Először a kissé ormótlan hangszert veszem észre, és csak utána a vékony, törékeny lányt. Ujjai a húrokon pihennek, míg felé nem fordulnak a fények. És akkor hirtelen minden megváltozik, de legfőképpen a lány.
"A szeretetnek melege van a természet hidegében - és világossága van az élet sötétségeiben; és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben - és lecsókolják a könnyeinket a fájdalomban."