Az egyetemen egy Straka nevű professzor tanította nekünk a járványtant. Ha a vizsgán azt mondom neki, egy helyre kell terelni az embereket tesztelésre, hát úgy kivág, hogy a lábam sem éri a földet.
Szlovákia egészségügyi ellátórendszere az összeomlás szélére került. Mikor került homok a kerekek közé? – kérdeztük dr. Pásztor László magánorvost.
– A szlovák egészségügyet tavasszal még viszonylag jól felkészülve találta a járvány – kezdi a doktor úr. – Ugyanis Rudolf Zajac miniszter idejében, akinek egyik érdeme a gyorsmentőszolgálat bevezetése volt, modernizálták az intenzív osztályokat. Lecserélték a katasztrofális állapotban lévő altatógépeket és lélegeztetőgépeket. Így az összes járási kórházban van négy-öt olyan ágy, amelyekhez az intenzív ellátáshoz szükséges orvosműszaki eszközök tartoznak. Ám a Fico-kormány idején Andrea Kalavská egészségügyi miniszter felrótta az egészségügynek a „feleslegesen” magas ágyszámot – és kórházreformját a csökkentésre alapozta. Szerencsére a tervet nem sikerült maradéktalanul véghezvinni. Így a mai napig megmaradt az a jól felépített rendszer, hogy a járásokon belül – ez volt az 1960-as előírás – minden százezer lakosra jusson egy kórház. Amúgy körülbelül száztíz kórházról beszélünk.
– Ha ilyen szép számban vannak kórházaink, akkor nem lenne egyszerűbb bővíteni az intenzív osztályok kapacitását, mint járáshatárokon át szállítgatni a súlyos betegeket a Covid-kórházakba?
– Az életveszélyes állapotban lévő betegek komoly ápolást igényelnek. A lélegeztetőgépek működtetéséhez orvosra és szakavatott nővérre van szükség. Azért nem tudtuk követni mi is az olasz vagy a cseh példát, és tábori kórházakat építeni, mert nincs hozzá személyzet. Lélegeztetőgépeket és ágyakat tudtunk volna vásárolni, de hiába, ha nincs egészségügyi szakdolgozó, aki kezelje. A kérdés előrevetíti a választ: az elkövetkező évek egészségügyi reformjának témáját.
Fontos, hogy legyen elegendő háziorvos, körzeti gyermekorvos és főleg elegendő nővér. Jelenleg legalább ezer háziorvos hiányzik az ellátórendszerből. Hátrányban vagyunk a szomszédos országokhoz képest is. Ráadásul a háziorvosok hatvan százaléka a rizikós korcsoportba tartozik.
– Más országokban protokollokkal irányítják a háziorvosok munkáját. Miért nincs nálunk is hasonlóan menedzselve az ellátás?
– Az egészségügyi minisztérium egyáltalán nem irányítja az ambuláns szektort. A mai napig nem adtak kezelési protokollt, hogy miként kell kezelni egy covidos beteget. Semmit. Azonnal, az első pillanattól kezdve nagyon pontosan szabályozni kellett volna, hogy a pozitív betegek miként juthatnak ambuláns kezeléshez. Ha a járóbeteg-ellátást koordinálták volna, akkor nem került volna ennyi beteg a kórházakba.
Pásztor László az Európai Magánorvosok Állandó Munkacsoportjának vezetőségi tagja, a Szlovákiai Magánorvosok Társulásának tiszteletbeli elnöke.
– Az orvosok a koronavírusos betegek életéért küzdenek, országszerte elhalasztják a tervezett műtéteket, háttérbe szorul a krónikus betegek felülvizsgálata. Ennek biztosan lesz következménye.
– Igen. A kérdést az ambuláns szektor bevonásával kellett volna megoldani. Megegyezést lehetett volna kötni az egészségügyi biztosítókkal, és felkészíteni az orvosokat arra, hogy igenis, pár hónapig jóval több beteget kell ellátniuk. Nem lehet egyforma óraszámban rendelni járvány idején és békeidőben! A krónikus betegek, akik korábban háromhavonta, félévente jártak kontrollra, most nem jutnak be a szakorvosokhoz. Fontos lett volna védőruházattal, reszpirátorokkal és fertőtlenítőszerekkel ellátni az orvosokat, hogy ne legyenek kitéve a fertőzésveszélynek. Sokan félnek, és félelmükben csak negatív teszttel fogadják a betegeket.
Rengetegen egyszerű sebészmaszkban rendeltek, ami blődség. Szerintem óriási politikai baklövés, hogy magukra hagyták a magánorvosokat. Oldják meg a helyzetet, ahogy tudják, hiszen magánorvosok. Igen, azok vagyunk, de az állami ellátórendszer keretein belül működünk.
– Egyre többen kérnek Ivermectint az orvosuktól. Csak éppen még most sem kapható széleskörűen a gyógyszer. Miért nem lett korábban törzskönyvezve?
– Tudni kell, hogy a vírusos megbetegedések kezelésére nincs semmiféle gyógyszer – és nem is lesz. A vírus nem állat, sőt, nem élőlény, hisz a közmegegyezés szerint nem is él. Csak egy örökítőanyag, genetikai információ, aminek ahhoz, hogy el tudjon kezdeni szaporodni, be kell jutnia egy élő sejtbe: növényi, állati vagy humán sejtbe. Ha gyógyszeres kezeléssel akarnánk elpusztítani, akkor károsodnának a gazdasejtek is: ezért nem lehet kezelni magát a fertőzést. Egyedül a vírus szaporodását tudjuk korlátozni, és a vírusfertőzés következtében megjelenő tüneteket (köhögés, fulladás) és szövődményeket (például tüdőgyulladás) tudjuk kezelni. Az Ivermectin régebben pár euróért beszerezhető parazitaellenes készítménynek számított. A vele szerzett tapasztalatok megfigyelésen alapulnak. Az amerikai orvosok már tavaly március óta ajánlják a gyógyszert a kezelési protokollban Úgy gondolom, mindenképpen érdemes Ivermectint szedni, ha covidosak vagyunk, mert egyrészt elenyésző mellékhatásai vannak, másrészt egyelőre nincs más gyógyszerünk! A kezdetben reményteljesnek vélt Remdesivir kudarcot vallott. Az ambuláns orvosok Szlovákiában ez idáig nem írhatták fel covidos megbetegedésre az Ivermectint, mert a minisztérium csak most bővítette ki az indikációját erre a diagnózisra.
– Ha már az első tünetek megjelenésekor kiválthattuk volna, akkor most nem járna kapacitása határán a kórházi ellátórendszer. Nem így van?
– Pontosan így van. A járványt a kórházban nem tudjuk megállítani, csak kórházon kívül. Olasz kollégáktól tudom, hogy lelkileg, emberileg az volt számukra a legnehezebb, amikor valakit azért kellett lekapcsolni a lélegeztetőgépről, mert érkezett egy esélyesebb beteg. Most már lassan ott tartunk, hogy el kell dönteni, két rászoruló közül kit tesznek az egyetlen szabad lélegeztetőgépre. Minket, orvosokat soha senki nem készített fel ilyen háborús helyzetre jellemző döntésekre. Minden intenzív osztályos kollégám imádkozik, nehogy történjen egy tömegbaleset. A tömegbalesetnél rendszerint lélegeztetőgépekre van szükség. Vagy: sokáig a minisztérium még arra sem adott engedélyt, hogy a magánlaboratóriumok elvégezzék a PCR-vizsgálatokat. Ma nélkülük nem működne a rendszer. Ha nem követik el ezeket a hibákat, akkor ma nem lenne ennyi beteg a kórházakban. Olyan betegek, akiknek nem is ott lenne a helyük!
Ha valakinek nincs komoly légzési nehézsége, tüdőgyulladása, nem is lenne szabad kórházba vinni, mert ott még nagyobb veszélynek van kitéve. Optimális esetben a körzeti orvos a minisztériumi protokoll alapján előírja a gyógyszeres kezelést. Ám nálunk hiányzik a protokoll, és gyógyszer sincs elég. Nagyon sok háziorvos maga állította össze a kezelés menetét – és aszerint próbálja kezelni a betegeit.
– Ezek szerint a megelőzésre mégsem olyan jó a kormányfő által „vírus elleni atombombának” tartott tesztelés?
– Ha megnézzük, miben tér el a szlovákiai járványkezelés a világ többi 186 országától, akkor az a tömeges antigéntesztelés. Ilyen sehol sincs. Okkal. Véleményem szerint – és ezt nem félek kimondani – a jelenlegi helyzet egyik fő oka, hogy nálunk parancsra az egészséges embereket összehozzák a fertőzöttekkel. A többség sebészmaszkot visel, ami nem sokat véd, főleg mert általában azt is az orruk alatt hordják. Az emberek kis helyeken összezsúfolva – mellőzve a távolságtartást – várakoznak. Ráadásul a helyiségeket minden pozitív eset után fertőtleníteni kellene. De germicid lámpák sincsenek. Ugyanezt a hibát ismétlik meg most az oltóközpontokban. Óriási hiba, ilyenekre fizetünk rá! Miközben az egyetemen az első lecke, az epidémia megfékezésének első szabálya az, hogy minél gyorsabban izolálni kell a fertőzötteket. Annak, aki pozitív teszteredményt kap kézhez, karanténba kell vonulnia. Hogy elmehet a boltba?! Pozitív antigénteszttel a tarsolyában, ami pont azt mutatja ki, hogy ő most éppen fertőzőképes?! A beteg szerteszét szórja a vírust, és ez hivatalosan meg van engedve. Őrültség! Igenis, el lehet kerülni a fertőzést, de ahhoz be kell tartani a hármas szabályt: FFP2-es részecskeszűrő félálarc (reszpirátor), kézfertőtlenítés és távolságtartás.
– Az influenzavírus annak ellenére, hogy van ellene védőoltás, velünk maradt. Meg kell tanulnunk együtt élni a koronavírussal is?
– A korábban megjelent SARS-CoV-, illetve a későbbiekben járványt okozó MERS-CoV- vírusok idővel, szinte megmagyarázhatatlanul, eltűntek. Erre azonban nem építhetünk. Ezért megoldás a védőoltás. A legjobb példa erre Izrael, ahol már a lakosság nagy részét immunizálták, és mostanra 50-60%-kal csökkent a halálozási arány. Kötelezővé tenni az oltást persze nem lehet. Sajnos, még nem tudjuk, hogy mennyi ideig nyújt védettséget, vagy mennyire véd.
A karanténos időkben új értelmet nyert a Noli me tangere, azaz a Ne érints engem képtéma...
– Ám Szlovákiában kevés a vakcina – csak tesztek vannak egyelőre. Hónapokba telhet, mire a lakosság nagy része immunizálva lesz.
– Ezért kellene most hangsúlyosan felhívni az emberek figyelmét a megelőzés fontosságára. Ha a reszpirátorviselést betartottuk volna (és ezt szajkózom tavaly március óta), ma nem itt tartanánk. Az összes bolti eladót, tisztviselőt, pedagógust reszpirátorokkal kellett volna ellátni. Személy szerint én kinyitnék minden üzletet, mert a vírus nem tudja, hogy én most élelmiszert vásárolok, vagy cipőt. Egyik boltban megbetegíthet, a másikban meg nem? Ha megnézzük a szupermarketeket, akkor azt látjuk, hogy ember ember hátán van, és a felének az orrán nincs maszk.
– Pedig a lockdown bevezetésével pont azt szerették volna elkerülni, hogy ne tömörüljenek az emberek. Nálunk miért nem vált be?
– Hol itt a lockdown? Papíron. Nem az a baj, hogy nem hozták meg az intézkedéseket, hanem az, hogy az emberek nem tartják be őket. Ám ez nem egy közönséges nátha! Nehéz időszak áll előttünk, mert az influenzajárványok rendre a vége felé a legsúlyosabbak. Nem lehet úgy gondolkodni, hogy felvettem az első oltást, akkor mostantól kezdve nem kaphatom el. Nem szabad könnyelműnek lenni. Most nem.
Egyébként a mutációk megjelenése természetes, és a vírus addig fog mutálódni, amíg el nem pusztítja saját magát. Ha az idő felmelegszik, akkor húsvét után magától is gyengülni fog a járvány. Az epidemiológiai szabályokat viszont továbbra is be kell majd tartani. Ősszel azonban újra kezdődik a tánc.
– Látható fény az alagút végén?
– Nemsokára jobb lesz. Nagyon sok ember azért hal meg, mert teljesen reményvesztett. A médiában egyre-másra jelennek meg a Covid-osztályokon készült képek. Soha rosszabbat nem tehetnénk! Most nem lenne szabad hisztériát és félelmet kelteni. Ha valaki elolvassa, hogy tíz lélegeztetőgépre kerülő közül kilenc meghal, akkor a félelemtől fog meghalni. Most, ebben a lélektani helyzetben az embereknek pozitív megerősítésre van szükségük. Azt kellene hangsúlyozni, hogy jön a tavasz, és ahogy az influenzavírus, úgy a koronavírus is el fog tűnni. Javulni fog a helyzet, főleg, ha abbahagyjuk az országos tesztelést. Azt ajánlom, akinek nincs szüksége tesztre, az maradjon otthon. Akinek szüksége van a tesztre, csak reszpirátorban menjen, a törlet levétele alatt ki lehet bírni levegővétel nélkül, és azonnal vissza kell venni a reszpirátort. Ha sokan vannak egy helyen a tesztelésre várók, akkor inkább ne menjünk be, és jöjjünk vissza később. Vigyázzunk magunkra és egymásra!
