Tombol a nyár. Ha nem azzal foglalatoskodunk, hogy a legkisebb mozdulatra kiizzadjuk a jövő hetet is, akkor a hirtelen lezúduló eső elől menekülünk. Ez nem lenne annyira rossz dolog, ha még mindig gyerekek lennénk.
Mit meg nem adnék azokért a gondtalan nyarakért, amikor a lesült arc, a tucatnyi szúnyogcsípés még nem zavart. (Mondjuk, akkor még nem kellett trópusi szúnyogoktól meg a túlzott napsugárzástól tartanunk.) Amikor a tábortűznél elégetett szalonnánál finomabb ételt elképzelni se tudtunk, amikor még nem volt szitokszó a sült szalonna. Amikor a napok végtelen fürdés, bringázás és jégkrém-, dinnye- meg kukoricaevés körforgásává olvadtak egybe.
Akkor még nem kellett arra gondolnunk, hogy mikor is jönnek majd a számlák. Lefordítva: akkor nem kellett felnőttnek lennünk. Sajnos, ahogy sokan mások, kinőttem a gyerekkori nyarakból, amikor két teljes hónapon át úgy tettem a semmit, hogy közben az a semmi rendkívül fontosnak és kihagyhatatlannak tűnt. Még akkor is, ha a délutáni program az öntöző alatti eszeveszett rohangálás volt. Az volt az igazi, nagybetűs nyár. A felnőttkori nyár szimplán egy évszak, ami annyiban különbözik a többi évszaktól, hogy rövidnadrágban járhatunk dolgozni. Legalábbis az, aki megteheti. Vajon felnőttként is mesterei lehetünk a nyári kihagyhatatlan és fontos semmittevésnek? Próbálkozni lehet.
Ebben segíthet ez a kis programajánló, ami nyolc tevékenységet kínál mindazoknak, akik felidéznék a gyerekkorukat. Nyolc tevékenység nyolc hétre, vagyis a vakációra. Kezdődjön tehát az áció, káció, VAKÁCIÓÓÓ!
Szüreteljünk és kocogtassunk dinnyét!
Bár az eper szezonja már letelt, azért akadnak még olyan gyümölcsök és növények, amelyek csak arra várnak, hogy betakarítsuk őket. Ha nincs udvar, akkor sem kell kétségbeesni, hiszen a szedd magad mozgalmak a virágkorukat élik. Nem kell gondoskodnunk a növényekről, csupán a legélvezetesebb részét vállaljuk a munkának: annyi a dolgunk, hogy begyűjtsük az édesebbnél édesebb falatokat, aztán degeszre tömjük magunkat vele. Csorogjon a könyökünkig a meggy, állunkon le a barack leve. Emlékezzünk vissza arra, amikor azt játszottuk, hogy megsebesültünk, és szüleink legnagyobb örömére bekentük magunkat meggyel. Ha elmegyünk valahová, akkor mindenképpen álljunk meg az útszéli árusoknál friss, hazai dinnyéért. Kocogtassuk meg, tegyünk úgy, mintha értenénk hozzá, aztán amikor hazavittük és a felvágásra kerül a sor, jól hegyezzük a fülünket, mert a finom dinnye hasadásának hangjához nincs hasonlatos. Kockázzuk, turmixoljuk, zselésítsük, versenyezzünk, ki tudja messzebbre köpni a magokat... A dinnye fogyasztása változatos és vidám program lehet a forró nyári napokra.
Ha nem zsánerünk a gyümölcs, akkor szedjünk levendulát. Itt sem szempont az, hogy van-e az udvarban, vagy nincs. Ahogy a gyümölcsöknél, úgy a levendulánál is találhatunk olyan helyeket, ahol mi magunk szedhetünk a virágukból. Két leghíresebb levendulaszüreti hely: Pannonhalma és Tihany. Kössük csokorba, készítsünk belőle párnát vagy kis zsákocskát... Illatát hónapokig érezhetjük és őrizhetjük magunk körül, így a borongós és hideg hónapokon bármikor újraélhetjük a nyarat.
Strandoljunk!
Nem viccelek! Ez az a program, amit néhányan hajlamosak vagyunk kiiktatni a nyári szünidőnkből, pedig a strand tényleg az a hely, ahol ellazulhatunk, és szenvedés meg klíma nélkül is kibírjuk a hőséget. Ráadásul gyanakvó, megbotránkozó tekintetek nélkül viselhetünk lengébb öltözéket. Ha nem szeretünk úszni, gyalogoljunk be addig a vízbe, ahol még leér a lábunk, aztán ott horgonyozzunk le, és gondolkodjunk el olyan dolgokon, hogy mit fogunk enni, ha kimentünk a vízből, illetve mennyire jó érzés könnyűnek lenni. Feküdjünk fel a vízre, hagyjuk, hogy a hullámok ide-oda ringassanak. Amennyiben magunktól ez nem megy, akkor feküdjünk úszómatracra és lazítsunk.
Ha olyan helyen vagyunk, ahol van csúszda, ki ne hagyjuk! A csúszda a legnagyobb garancia arra, hogy az alatt a pár másodperc alatt, amíg a vízbe érünk, újból gyerekek leszünk. Ott aztán nem jár azon az eszünk, hogy mit kéne elintézünk. De nem ám! Az arcunkba fröccsenő víztől és a száguldástól kiürül az agyunk. Ahogy a labdázástól és a tollasozástól is. Tehát irány a plázs! Amennyiben nincs túl nagy önbizalmunk meg Baywatch-szerű testünk, nézzünk csak szét a körülöttünk elterülő pokróctengeren. Nincs két egyforma test, de abból, amit a társadalom tökéletesnek kiáltott ki, sincs túl sok.
Különben meg senkit sem érdekel a másik, hacsak nem Scarlett Johansson telepedik le mellénk. Ennek azért elég kicsi a valószínűsége, így nem kell amiatt aggódnunk, hogyan is fest az a puha poci meg a vaskosabb vádli... Sokszínűek vagyunk. Ideje ezt elfogadni, főleg a nyári hónapok alatt.
Tartsunk moziestet, és olvassunk limonádékönyveket!
Ha úgy érezzük, hogy a meleg teljesen kifacsart minket, de még a strandra sincs kedvünk kimászni, akkor üljünk le a kedvenc fotelunkba, a hűs szobába, és olvassuk el azt a könyvet, vagy nézzük meg azt a filmet, amire egész évben nem volt időnk. Tunyuljunk, hozzuk be a sorozatos lemaradásainkat is. Készítsünk magunk mellé valami könnyű rágcsálnivalót, italt, és ne mozduljunk ki egész álló nap. Minden nyáron megnézem a Napsütötte Toszkánát, a Bazi nagy görög lagzi filmeket és a Görögbe fogadva című Nia Vardalos-filmet. Míg a Napsütötte Toszkána azt hivatott bemutatni, hogy egy kis fantáziával és akaraterővel minden problémán túllendülhetünk, addig a „görögös“ filmek teljes kikapcsolódást nyújtanak. Igazából egy kis Dirty Dancing sem árthat, meg úgy általánosságban egyetlen olyan film sem, amiben a tánc a főszereplő. De a Mamma miát sem lenne illő lehagynom, no meg a Neveletlen hercegnő filmeket. Igazából a kínálat végtelen, a lényeg az, hogy könnyű legyen. Az olvasmányokat is hasonló szempontok alapján jó válogatni, de Elizabeth Adler könyveivel biztosan nem nyúlhatunk mellé: paradicsomi helyszínek, szerelmek és titkok. A tökéletes nyári olvasmány receptje.
Együnk a szabadban!
Főleg tipikusan nyári ételeket. Főtt kukoricát, fagyit. A fagyi este a legjobb, miközben céltalanul bolyongunk a városban. Tartsunk grillpartit, még akkor is, ha nem tudunk jól főzni, vagy nincs autentikus kemencénk, profi grillsütőnk. Igazából a konyhai kis elektromos grillsütő is megteszi. Üljük körbe, nevessünk sokat, és inkább többet beszélgessünk, mint együnk. Az üdítőket tegyük hideg vízbe, desszertnek pedig együnk annyi jégkrémet, amennyi belénk fér. De csak annyit, amitől még bírunk mozogni, hogy a grillpartit egy jó kis vizes luficsatával zárjuk le. Ja, és ne hagyjuk ki kedvenc zenéinket sem a partiról.
Bringázzunk!
Csomagoljunk tízórait, vizet, és irány a kétkerekű táltos paripa. Hagyjuk el a megszokott környékeinket, fedezzük fel vízpartjainkat és erdeinket. Tekerjünk el a környék malmaihoz. Nem kell a nagy balatoni körút után epekednünk, nem kell az idilli, reklámokban is látott, kerékpáros piknikkel egybekötött vigyorpartit keresnünk. Elég, ha eltekerünk a postára, és ahogy dolgozik a lábunk és az arcunkba csap a szél, szabadnak érezzük majd magunkat.
Legyen egy saját oázisunk!
Alakítsunk ki a lakásban vagy az udvaron egy olyan helyet, ahol elbújhatunk a világ elől. Ha nincs időnk, esetleg pénzünk messzi helyekre, akkor csak bújjunk el abban az oázisban, csukjuk be a szemünket, és képzeljük azt, hogy a Mount Everest tetején csücsülünk. Vagy a Copacabanán. Hiszen gyerekként azt jól megtanultuk, hogy behunyt szemmel bárhol lehetünk, ahová csak képzeljük magunkat. Tegyünk a kis oázisba fényeket is, amik még különlegesebbé varázsolják a hangulatot. Ide bekuckózhatunk könyvekkel, laptoppal, nasival, koktéllal. Próbáljuk ki azt is, hogy egész éjszaka ott maradunk, mintha sátoroznánk. Tegyünk úgy, mintha a nyári esték valóban végtelenek lennének.
Utazzunk váratlanul, és menjünk fesztiválokra!
Nem muszáj egyetlen hosszú kirándulást tervezni a nyárra. Két hónap hosszú idő, nyolc hétvégével megspékelve. A hétvégeket is nagyszerűen kihasználhatjuk, különösebben igényes tervezések, szervezések nélkül. Fedezzük fel a közelünkben található apróbb turistalátványosságokat. Tájházak, templomok, várak, galériák...
Rengeteg olyan felfedeznivaló várja vendégeit, amelyek mellett mindig elsiklunk, mert a nagyobb attrakciókat keressük. Aztán lemaradunk a legizgalmasabb kalandokról.
Ha nyár, akkor fesztivál. Valószínű, hogy nem létezik olyan dolog, ami köré még ne szerveztek volna fesztivált. Étel, zene, tánc, autók, művészetek, motorok, hajók, hagyományok, sport... Ha beütjük a keresőbe, hogy nyári fesztivál 2019, akkor jó eséllyel annyi programot találunk majd, hogy három élet is kevés lenne arra, hogy mindegyiken részt vegyünk. Azért mégis keressük meg azt, ami minket a legjobban érdekel, és töltsünk el egy napot azzal, hogy egy színpad előtt álldogálunk, és egyszerű befogadóként magunkba szívjuk az előadásokat. Esetleg kóstoljunk végig mindent, hiszen már megbeszéltük, hogy ne stresszeljük túl ezt a bikini dolgot.
Nézzünk végig egy vihart!
Persze biztonságos helyről. Amikor látjuk gyülekezni a felhőket, tárjuk ki az ablakunkat. Szimatoljunk bele a levegőbe, az eső illatába. Figyeljünk a mennydörgésre, és számoljunk a villámlásig. Érezzük, ahogy szinte megreked az elektromosság a levegőben. Remegnek az ablakok, szakad az eső, de csak nézzük. Hogy miért? Hogy érezzük, valójában mennyire súlytalanok a problémáink, ha a világ egészét vesszük. Mert bár minden megváltozott körülöttünk, még mi magunk is, amióta felnőttünk, de vannak olyan dolgok, amik ugyanolyanok maradtak. Ilyen például a vihar hangja és a villámok hideg, kékes fénye is.
Mert itt van még az a pár hét: áció, káció, vakáció. Ja, és persze a legfontosabb a HIDRATÁCIÓ!
