Tudták, hogy a székely komák mindenben segítik egymást, és mi is lehetünk komák velük, s akkor bennünket is segítenek?
Hölgye Richárd (Csiliznyárad) 13 évvel ezelőtt járt először Erdélyországban. Azóta nagy visszatérő, mindenkit utazásra biztat, és az erdélyi kiruccanásokat székely komáival együtt szervezi. Az első csoportos út a csíksomlyói búcsúra vezetett.
Richárd pénzügyi tanácsadó, rendezvényszervező
– Melyik volt az első útja Erdélybe?
– Egy focitornán megismerkedtem erdélyi szurkolókkal. Telefonszámot cseréltünk, majd többedmagunkkal felkerekedtünk a Székelyföldre. A végén három székely családdal igen szép barátságba kerültünk, és két hónap múlva visszaadták a látogatást, sőt, már a szilvesztert is együtt töltöttük. Onnantól kezdve komák vagyunk.
– Mit jelent pontosan ez a komaság?
– A koma keresztszülőt jelent. Náluk nem a szülők választják a keresztszülőket. Aki koma akar lenni, az elmegy a családhoz, és kikéri a szülőktől ezt a tisztességet. A keresztszülőknél nem számít a vallás. Az erdélyi magyarok között van katolikus, református és unitárius. Kevesen tudják, hogy 450 évvel ezelőtt itt, Tordán hirdették ki először a vallásszabadságot. Erdély ebben is élen járt. A gyermeknek itt akár 8-10 keresztapja és keresztanyja is lehet. Az összes keresztszülő nevét beírják a komakönyvbe. Kereszteléskor minden keresztszülőnél van egy gyertya, és egy keresztet rajzolnak a gyermek homlokára.
– Mire szolgál ez a sok koma?
– Ha a gyermek bajba kerül, akkor rögtön ott van nyolc vagy tíz koma, akit fel tud hívni, hogy segítsenek. Én a székely barátaim gyermekeinek a keresztapja vagyok, de a barátaimmal is komaságban vagyunk. Mindkét gyermekemnek van hét keresztszülője, és hivatalosan is bejegyeztettük a komaságot: akkor még Nyékvárkonyon szolgált Károly atya Erdélyből, akinek volt komakönyve.
A születésnapokat és ünnepeket a keresztgyerekek révén mindig megünnepeljük. Ezért jó a komaság, mert összehozza az embereket. Fontos az is, hogy a gyermekeink is megismerjék egymást, játsszanak, barátkozzanak.
– Az erdélyi emberek miben másak?
– Egyszerű és tisztaszívűek, vendégszeretők. Előre köszönnek és összetartóak. Ha az úton bármi történne, mikor Erdélyben utazgatunk, gondolkodás nélkül a segítségünkre sietnének. A nemzet náluk az első helyen van, magyar gyereket magyar iskolába íratnak. A gyerekeiknek ősi magyar vagy bibliai eredetű nevet adnak, külföldi névvel még nem is találkoztam. Van saját himnuszuk, zászlójuk, ami megtartó erő. A fiatal házasok székely kaput állítanak, amiből nincs két egyforma. A szimbólumokból fontos adatokat lehet kiolvasni az ott élőkről. Régen a magas székely kapu gazdag családot jelentett, mert elfért alatta a rakománnyal gazdagon megrakott szekér. Szalmakalapot is még sokan hordanak. Ha a kalap eleje felfelé kunkorodott, az a férfi még kereste a párját. Minél nagyobb volt a kalap karimája, viselőjének annál több földje volt. Minden székelynél van bicska, mert sosem tudhatja, hol veszi hasznát. Ahogy minden viselet, úgy a széki is kivételes. A férfiak zsinórozott szűk nadrágot hordanak, amit harisnyának hívnak. Ehhez szűrcsizmát, fehér székely inget és fekete zsinórozott mellényt vesznek fel. A nők pedig piros-feketében járnak. Minden ünnepkor és a vasárnapi szentmisére kicsik és nagyok egyaránt felveszik a viseletet, hogy kimutassák, hová tartoznak. Az ezer székely leány napján – ami egy hagyományőrző rendezvény július első szombatján – felvonulnak és táncolnak Csíkszereda főterén, majd a csíksomlyói nyeregben folytatják. A kalotaszegi is igen szép, és még viselik.
– Mi az, ami visszahúzza a Székelyföldre?
– Az emberek. A táj is páratlan, az égig érő fenyők is csodásak. Amiről Nyírő József, Wass Albert, Tamási Áron könyveiben olvastam, az ott mind megelevenedik előttem. Lelki szemeimmel szinte láttam Lucát, Uz Bencét, Ábelt, ahogy egerészett... Első alkalommal öt napot töltöttünk Erdélyben. Elköszönéskor szinte zokogtunk. Már a hazaúton visszavágytam! Ilyen velem még soha nem történt. A szervezett utak során helyi családoknál szállunk meg, és az utasoknak is könnyes a szemük búcsúzkodáskor. Megkönnyebbülök ilyenkor, mert átadtam Erdélyből, amit szerettem volna.
– Van kedvenc helye?
– Igen, számtalan. Főleg a Székelyföldön. Emellet Torockó, a Gyilkos-tó és a Békás-szoros mindig lenyűgöz. Csíksomlyó minden utazáson szerepel az útitervben, mert minden magyarnak látni kell ezt a kegyhelyet. Az utazásokon honismereti vezetőként veszek részt, a három székely komám szintén velünk van. Emellett összedolgozunk helyi honismereti vezetőkkel.
– Mi a kedvenc erdélyi étele?
– A töltött káposztájuk legendás. Nem olyan leveses, mint az itthoni, és több benne a húsféle: kolbász, sonka. Nagy kedvencem a juhtúrós puliszka kukoricalisztből, de csak módjával, mert megüli a gyomrot. Szeretem a krumplis kenyeret is: sűrűbb, mint a miénk, már egy szelettel jóllakunk. Minden falunak van saját péksége, de otthon is sütnek. Megsúgom, hogy a gyimesi csángóknál még finomabb a kenyér, sőt, az ezeréves határnál még a rétek zöldje is más... Erdélyben ezt csángózöldnek hívják. Látni kell!
