Nemrégiben egy újságírónő kikérdezett 250 férfit, akik megcsalták a párjukat. Kiderült, hogy a nőknek, akikkel lefeküdtek, egyetlen közös vonásuk az volt, hogy mindegyiknek hosszú volt a haja.
Nem mindenki él boldog házasságban, mégsem veri át a másikat. Ők az igazi férfiak, akik szilárd erkölcsi alapokon állnak. A félrelépés gyáva, gyenge dolog. Az igazi férfiak a saját érdekükön kívül a másikra is gondolnak. Manapság olyan kevés dologban hihetünk, hadd hihes-sünk legalább a férjünkben és a családunkban.
A férfiak és a nők hűtlensége között azért mégis van különbség. A szexológusok még mindig azt vallják, hogy a férfiakat általában a kalandvágy hajtja, a nők viszont inkább azért csalják meg a férjüket, mert az elhanyagolja vagy nem érti meg őket. (Persze, vannak szexéhes nők is, de ők nincsenek sokan.) A férfiak általában nem veszik komolyan a szeretőt, és nem vívnak lelki csatát, ha dönteniük kell két nő között. (Inkább a szeretőt bocsátják útnak.) A nők több érzelmet adnak bele egy külső kapcsolatba, és gyorsabban szerelembe esnek. Számukra már nehezebb a választás, két férfi között őrlődnek, és gyakrabban gyötri őket lelkiismeretfurdalás, mint a hűtlenkedő férfiakat.
A pszichológusok szerint a félrelépés után több hűtlenkedő küszködik vegyes érzelmekkel, mint gondolnánk. A helyzet komplikáltabb, mint amire számítottak. A bujkálás és titkolózás előbb-utóbb megerőltetővé válik. Sok félrelépő számol be bűn- és szégyenérzetről. Nem ritkán szenvednek amiatt is, hogy baráti körükben nincs, akivel megbeszélhetnék a történteket, aki segítene nekik tisztán látni. Attól is tartanak, hogy lebuknak, és elhagyja a párjuk. E félelem jogos is. Aki félrelép, annak előre tudatosítania kell, hogy kockára teszi az „igazi”, hivatalos kapcsolatát. Lehet, hogy párja nem hagyja el rögtön – az viszont biztos, hogy megrendül a bizalma!
Bár vannak esetek, amikor végső soron jót tesz egy harmadik megjelenése (mert a párocska ráébred, hogy még mindig szeretik egymást, és végre beszélnek arról, mi hiányzik nekik – így új alapokra tudják helyezni a házasságukat). Ám az esetek többségében nem ez történik!
Egy felmérésben résztvevők 59%-a igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy elhagyná-e hűtlen partnerét. (A nők kétharmada és a férfiak 54%-a vélte úgy, hogy a félrelépés azonnali válóok, azaz a nők kevésbé fogadják el a hűtlenséget.) Ragnar Beer német pszichológus, aki online párterápiával is foglalkozik, több mint 3 ezer megcsalt nőt és férfit kérdezett meg, és arra a következtetése jutott, hogy többségüket még sokáig intenzíven foglalkoztatja a sérelmük, újra és újra feltörnek bennük a kínzó gondolatok. A nők 38, a férfiak 50%-a magát hibáztatja azért, hogy párja félrelépett! A megcsaltak több mint fele rendszeresen átnézi párja táskáját, e-mailjeit, SMS-eit, mert megrendült a másikba vetett bizalma.
Nehezen lehet feldolgozni, miért lépett félre a másik, ha állítólag szeret bennünket. A hűtlenkedők 80%-a ugyanis azt mondja, hogy szereti a kedvesét! Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy hűséges lesz-e párjához, vagy alkalomadtán (rendszeresen) másutt is keresi a testi örömöket. A hűség tudatos döntés. Lehet, hogy az ember a természetéből adódóan nem hűséges. Viszont már rég nem az őskorban élünk, és – ha akarunk – tudunk uralkodni testi vágyainkon. A hűséget meggyőződésből választjuk, mert nem akarjuk megbántani és elveszíteni azt, akit szeretünk, mert nem akarunk egy hazugságokkal megspékelt kapcsolatban élni.
Mikor merül fel a gyanú?
- Párunk hirtelen fogyókúrába kezd, pedig évekig hiába kérleltük, hogy tegyen már valamit.
- Új alsóneműket kezd vásárolni magának.
- Esténként vitát provokál, hogy még egyszer elhagyhassa a lakást.
- Beszerez egy második mobilt, amelyet takargat előlünk.
- Minden hívást és SMS-t azonnal töröl a listáról.
- Egy másik honlapra vált, ha belépünk a szobába.
- Gyakran nekünk szegezi e kérdést: Hűséges vagy hozzám?
- Ha esetleg mi kérdezzük ugyanezt, felháborodik, hogy gyanúsítgatjuk.
- Kollégáink, ismerőseink furcsán kezdenek velünk viselkedni (mert többet tudnak, mint mi).
