Tizennyolc éves koromban azt tartottam a szomszéd Katiról, aki éppen betöltötte a harmincat, hogy olyan öreg, mint az országút. Huszonhárom évesen már nem is tűnt olyan nagy kornak az a harminc. Harmincéves koromban pedig fiatalabbnak éreztem magam, mint hamvas bérmálkozó koromban.
Judit barátnőmtől megkérdezte egyik kolléganője: – Hány éves is vagy? – Melyik koromat kérdezed? – mosolygott vissza Judit. És Juditnak igaza volt. Ugyanis több módszer van, amely szerint megállapíthatjuk a korunkat. És ennek megfelelően – többfajta lehet a korunk is. Van az igazi, a naptári, amelyet a születési dátumunk mutat (e szerint én negyvenhat éves vagyok).
Aztán a biológiai kor, amely azt mutatja, hogy milyen öreg a testünk, és mennyire használódtak el belső szerveink. A harmadik a lelki korunkat jelzi. Ezt általában azzal az elcsépelt mondattal fejezzük ki, hogy „Mindenki olyan öreg, amilyennek érzi magát”. Csodálatosképpen eme állítás tudományosan is igazolt. Ha fiatalosan gondolkodunk, akkor a testünk is fiatalosan viselkedik, a bőrünket is beleszámítva. Egy ötvenéves embernek is lehet olyan egészsége és jó kondíciója, mint egy huszonöt éves fiatalembernek. És legalább tíz évvel fiatalabbat mutathat a koránál. Hiszik-e?
Hasonlítsunk
Elégedett vagyok a külsőmmel, elégedett vagyok a közérzetemmel... Hasonlítsuk össze magunkat azokkal, akikkel egy évben születtünk. Ugye, hogy a születési dátumunkat bátran elfelejthetjük? Ugyanezt a módszert ajánlja Deepak Chopra, korunk egyik legkreatívabb elméje A halhatatlan test, a végtelen lélek című könyvében. Úgy látjuk, hogy jobban nézünk ki, mint az osztálytársnőink? Szuper! Vagy – összehasonlítva velük – kövérebbek, fáradtabbak, undokabbak vagyunk? Hát – erről igazán csak mi tehetünk, a többiek bizonyára más stílusban élnek. Deepak Chopra neve fogalom a gerontológiában (az öregedéssel foglalkozó tudományág). Könyveit bestsellerként olvassák a világ minden táján. Az igazat megvallva, nem szeretjük a lélekben való vájkálást, s ha valamink fáj, nem egy kuruzslóhoz, hanem kórházba megyünk. Kiborulunk, ha azt halljuk, hogy az atópiás ekcémát és az allergiát a sok stressz okozza.
Öregnek érzi magát? Akkor öreg is!
A könyvben szereplő felmérések szerint a lelki kor a legtitokzatosabb valami. Ugyanakkor nagy ígéretekkel kecsegtet az öregedés lassításának szempontjából. A szerző nem azt állítja, hogy az öregedés megállíthatatlan – de lassítható. Mert éppen a lelki kor az oka, hogy azonos korú, ugyanazon betegségben szenvedő emberek azonos kezelés mellett is másképpen gyógyulnak.
A lelki kornak tudható be, hogy az egyik negyvenéves nő összeomlik, ha elhagyja a férje, és egy év alatt tíz évet öregszik – a másik pedig új munkahelyet, új férjet talál, és gyereket szül.
Ne feledjük, hogy harminc évvel ezelőtt az új életet kezdő negyvenesek száma elenyésző volt. Ma fordítva van: ma egyre kevesebb az olyan negyvenéves, aki úgy érzi, semmit sem várhat az élettől. (Egyik olvasótalálkozónkon a szexuális rovatunkról volt szó. Egy szép negyvenes nő legyintett: „Kit érdekel az? A mi korunkban!” Azt hittem, leesem a székről. Szexuális energiát tekintve a legszebb korban volt.) Szerencsére ma már sokan gondolják úgy, hogy a negyedik ikszet betöltve is – még fiatalok. És ez igaz is. Sose szaladgált még az utcán annyi szexis negyvenes, mint manapság.
Ötvenévesen másodszor születünk
A megszokás jobban megüli gondolatainkat, mint hinnénk. Ugyanígy a megszokás az oka annak, hogy félünk az öregségtől. A mai harmincévesek nagymamái számára a negyedik x már valóban az öregséget jelentette. Próbáljuk hát elképzelni, milyenek leszünk, amikor elérjük a nyolcvanat. Nem, nem bolondultunk meg. S hogy miért kéne elképzelni, milyenek leszünk nyolcvanéves korunkban? Netán azt gondoljuk, már régen mögöttünk lesz minden jó, az élet édességét elnyaltuk, rosszabbik esetben élőhalottként látjuk magunkat, amint az elfekvőben tengődünk? Ha a kérdés nyomán csak ilyesmi jut eszünkbe, akkor valóban öregek vagyunk, még ha naptári korunk mindössze harmincöt is.
Ötvenedik születésnapunkra inkább a következő szempontból gondoljunk: Ez a nap nem azt jelenti, hogy a gyerekeinknek már nincs szükségük ránk, hogy a munkahelyünkön már nincsen szavunk, és hogy minden illúziónk odavan. Gondoljunk arra, hogy ötvenévesen újjászületünk. Előttünk van még vagy harminc év. És harminc év alatt rengeteg dolgot átélhetünk. Nagy előnyünk, hogy már ismerjük az életet, bölcsek vagyunk, és tapasztaltak, és ennek okán úgy szervezhetjük meg mindennapjainkat, hogy örülni tudjunk minden napnak. Születésünk csak úgy megtörtént: idegen emberek közé kerültünk, akik közül kettő az anyánk és apánk lett. Ügyetlen, tehetetlen volt a testünk, egy csomó dolgot meg kellett tanulnunk, hogy egyáltalán élni tudjunk, s a legegyszerűbb feladatokat megoldjuk. Ez Deepak Chopra véleménye. A világ tele volt kaotikus képekkel és hangokkal, és agyunknak csakugyan meg kellett dolgoznia, hogy valami értelmet találjon bennük. Ötvenévesen már mindezen túl vagyunk. Hibát követünk el, ha a jövőt félelmetesnek, fájdalmasnak, magunkat pedig tehetetlennek képzeljük.
Gondolkodjon úgy, mint egy harmincéves
1979-ben Amerikában egy furcsa kísérletet végeztek. Hetvenöt évesnél idősebb embereket gyűjtöttek össze egy farmon, távol a világtól. Nem hozhattak magukkal sem újságot, sem fényképet, amely 1959 után készült. Valamennyien olyan személyi igazolványt kaptak, amely szerint húsz évvel fiatalabbak voltak a valóságosnál. A társalgó húsz-harminc évvel korábbi bútorokkal volt berendezve, ugyanebben a korban divatos zene szólt, a hálószobák berendezése is húsz évvel azelőtti volt, húszéves újságok álltak az asztalokon.
S mi történt? Az idős nyugdíjasok egyszeriben a munkahelyükről kezdtek beszélgetni, elmondták, mi történik gyerekeikkel az iskolában, holott azok a gyerekek már régen felnőttek voltak. Ennek az első pillantásra gyermeteg játéknak egy célja volt: le lehessen mérni, fiatalodnak-e ezek az emberek a másik csoport tagjaival szemben, akik a jelenben éltek. S mi lett az eredmény? Hihetetlen! A kísérleti csoport tagjainak javult az emlékezete, kézügyességük szintén. Javult a látásuk és a hallásuk. S pártatlan szemlélők is észrevették, hogy a kísérlet után készített fényképeken fiatalabbnak látszanak, mint a kísérlet előttieken. (Természetesen ők sem sejtették, hogy egy kísérlet eredményét látják.) A tudósok ezzel bebizonyították, hogy az öregedést befolyásolni lehet. Ha úgy viselkedünk és gondolkodunk, mint egy harmincéves, a testünk elfelejti, hogy már régen betöltöttük a harmincat.
Köztudomású, hogy az emberek az öregkort a legjobb lelki és fizikai állapotban Grúziában érik meg. A gerontológusok már évtizedek óta kutatják a jelenség okát. Tudjuk, hogy a grúzok mindennap fölmennek a hegyekbe megművelni kicsinyke földjüket, minden életkorban lovon járnak, továbbá sok zöldséget és joghurtot esznek. Ezekről tudjuk, hogy jó hatással vannak az ember egészségére. Csakhogy a grúzok sokat is isznak ezen szavak kíséretében: „Élj soká, mint Mózes!” Gyerekkoruktól kezdve nem a fiatalkort, hanem az öregkort tartják nagyra, és – velünk ellentétben – nem félnek az öregségtől. Annál inkább várják! Talán ebben rejtőzik a titok?
Természetesen sokan tapasztaljuk, hogyaz öregkor súlyos gondokat, ronda betegségeket, válásokat, magányt hoz. Mégis: minek ismételgetni, hogy öregen csúnya, beteg, tehetetlen leszek? Inkább ezt kell mondani: Minél öregebb vagyok, annál több könyvet olvasok el, annál jobban kiismerem magam a világban, lesz időm a kedvteléseimre – és még mindig szép leszek, ha másképpen is, mint harmincéves koromban.
S ha sem ez a cikk, sem Deepak Chopra nem győzött meg bennünket, hogy az öregedésnek megvan a maga erénye, van még egy érvünk: nem kerül semmibe, ha megpróbálunk „fiatalos” fejjel gondolkodni. Akkor miért ne próbáljuk meg?
A félelem egyenlő az öregséggel
A pozitív hozzáállás olyan nehéz élethelyzetekben is segít, mint az alkoholizmus és a drogfüggőség. Sokan félelemfüggőek vagyunk: azt hisszük, öregkorunkban már semmi jó nem történhet velünk. Ezért végezzük el a következő gyakorlatokat.
- Vegyük számba a jó oldalainkat, amelyek a jövőben segíthetnek az érvényesülésben.
- Jegyezzük le életrajzunkat, életünk fontos eseményeit. A komor gondolkodásúak nekrológot fognak írni, amelyből kiderül, hogy jól élték le az életüket. Gondolkodjunk el rajta, mit szerettünk volna, ha megtörténik velünk.
- Fogadjuk örömmel a jó híreket. Legalább egy jó dolog mindennap történik mindenkivel.
- Naponta egyszer örüljünk valaminek, amivel egyébként sietnünk kell. Ez lehet az ebéd vagy egy meleg fürdő.
Ezek az utasítások sokunk szemében ellenszenvesek. Csakhogy a tanulmányok és a kísérletek azt bizonyítják, hogy az egészséges életvitel beprogramozza az agyat, és hatásosabb, mint a fiatalító krémek.
