsébet-szigetre, már látom a Duna hullámzó, kék víztükrét. De most nem arrafelé veszem az irányt, hanem a ZAX csokimanufaktúra tündöklő kirakata felé. Gyönyörködöm egy picit a fantáziaszínekben csillogó bonbonokban, ám most nem ezek titkát fogjuk kikutatni, hanem Zsuzsáét, aki reményeink szerint megfejtette az örök fiatalság titkát.
Varga Zsuzsa azt mondja, hogy az életkor csak egy szám, és bizony neki nem csupán a bonbonjai álomszépek – az összes olyan, akár egy art deco ékszer! –, ő is gyönyörű, érett nőként hódít. Hatvanegy évesen is.
Zsuzsa éppen csokoládépasztillákat szór két egymás mellett álló gépbe, az egyikben selymesen örvénylik a világ egyik legjobb csokija, a Valrhona tejcsokoládé. Ha Zsuzsa mögé kulisszát keresnénk, az ő legigazibb díszlete arany és ezüst csillámokba öltöztetett drazsék és bonbonok karéja lenne. Vannak nők, akik a kor előrehaladtával egy nagy sóhaj kíséretében búcsút mondanak nőiességüknek és minden másnak: karriernek, hobbinak. Beszürkülnek, láthatatlanná válnak. Nem úgy Zsuzsa, aki mindig mert váltani. Például majdnem harmincévnyi közgazdász múlt után fordított hátat a számok világának, és hagyta, hogy szenvedélye új kihívások felé sodorja. A nevével fémjelzett komáromi ZAX manufaktúrában ma a világ legfinomabb bonbonjai és drazséi készülnek (kézzel!).
Zsuzsát ötvenhét éves korában örvényként nyelte el a csokoládékészítés világa. Az egész egy egynapos workshopra szóló ajándékutalvánnyal indult, amellyel a gyerekei lepték meg. Itt minden kételye megszűnt: a csoki az ő igazi útja. Úgy érezte magát, mint a szomjas vándor, aki hosszú bolyongás után megtalálja a forrást. 2019-ben aztán férjével együtt megalapították a ZAX csokigyárat. Közben nagy mesterek online tanfolyamain képezte magát, meglátogatta a világ összes fontos csokoládéműhelyét.
„Soha nem titkoltam a koromat” – mondja mosolyogva, miközben válogatja a fotózásra hozott ruhákat. „Hatvanegy éves vagyok, s ezt el kell fogadni. Persze mindent elkövetek, hogy az életkorom csak arról szóljon, hogy ennyi évet megéltem. Azt is tudom, hogy egy jó hangulatú nyári partin sokkal fiatalabbnak érezhetjük magunkat, mint egy hosszú munkanap végén.”
– Sokat teszel azért, hogy fitten tartsd magad?
– Rengeteget. Mégpedig az év 365 napján, mert az egésznek csak akkor van értelme. A fiam születése indította be a lavinát, tornázni kezdtem a feszességemért; ennek harmincnégy éve. Azóta nagyon sok mozgásformát kipróbáltam az aerobiktól kezdve a spinningen át a piláteszig. Közben kerékpároztam, gyalogoltam. Másfél évvel ezelőtt aztán egymásra találtunk a jógával. Hetente legalább négy-öt alkalommal a Jóga Életmód oldalán lévő videók alapján jógázom. Megszerettem, érezhetően feszesebb, rugalmasabb vagyok, és javult a kondícióm is. A jóga lelkileg is épít. Belemegyek egy ászanába, s közben valami történik a lelkemmel. A jóga kivasalja. Még az étkezés terén is fegyelemre szoktat, hiszen gyakorlás előtt három órával nem ajánlatos enni.
– Nem titok, hogy apró, filigrán alkat vagy: ennél a testmagasságnál jobban látszanak a kilók. Csupán mozgással tartod a versenysúlyodat?
– Igazság szerint ebéd után én már nem eszem. Fiatalon nem ismertem a mérleget, bármit megehettem. Ötven körül drasztikus gyorsasággal kezdtek feljönni a kilók. Egyik napról a másikra megjelentek a zsírpárnák, megvastagodott a derekam. Tudtam, hogy elszabadul a pokol, ha nem változtatok. A reggelit nem hagyom ki: mi úgy reggelizünk a férjemmel, mint a királyok. Megadjuk a módját: minden reggel terülj, terülj, asztalkám van nálunk, közben ráérősen átbeszéljük a napi terveket – a ZAX családi manufaktúra, marketingben a férjem a karmester. Egyszóval a reggeliről semmiképpen nem akartam lemondani, ez napunk fénypontja. Ebédre általában valami könnyűt eszem, de ha kettőkor lemegyek a városi piacra, és megérzem a finom rétes illatát, azzal zárok. Rántott hús vagy más zsírban sült étel már évek óta nem kerül a tányéromra, de kerülöm a szénhidrátokat, a cukrokat is. Igazság szerint minden ember metabolizmusa másként működik. Mindenkinek ki kell tapasztalnia, mitől ugrik meg a mérleg nyelve.
– Igen ám, de az ilyesmit hogyan tudjuk kiszűrni?
– Csak úgy, ha minden nap, lehetőleg ugyanabban az időben ellenőrizzük a súlyunkat. Mindez persze csak akkor segít, ha életmódunk részévé válik. A kampányszerű diétákkal nem számíthatunk hosszan tartó eredményre: ezt már megtanultam. Nekem az időszakos böjt vált be. A nap hátralévő részében többnyire már nem szoktam enni. Ennek köszönhetően sokkal jobban is alszom. Nemhiába mondják, hogy a jó alváshoz három dolog szükségeltetik: tiszta fej, üres gyomor és üres húgyhólyag. Egyébként ma már jobban odafigyelek a testem jelzéseire. Bármennyire is imádok olvasni, ha kezdek elálmosodni, leteszem a könyvet. Igyekszem eleget pihenni: ez a kor parancsa.
– Manufaktúrátokban a bonbonok és pralinék ízvilágát te kísérletezed ki. Ehhez, ugye, olykor meg kell kóstolni a finomságokat...
– A kóstolás a munkámhoz tartozik. Mostanra több mint harmincféle tölteléket kísérleteztem ki. Viszont annyi csokoládét nem tud megenni az ember, hogy attól felszedjen. Ráadásul a mi csokoládéinkban minimális a cukortartalom. Kizárólag prémiumkategóriás alapanyagokkal dolgozunk, mint a francia Valrhona, valamint az olasz Crea és Domori. A külső héj színezésének alapja is igazi kakaóvaj. Pont ezek miatt van küldetéstudatom: szerettem volna megmutatni, hogy mi ilyet is tudunk itt, Szlovákiában, magasra is tehetjük a lécet.
Amikor úgy döntöttem, hogy felállok az íróasztal mellől, a férjem mindenben támogatott. (Igazából már akkor együtt dolgoztunk, az ő építészirodájában ismertük meg egymást.) Az elején reggeltől estig bent voltam a műhelyben. Ma már tíztagú megbízható csapat áll mögöttem.
– Ha már férj és házasság: harminc közös év után miben látod a jó párkapcsolat titkát?
– Habsburg Ottót idézve: jól kell tudni választani. A házasság kemény dió, főleg ha két kemény ember köti össze a sorsát. Közhely, de megtanultunk kompromisszumot kötni. Én már egyszer megégettem magamat: megtanultam, hogy a kapcsolat fontosabb, mint az, hogy igazam legyen. Emellett mindent meg kell beszélni. A hallgatás nem jó megoldás. Nem szabad szőnyeg alá söpörni a gondokat, mert attól még azok ott vannak. Az ördög akkor sem alszik, amikor hortyog. S van egy dolog, amiről idősebb korban kevés szó esik: ez pedig a testi vágy. Mi erre is figyelünk, nálunk ugyanolyan örömet hoz, mint akármikor korábban. Nem szabad hagyni kialudni a tüzet, mert harmónia csak akkor lesz, ha a szex is jól működik.
– Általában mindenkinél máskor jön el az a pillanat, amikor bepánikol az évek múlása miatt. Engem például jobban megviselt a harmincadik születésnapom, mint az ötvenedik. Te ezzel hogy állsz?
– Negyvenéves koromtól kezdve minden születésnap megvisel. A házunk egyik fala tele van családi fotóval, még fiatalkorunkból. Több tucat kép. Látom, hogy telik az a fránya idő, de a szemrevételezés inkább „nem feladásra” inspirál! Bizonyos koron felül a tükörbe sem mindig jó belenézni, mostanában viszont beállok elé, és addig nézegetjük egymást a tükörképemmel, míg végül mosolyogva indulok neki a napnak! Nem a ráncok zavarnak, valahogy a sziluett változik meg a korral... Másmilyen lesz az ember szeme, orra, szája, arca. Ezért van szükség a tükrös trükkre!
A keverési arányok titkosak Zsuzsa még otthon, a saját konyhájában kísérletezte ki a recepteket, és fejlesztette őket lassan tökélyre. A türelem pedig kulcsszó, mert a töltelék főzése mindig türelemjáték. Itt nem lehet kapkodni, mert ez ám kémia...
– Hogy veszed fel a harcot az idő múlásával? Van valamilyen beavatkozásod?
– Fiatalkoromban mereven elzárkóztam a plasztikának még a gondolatától is. Ma már úgy gondolom, hogy a szépségtudomány vívmányait használni kell. Csak nem szabad túlzásokba esni. Ötvenéves koromra annyira megereszkedett a felső szemhéjam, hogy már zavarta a perifériás látásomat. Nem volt más megoldás, meg kellett műteni. A mai napig meg vagyok elégedve az eredménnyel. Később bevállaltam a tartós szemhéj- és szemöldöktetoválást is. Az ember reggel felkel, megmosakszik; és már kezdődhet is a nap. Szerintem ez világraszóló találmány az ötvenes nőknek, mert ebben a korban már nem olyan feszes a homlok, a szemöldök lejjebb kerül, a száj pedig elveszti a teltségét.
– Gondolod, hogy a krémek segíthetnek?
– Évek óta az Estée Lauder termékeit használom. Annak ellenére, hogy zseniálisak, bizonyos kor után már nem elegek. Ráadásul nekem széles szám van, ami, ha eltűnik, akkor a környező szövetek is megereszkednek. Így jutottam el a hialuronsavas ajakfeltöltéshez. Félévente járok felfrissíteni ide, Komáromba, és nagyon meg vagyok elégedve az eredménnyel.
S ha már ez nem lesz elég, akkor szerintem kipróbálok majd más eljárást is. Krasznai Zsoltot, a neves plasztikai sebészt családilag jól ismerjük, s ő azt mondta, egyelőre nem kell a szike.
– A ragyogáshoz azonban a külső szépség nem elég. Ahhoz szükség van a test-lélek-szellem harmóniájára. Neked mi segít ennek megteremtésében?
– A Jóisten kegyes volt hozzám, mert a nagy tragédiák elkerültek. Töréspontok azonban voltak az életemben. Az első házasságom válással végződött. Annak ellenére, hogy a válást én kezdeményeztem, kudarcként éltem meg. Egyik kapcsolat sem válik működésképtelenné csak az egyik fél hibájából. Komoly önismereti utat jelentettek az utána következő évek. Meg kellett tanulnom elfogadni magam, mert amíg magunkkal nem vagyunk jóban, addig se másokkal, se a világgal nem leszünk. Törekedtem arra, hogy elfogadóvá váljak a szüleimmel, a gyerekeimmel, a párommal szemben. Mire idáig eljutottam, kirepültek a gyerekek a fészekből. Ekkor megint talajvesztetté váltam, sokat aggodalmaskodtam, vajon hogyan boldogulnak. Elmentem egy meditációs tanfolyamra, témába vágó könyveket olvastam, míg elfogadtam, hogy egy új életszakaszba léptem. Ennek (is) köszönhető, hogy bele mertem vágni a ZAX elindításába. Mostanra sikerült a munkámban is kiteljesednem. Az embernek szüksége van célokra, feladatokra, sikerélményekre. Persze ehhez kell egy igazi társ is. Nekem van!
– Hol valamelyik televízióban, hol pedig magazinokban bukkansz fel. Sokat változott a ruhatárad az utóbbi években?
– Igen, mivel a gömbölyded, nőies idomaimhoz 160 centis magasság párosul. A legnehezebb az volt, amikor kezdett eltűnni a derekam. Meg kellett találnom azt a fazont, amelyik elrejti a hátrányaimat. Ma már az a legfontosabb, hogy kényelmes legyen a ruha. Sok ruhám van, mert figyelek arra, hogy mindig az alkalomhoz illően legyek felöltözve. Anyukám mindig azt mondogatta, vasárnap egy fokkal mindig jobban kell kinézni, mert ha nem, akkor minden nap egyforma lesz. A vásárlásban azonban nem vagyok elég tudatos. Könnyen elcsábulok. Egyszerűen szeretek öltözködni!
– Minden nőnek van gyenge pontja. Neked micsoda?
– A cipők. Valószínűleg ez onnan fakad, hogy gyerekkoromban nem volt sok cipőm. Imádom az elegáns lábbeliket, a színes stilettókat, az „itt pánt, ott pánt” nyári szandálokat, sőt a sportcipőket is... A legegyszerűbb szettet is elképesztően fel tudja dobni egy különleges cipő. A nő legjobb barátja nem a gyémánt, hanem a tűsarok! Megtanultam tűsarkúban járni.
