Mások által csinosnak mondott, fitt hatvanas nő vagyok. Szeretek jönni-menni, utazgatni, és ha a faluban történik valami, rám biztosan lehet számítani a szervezésben. Tagja vagyok több helyi szervezetnek is, még a falu könyvtárát is én vezetem. Muszáj elfoglalnom magam, mert az elmúlt években odáig jutottam, hogy már nem érzem jól magam a saját otthonomban. A férjem hat éve meghalt. Két lányom van, mindkettő velem él. Az egyik állandó partnerkapcsolatban, a másik meg állandóan váltogatva a partnereit. Ennyi felnőtt nő egy háztartásban, és mégis mindig olyan a ház, mint egy csatatér. A lányaim hihetetlen rendetlenek. Én főzök, mosok, vasalok rájuk és a párjaikra is. Meg persze a takarítás is az én gondom. A lányok még ennyi évesen is szó szerint felzabálnak mindent, szertehagyják a szennyest a lakás bármely pontján, és még a leghihetetlenebb helyekről is ételmaradék vagy koszos bögre kerül elő. Fogalmam sincs, hogy miért lettek ennyire kényelmesek, pedig a férjemmel nem így neveltük őket. Fiatalon sokat segítettek, nem volt nekik büdös a munka se a kertben, de még az állatok körül sem. Aztán valahogy az egyetem meg a jó munkahely után elszaladt velük a ló. Azóta egyre inkább úgy tekintenek rám, mintha a bejárónőjük lennék, és természetesnek veszik, sőt megkövetelik, hogy kiszolgáljam őket. Lassan negyvenévesek már, igazán kezdhetnének önálló életet élni! Én unokákat akarok, nem a lányaim kisbugyiját mosni! Eddig tűrtem, de már nem bírtam tovább. Kiosztottam a lányokat: vagy rendbe szedik maguk körül a házat meg az életüket, vagy mennek, amerre gondolnak. Titokban abban reménykedem, hogy inkább szedik a sátorfájukat. Az utóbbi időben csinos kis sorházak épültek a faluban, jó lenne ott venni egy kis házacskát, ami csak az enyém. Ahova nyugodtan elhívhatom a barátnőimet kávéra, mert van tiszta bögre, és nincs koszos zokni a fotel karfájához bedugva.
K.
Kedves Olvasóink!
Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Ímélcímünk: ujno [at] ujno.sk. Kérjük, az ímél tárgya „Levéltitok“ legyen!
