Régen a nőnek nem volt joga az orgazmushoz! Meghökkentő a téma, de bizony régen még meghökkentőbb volt. A nő nem juthatott el a csúcsra, mert a kielégülést hisztérikus állapotnak tekintették. A szeretkezés kifejezést nemigen használták, a nők az urukat elégítették ki, hiszen ez volt a „hitvesi kötelességük”.
Az elmúlt évszázadokban, ha a nő szexuális felindultság jeleit mutatta, a férj orvoshoz vitte, és kérte, hogy hisztérikus bajából gyógyítsa ki a feleségét. Az orvos pedig „tette a dolgát”. A tünetek aggasztóak: megemelkedett testhőmérséklet, szapora légzés, duzzadt szeméremtest, érzékeny mellek. Ez lehet egy pillanatnyi elmezavar tünete is...
(Kép forrása: instagram.com/artiswonders)
A doktor felállította a terápiát, és megnyugtatta a férjet. Pár perc, és a feleség „meggyógyul”, újra önmaga lesz. Vaginális úton kell megszüntetni a „bajt”, mégpedig masszázzsal. Ma ezt maszturbálásnak nevezzük. Persze ezt nem maga a beteg végezte, hiszen akkoriban ördögtől való dolognak tartották. A rítust az orvos tiszte volt véghezvinni, vagy egy bábaasszonyé. Amennyiben az eredmény nem volt kielégítő, ismertek a „betegségre” más gyógymódot is. A gőzmeghajtású vibrátorok például egészen jónak bizonyultak. Ezek a furcsa szerkezetek az ipari forradalom idején nagy népszerűségnek örvendtek – persze csak gyógyászati segédeszközként.
Miért tartották titokban?
A férfiközpontú társadalmi felfogás úgy tartotta, hogy a nőknek nincs joguk az élvezethez. Azokat a nőket, akik nem tudtak uralkodni az érzéseiken, kezelés alá vetették. (Mint fentebb írtuk.) Tulajdonképpen kétségbe vonták a női orgazmus létét. Egészen a 20. századig a tudósok azt gondolták, hogy a nők egyáltalán nem képesek az orgazmusra, s a szexualitás csak holmi feszültséget kelt a nőben. Dr. William Acton brit orvos arra a megállapításra jutott, hogy a szexuális késztetés a nőben sokkal renyhébb a férfinemhez képest. Ezt írja 1857-es tanulmányában: „Megállapítom, hogy a nők többségét szerencsére semmiféle szexuális érzések nem zavarják.”
Nem csoda, ha az akkori nő tabuként kezelte az érzéseit – és mindent, ami a hálószobában lezajlott. Patriarchális világunkban kialakult a szenvedélymentes kapcsolat fogalma. A 19. századi ideális középosztálybeli nő a szenvedélytelenség szimbóluma volt.
A férj kielégítése házastársi kötelesség!
Dédmamáink többnyire úgy tudták, hogy a szex házastársi kötelességük. Férjükkel kötelességtudatból „párosultak”. Akkoriban a nők nem voltak tisztában azzal, hogy mi mindent értsenek örömteli nemi életen – még magát a fogalmat sem ismerték. Fel a szoknya, le a szoknya… Érzés, vágy, olykor szerelem nélkül. Viszont az érintetlen menyasszony ritka volt, mint a fehér holló, és a fiúk jelentős része sem szűzen nősült. A lányoknál nagy szégyennek számított, ha még házasság előtt „feltörték” – vagyis ha kiderült a dolog. Amúgy sok furaság megesett fülledt nyári éjszakákon a szalmakazal tövében, de az úri házak teadélutánjain is.
Az viszont nagy szégyennek számított, ha a lányt megerőszakolták, és teherbe esett. Az a nő bűne volt, miért vitte kísértésbe az elkövetőt – ma ezt hívják áldozathibáztatásnak. Nem a fiút okolták, hiszen ő csak az ösztöneinek engedelmeskedett, hanem a lányt: ő tehetett mindenről, mert nem védekezett. „Az egyiknek öröm, a másiknak köröm.” Így ment ez még nem is olyan régen eleink körében.
A férfiéhséget csillapítani kell!
Róna Sámuel bujakórtani orvos szerint a férjes asszonyok nyugalmát meg kell adni, és ha a férfit hajtja a vágy, akkor kéjnőkhöz kell folyamodni. „Jusson eszünkbe, hogy ha prostituált nők nem lennének, nejeink és leányaink folytonos inzultusoknak volnának tárgyai a férfiak részéről, mely inzultusok igen gyakran az erőszak formáját öltenék" – olvasható Bene Ferenc 1807-es évekből származó közegészségügyi tankönyvében. Szóval a férfi áldozat, és mindenért a nő felel! Úgy tartotta a régi hiedelem, hogy a legény akár meg is betegedhet, ha nem jut élvezethez. Úgymond, az „hozzátartozik” a testi és lelki egészségéhez. (Viszont mikor a nő szerette volna hasonló módon megnyugtatni kinyúlt idegeit, őt betegnek és hisztérikusnak minősítették.)
A nők elfojtott ösztönei
Az ismert pszichoanalitikus, Sigmund Freud évekig kutatta-vizsgálta a nők szexuális vágyait. Az 1900-as években kiadta kutatásainak az eredményét, miszerint a klitoriális orgazmus mellett vaginális orgazmus is létezik. A kettő közül ez utóbbit tette meg az egészséges felnőtt nő szexuális normájának. (Mert ahhoz a férfi is kellett: vaginális orgazmust nehéz férfi nélkül elérni, sőt, vele sem mindig sikerül ) A másikat, a klitoriálist kórosnak és kezelendőnek vélte. Hogyisne, hisz ahhoz a nő a maga keze által is hozzájuthat!
Sigmund Freud (Kép forrása: wikipedia.org)
Sok rosszat tett Freud a női nemnek, nem kell áldani a nevét. Elsőképp is a nőt alacsonyabb rendű teremtménynek tartotta, mint a férfit; sokszor beszélt az élvezettel kapcsolatban női „hisztériáról”. Mára, szerencsére, felvilágosultabbak vagyunk, s elfelejtettük a rosszindulatú bécsi orvosprofesszort.
Egyenjogúságot az ágyban is!
A szexuális forradalom elérte, hogy napjainkbana nőknek is jut hely a csúcson. Sőt, mára az is kiderült, hogy a nőknél technikailag sokkal könnyebb előidézni az orgazmust, mint a férfiaknál! Ezért fellendült a női erotikus segédeszközök piaca – ma nem egy nő vibrátort kér ajándékba a születésnapjára. Ám ne cseréljük le a férfit egy gépre! Helyette inkább sajátítsuk el a technikát, hogyan tudunk egymásnak kölcsönösen örömet szerezni. Természetesen gépmentes módon.
A 20. század első felében a kutatók végérvényesen rájöttek, hogy a női csiklón 8000 idegvégződés található, tehát kétszer annyi, mint a hímvesszőn. A 20. század első felében azt is felismerték, hogy a női orgazmus kulcsa a csikló. Ma a nőket rengeteg erotikus segédeszköz segíti élvezethez, mert közben az is kiderült, hogy a nő az orgazmust könnyen elérheti a nők számára gyártott „játékszerekkel”.
A gépek a beteg emberek segédeszközei – azért is lett segédeszköz a nevük. Azonban ügyelni kell a mérsékletességre, ugyanis az előny egyben hátrány is: túlságosan megkönnyíti az orgazmust. Sokkal gyorsabban képes a csúcspontot kiváltani, és intenzívebb ingereket idéz elő, mint a páros együttlét. Ám a későbbiekben ez a folyamatosan magas szinten tartott izgalom nem mindig eredményez orgazmust. Még több kell belőle! Valójában erre épül az egész iparág, mert a nő utána már olyan segédeszközök után nyúl, amelyek esetleg még plusz a csiklót, a nők gyönyörgócát is izgatják. Olyan katarzisélményről számolnak be a nők, ami semmihez sem hasonlítható. És ami a lényeg: jó párkapcsolatban sem elérhető!
Itt jutunk el a kérdéshez: valóban le akarjuk cserélni párkapcsolati kielégülésünket egy gépek által kiváltott orgazmusra? Nem, dehogy. Ne cseréljük le, mert a jó élethez nem csupán a jó szex kell, hanem a másik testének melege is. A másik ember is. Egyes megállapítások szerint a fiatal párok háromnegyede minden aktus során kölcsönösen kielégítő élménnyel gazdagodik. Egy biztos, ahhoz, hogy boldog kapcsolatban éljünk, egy hálószobai alapszabályt be kell tartani: fontos, hogy mindkét fél jól érezze magát szeretkezés közben. És a gyönyör mindenkinek kijár, jusson hozzá akár klitorális, akár vaginális orgazmussal!
