A régi padlások időkapszulák, tele olyan holmikkal, amelyekről már azt se tudjuk, hogy mire használták őket.
Pár nappal ezelőtt láttam egy dokumentumfilmet, amiben a Titanic elsüllyedésének okait egy különleges fotóalbumban található képek nyomán kutatták. A fotóalbumot John Kempster, a hajó vezető villamosmérnöke készítette. Az album majdnem száz évig egy padláson csücsült, mígnem rátaláltak, majd elárverezték.
Persze nem mondom, hogy minden padlás ilyesféle kincseket rejt. Az én egyik legnagyobb padláskincsem egy olyan poszter, ami éppen a Titanicot ábrázolja. A nagyapám a Rakéta Regényújságból gyűjtötte össze a darabjait, majd később, mivel ügyes barkácsoló volt, keretet is készített hozzá. Gyerekként imádtam ezt a posztert.
Sok évig a nagyszüleim padlásának falán díszelgett, s míg a nagyapám az irdatlanul hangos varrógépénél dolgozott, addig én a hajót néztem.
Elképzeltem, hogy gépházának ugyanolyan hangja lehetett, mint nagyapám varrógépének. Ma is látom, ahogy nagyapám motyogva, a varrógép fölé görnyedve fűzi be a cérnát, nagyanyám pedig a kisodort tésztát vagdossa a fanyelű késsel, azzal, amelyikkel keresztet rajzolt a kenyérre, mielőtt felvágta volna...
Időkapszulák
A régi padlások időkapszulák, tele olyan holmikkal, amelyekről nem tudjuk, hogy mire is használták őket a gazdáik. Ahogy belépünk egy ilyen időkapszulába, a szél süvítése üdvözöl minket, a deszkák ropognak vagy mocorognak a lépteink alatt, és hol egy pókháló, hol egy szárított virágcsokor kapaszkodik a hajunkba. Ez utóbbi valamikor valakinek az esküvői csokra lehetett, a virág szára derekasan tűrte a menyasszony tenyerének szorítását.
A jobb sarokban vesszőből font demizson és üres borosüvegek lapítanak, a falukra vetődő fény zöld szikrákat rajzol a padlóra. A falnak támasztott dézsa mögött régi rádió rejtőzködik: még lenne mondanivalója, csak már senki sem hallgatja meg. A bal sarokban meg egy rokka áll mozdulatlan, Csipkerózsikára vár. Ám hercegnők ritkán fordulnak meg ilyen helyeken, viszont a szenes vasalók kedvelik a hűvös pihenőt a tulipános láda takarásában...
Ádám Gyula képei
Vendégfotósunk képei paraszti padlásokon készültek Erdélyben – de akár a mi régi falusi padlásainkon is készülhettek volna. Alkalmasint a mai padlásokon is rálelhetünk efféle varázslatokra, bár nehezebben. Ma már nem sok helyen lógnak kolbászok, szalonnák a gerendákról, sokkal inkább babaruhákkal teli zsákok.
S a modern építkezési anyagok miatt a fény se szűrődik be ily misztikus módon a cserepek között, bár azért a por ott táncol, lassan belepve életünk régiségeit (melyekről majd a mi utódaink döntik el, hogy mennyit is érnek, mint ahogy most mi döntünk nagyapáink limlomjairól).
