Húsvét olasz módra! A húsvét a legnagyobb ünnepünk, hiszen a reményt jelenti, az újjászületést. Univerzális ünnepnek számít, országonként mégis eltérő módon emlékeznek meg róla. Az egyik nép bensőségesen, a másik vidáman ünnepel. Olaszországban sok minden másként zajlik ilyentájt, mint nálunk. Egy biztos: nem engedik, hogy megkopjon az ünnep fénye. Ezért minden húsvétkor fényesítenek rajta kicsit.
Firenzében húsvétkor például petárdákat robbantak, Szardínián a Madonna szobrát népviseletbe öltöztetik, délen a nagypénteki körmenet fehér csuklyában vonul, és önkorbácsolók kísérik. Sokak véleménye szerint ezeken a bemutatókon elvész a húsvét spiritualitása. Milyen az olasz húsvét? Turistacsalogató látványosság vagy lelkes hitgyakorlat? Netán egyszerre mindkettő? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ Juhász Attila plébánossal, aki évekig Olaszországban szolgált.
Fehér csuklyás felvonulás. Az arc elfedése a fájdalmat és a szégyent jelképezi, hogy Krisztust keresztre feszítették…
A turista húsvétkor rikítóan színes, 16. századi viseletben pompázó dobosokat és tollas katonákat fog látni az utcán. Vagy – mint Firenzében – fehér ökrök vontatta díszes szekeret. Rengeteg ugyanis a felvonulás ezeken a friss olasz délelőttökön. Jön a tavasz, a fény. A fehér szín a feltámadás jelképeként ilyenkor sok rítusban visszaköszön már a húsvétot megelőző nagyböjtben is.
Az olaszok ekkor kezdenek búzát csíráztatni, a növény ugyanis fehér színben bújik elő. A templomokban vagy kint a szabadban felállítják Krisztus sírját – s igen, ezzel a fehér csírával és kelmékkel díszítik.
Az olaszok szeretik halmozni a jót, húsvétkor például a bejárásokat. Nápolyban három sírt is bejárnak három különböző templomban. (Mint ahogy karácsonykor a kiállított hatalmas betlehemeket járják körbe a városokban.) Állítólag régen ehhez suhogó ruhákat viseltek, ezért nevezték el „strusció”-nak ezt a járkálást, ami állítólag a „fruscio” szóból ered, ami suhogást jelent. Lehetett anno nagy parádé, ámde nem kisebbek a mostani húsvéti parádék sem.
Jézus harmadnapra feltámadt, s ezzel győzelmet aratott a halál felett. Van remény! (Piero della Francesca: Jézus Krisztus feltámadása)
Juhász Attila Gömörpéterfala plébánosa és az egri Hittudományi Főiskola oktatója. Évekig élt és szolgált a csizma alakú országban. Missziói során volt szerencséje megismerni az ottani nagyböjti és húsvéti időszakot, amelyhez Olaszországban érdekes és látványos szokások kötődnek.
– Több évig Észak-Olaszországban, Lombardia és Velence tartomány plébániáin töltöttem az ünnepeket – indítja a beszélgetést Attila atya. – Az olasz nyelvben a nagyböjti és a húsvéti időszakot „tempi forti”-nak, azaz erős időknek nevezik. Találó megnevezés, hisz ekkor az imádság és az önmegtartóztatás erőteljesebben van jelen az életünkben, mint bármikor máskor.
Juhász Attila atya Gömörpéterfala plébánosa és az egri Hittudományi Főiskola oktatója
– Az olaszok vallásosabbak, mint mi?
– Inkább úgy fogalmaznék, hogy másképpen élik meg a hitüket. Olaszország egy rendkívül összetett, sokszínű ország. Ez pedig annak köszönhető, hogy a történelem során az egyes régiók nem alkottak egységes államot, ezért mindegyik más-más hagyománnyal rendelkezik. Veneto tartomány például a Monarchiához tartozott, Calabria spanyol, más tartomány pedig francia hatás alatt állt, és így tovább. Ebből adódóan nem beszélhetünk tipikusan olasz húsvéti szokásokról. Ami egyesíti az egyes régiókat, az a keresztény katolikus hit.
Firenzei robbantás
– Hamvazószerdát követően kezdődik a negyvennapos böjt. Betartják az olaszok az úgynevezett nagyböjti hármas cselekedetet?
– Hasonlóképpen, mint nálunk. A vallásosabbak szigorúan betartják, ők pluszlemondásokat is végeznek. Ami pedig a nagyhetet illeti, egy olasz sem hagyja ki a virágvasárnapi olajágszentelést és a nagyhéti keresztúti áhítatot. A virágvasárnap itt nagy ünnep: a pálmák vasárnapjának nevezik, hisz Jézust Jeruzsálembe való bevonulásakor pálmaágakkal fogadta az üdvözlő tömeg. A családfő ilyenkor a megszentelt ággal meglegyinti otthon az asztalt.
A nagypéntek a körmenetekről szól, nagyszombaton éjfélkor pedig bejelentik Krisztus feltámadását. Ekkor szólalnak meg a harangok, mert addig hallgattak. Mint mondják: azért, mert le voltak kötve.
– Nálunk férfikarok és vegyes karok éneklik a virágvasárnapi passiót. Az olaszoknál is a liturgia részét képezi?
– A passióéneklésnek nincs nagy hagyománya. Ott szereposztás szerint a lektorok mondják el dramatizált formában. Ami viszont érdekes, hogy náluk a virágvasárnapot a pálmák vasárnapjának, „domenica delle palme”-nak nevezik. Ilyenkor az olaszok a hagyományos barkaszentelés helyett pálmát és olajágat szentelnek. A megszentelt olajágat aztán hazaviszik, és a béke jeleként kiakasztják a lakásban. Az olajág és annak megszentelése az olasz olívaültetvényeknek köszönhetően kultikus tiszteletnek örvend.
– Milyen szokások kötődnek a nagyhéthez?
– A húsvéti gyónás és a bűnbánat nagyon fontos az olaszoknál, főként északon, ahol én is szolgáltam. Nagycsütörtökön az utolsó vacsora emlékére megtartják a szentmisét, ezt követi a másnap reggelig tartó imavirrasztás. Ezen sok fiatal, ifjúsági csoport részt vesz. A nagypénteki szertartáshoz körmenet is társul, melyet ők „Via Crucis”-nak mondanak. A nagypénteki processziót minden olasz településen – a csizmasaroktól a térdig – megtartják. Az eseményen mindenki részt vesz, kicsik és nagyok egyaránt. Sok helyen a körmenetet passiójelenetekkel tarkítják. Észak-Olaszország régióiban gyertyákkal, fáklyákkal és a megholt Jézus szobrával vonulnak végig a településen. Megható látvány! Közben a keresztúti stációt is mondják. Rómában a keresztutat maga a pápa celebrálja, és hagyományosan a Colosseumban kerül rá sor. Kevés találóbb helyszín létezik, hiszen az ókeresztény korban keresztények ezreit végezték ki itt. Tudni kell, hogy Dél-Olaszországban vannak a legrégebbi körmenetek.
A régi öregek nálunk is azt mondták, mint itt: a harangok húsvétkor Rómába mennek. Róma ugyanis az egyház központja volt, a húsvét központja. Nagycsütörtök volt az utolsó vacsora napja, és egyben a gyász napja, ezért a harangok ekkor elhallgattak, s csak nagyszombaton szólaltak meg újra. (Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora, 1495.–1498.)
– Milyen nagy különlegességet tapasztalt még?
– Húsvét vasárnapján zajlik az úgynevezett S’incontru, azaz a találkozás körmenete. Ilyenkor a feltámadt Krisztus és Mária szobrai találkoznak, ellentétes irányból jőve együtt haladnak tovább a templomba az ünnepélyes misére. Megható látvány! Nagyon-nagyon örülök, hogy megismerhettem a szardíniai szokásokat, mert az élet másfajta, szenvedélyesebb felfogását mutatják. Házszentelést is végeztem, ugyanis náluk a nagyszombati feltámadási misén szenteli a pap a vizet. Ezt követően húsvéthétfőtől indulnak a házszentelések, a szokást a helyiek szigorúan betartják. Szinte nincs olyan keresztény család, ahol ne lenne évente megáldva a lakás. Nálunk, mint tudjuk, a házszentelés vízkeresztkor zajlik.
Szardínia szigete spanyol behatás alatt volt, akárcsak Szicília. Ahol a spanyolok megjelentek, ott gyökeret vertek a látványos csuklyás felvonulások és az önostorozás. A nagypénteki menet három körmenetre osztódik: a halott Krisztuséra, a szent keresztére és Krisztus temetésére. Jellemző, hogy a keresztútra a Fájdalmas Anya szobrát is viszik. Az ember nagyságú szobrot népviseletbe öltöztetik, kezébe fehér zsebkendőt adnak. Sehol másutt nem láttam még ilyennek a Szent Szüzet!
– Minek számít a húsvét egy itáliainak? Látványos népünnepélynek vagy bensőséges várakozásnak?
– Jó volt látni az olasz húsvétot, de én nagyon szeretem a miénket is. A mi húsvétunk bensőségesebb és meghittebb, az övék látványosabb, nagy érzelmeket mutat meg. Talán azért is, mert náluk inkább a halálon, a gyászon van a hangsúly, Jézus kereszthalálán. A mi húsvétunk örömünnep: örülünk Jézus feltámadásának, mert reményt ad, hogy szebb és jobb lesz a világ, hiszen Jézus a kereszthalálával megváltotta minden ember bűnét.
KATTINTS A VIDEÓRA A FIRENZEI HÚSVÉTI ROBBANTÁSRÓL
⇩⇩⇩
