Egyre több kutató és szakember foglalkozik a közösségi média negatív hatásaival. Nem csoda, hiszen számos hátránnyal rendelkezik, amellett, hogy felgyorsította számunkra az információ terjedését.
Az egyik ilyen „hátrányt” a kommentek, illetve a kommentelők jelentik. Hogy miért?
Amikor megjelentek az első közösségi oldalak, még csak félve kommenteltünk. Aztán kitört a botrányos helyesírást terjesztők elleni lázadás, majd szépen lassan elszaporodtak a megmondó emberek, majd ezt követően a kilétüket elfedők és az igazságosztók. Mi most összegyűjtöttünk néhány típust a kommentelők közül. Íme:
A félős kommentelő
Ez a típus csak elolvassa a hozzászólásokat, de kommentelni már nem akar, pontosabban: nem mer. Tájékozódik vagy rosszabb esetben csupán leskelődik. Nem kommentel, mert nem akar konfrontálódni. Egyszerűen kerüli a konfliktust, ám mégis jól szórakozik mások összetűzésein.
A kisokos kommentelő állandóan a tudásával hozakodik elő. Főleg, ha konfliktus éri. Az igazát bizonygatja, a műveltségét csillogtatja, mégis gyakran sérül a „kommentháborúk” alatt. Annak ellenére, hogy jól gondolkodik, pillanatok alatt a sárba tiporják.
A megmondó ember
Vagy úgy is mondhatnánk, hogy a „piszkálódó hozzászólogató”. Ez a típusú kommentelő senkit sem kímél. Ahelyett, hogy saját tudását és képességeit fejlesztené, abban leli örömét, ha másoknak árt. Beszól, megsért, visszavág. Neki senki és semmi sem szent.
Az igazságosztó
Ebben az esetben az igazságosztót pejoratív értelemben használjuk, hiszen nem arra az emberre gondolunk, aki kibékíti a feleket, hanem arra, aki a saját igazát bizonygatja anélkül, hogy érdekelné más véleménye.
Az anonim
Aki álnéven regisztrál, csak azért, hogy minél több helyen meg tudjon szólalni anélkül, hogy beazonosítanák kilétét. Anélkül, hogy szó érné a háza elejét, hiszen nem tudják, valójában ki ő. Így „nyugodt” lelkiismerettel kontárkodhat bele bármelyik nyilvános beszélgetésbe.
Ön milyen kommentelőket ismer? Találkozott már hasonló típusokkal? Mit gondol, egyáltalán miért ég bennünk a vágy, hogy borsot törjünk mások orra alá hozzászólásainkkal? Örömünket leljük benne?
