Charles Dickens klasszikusa, a Karácsonyi ének, úgy lépett ki a viktoriánus korból s épült be a popkultúrába, hogy észre sem vettük.
– Még hogy boldog karácsonyt! Mi jogon vagy te boldog? Mi okod neked a boldogságra? Elég szegény vagy hozzá!
– Ugyan már – legyintett vidáman az unokaöcs. – Maga meg mi jogon ilyen búskomor? Miért ilyen mogorva? Hiszen elég gazdag. (Charles Dickens, Karácsonyi ének)
Ebenezer Scrooge a Disney animációs filmjében (Kép forrása: disneyplus.com)
Dickens volt a viktoriánus kor egyik legnagyobb írója. 1812-ben született az angliai Portsmouth városában. Miután apja eladósodott és börtönbe került, a tizenkét éves fiúnak egy fénymázműhelyben kellett dolgoznia, hogy segítse a családját. A gyermekkorában látott nyomor visszatérő eleme lett írásainak.
A Karácsonyi ének (A Christmas Carol) 1843-ban jelent meg, a magyar fordítás pedig 1846-ban Karácson-éj. Kísértetes beszély címmel.
Az én karácsonyi énekem
Először tizenegy évesen találkoztam a Karácsonyi énekkel, méghozzá a győri moziban. Emlékszem, édesanyám azt hitte, egy kedves karácsonyi mesére váltott jegyet, ami telis-tele lesz manókkal és csíkos cukorpálcákkal. Nagyon meglepődött, amikor rájött, hogy a film meglehetősen távol áll ettől. Bizonyos pontokon ugyan megjelent a cidrimajré, de szükség is van erre a „sötétségre”, hogy a végén annál nagyobb örömmel fogadjuk a magyalággal díszített fénylő boldogságot!
Később persze anya is roppantmód megszerette a történetet – nem telik el karácsony a szűkmarkú Scrooge nélkül. A 2009-es animációs filmfeldolgozást a Disney gyártotta, Robert Zemeckis rendezte, a főszereplőt pedig Jim Carrey alakította. Tátott szájjal bámultam a mozivásznat, annyira magával ragadott a hangulat és a mondanivaló. Ahogy véget ért, rohantam a könyvesüzletbe, hogy írott formában is megvegyem (mert, jegyezzük meg, mindig az eredeti az igazi.) Emlékszem, anya megkérdezte: biztosan ezt a könyvet szeretnéd? Nem választasz inkább mást? De én nem akartam a moziban hagyni az élményt. A kötetnek hála, minden olvasással újraélhettem.
A cselekmény röviden
A szőrösszívű Ebenezer Scrooge számára a karácsony olyan nap, mint a többi. Megvetéssel figyeli az ünnepi hangulatba burkolózott embereket. Nem adakozik a szegényeknek, nem ad szabadságot kiszipolyozott írnokának.
Este meglátogatja őt rég halott üzlettársa, Jacob Marley kísértete, és figyelmezteti a vén bűnöst, hogy további három szellem érkezik hozzá. Az első az elmúlt karácsonyoké, a második a jelen karácsonyáé, a harmadik pedig a jövő karácsonyának szelleme. A jelenések új emberré varázsolják Scrooge urat: „jó barát, jó munkaadó, jó ember” válik belőle.
A könyv hátulján az áll: „Melengesse meg a szívedet!” Nos, ez a kötet garantáltan keblére öleli olvasóját.
Miért jó a regény?
Most, hogy évek múltán újra fellapoztam és megillatoztam a kötetet, felsejlett bennem egy nagyszerű érzés. Újfent rádöbbentem, miért tartottam mindig is a kedvencemnek. Egyrészt mert könnyedén olvasható, rövid kiadvány. Olyan, akár egy hosszúra nyújtott anekdota, ami szinte felolvassa magát. Másrészt végig úgy érezzük, mintha az elmúlt karácsonyok szelleme bennünket is visszarepítene az időben. A történet a múlt és a jelen összeolvadása. Dickens olyan regényt írt, melynek mondanivalója még százhetvennyolc év után is megállja a helyét.
Nézzük, de mégsem látjuk!
Előfordulhat, hogy a tévénéző nem is tudja, épp Dickens regényének modern környezetbe helyezett feldolgozását látja. A filmes produkciók forgatókönyveit a regény alapján újraírják. A három szellem történetét megtartják, de jelenkori közegbe helyezik a cselekményt, s így csak azok veszik észre, hogy a kortárs Karácsonyi éneket látják, akik ismerik az eredeti művet (megint az eredetiség).
Eredeti illusztráció a regényből (Kép forrása: fords.org)
A filmek világában
Számos filmes adaptáció készült a Karácsonyi énekből. Ilyen például az 1988-ban bemutatott Szellemes karácsony Bill Murray főszereplésével. Vagy ott van az ennél sokkal modernebb Excsajok szelleme, amelyben Matthew McConaughey alakítja Connort, a megrögzött szoknyapecért. Az exbarátnők szellemei viszont móresre tanítják a szívtiprót.
A gyerekkönyvekben
A minap a nagymegyeri könyvesbolt kirakatát fürkészve egy csodaszép piros könyvre lettem figyelmes, melyen az állt: Geronimo Stilton: Karácsonyi ének. Charles Dickens regénye nyomán. Felcsillant a szemem, aztán figyelmeztettem magam, hogy már huszonhárom éves vagyok, nincs szükségem újabb mesekönyvre. Mégis, annyira megörültem, hiszen gyermekkorom kedvenc egere, Geronimo Stilton (vagyis az olasz írónő, Elisabetta Dami) is feldolgozta a Karácsonyi éneket!
A rajfilmekben
Bizonyára mindenki számára ismerősen cseng Dagobert bácsi neve. A mohó, kaparkodó, kapzsi kacsa, aki vagyonát nem osztja meg senkivel. Az eredeti neve Scrooge McDuck. Igen, Dickens történetének főszereplője után kapta a nevét. A „Mc” előtag skót származására céloz, ami „skót életmódját” kívánja szemléltetni.
A regénynek van egy olyan feldolgozása is, melyben Dagobert bácsi Ebenezer Scrooge-ot, Mickey egér pedig kiszipolyozott írnokát alakítja. Az öreg hápogó végül megtanulja, hogy nincs fontosabb a családnál és a szeretetnél.
Animációs filmekben
„Hah! Közönséges humbug!” – mondja gyakran az öreg Scrooge. Nos, ezt a mondatot a nagy zöld ogre, Shrek is elsütötte, méghozzá a Shrekből az angyal című filmben. Szamár ráadásul Ebenezer Shreknek csúfolta őt, mivel az ogre nem szerette a karácsonyt. Na és Barbie baba mint szívtelen, zsaroló, kapzsi karakter? Még a rózsaszín felhőben élő szőke szépség is az öreg Scrooge bőrébe búj egy kicsit. A Barbie mesés karácsonya című animációs film habos-babos szoknyákba csomagolva ismerteti meg a kislányokkal Dickens történetét.
A színházakban
Az Isten pénze című musical Charles Dickens regénye nyomán íródott. A Tolcsvay László és Müller Péter Sziámi tollából született darab ősbemutatója 1995-ben volt a Madách Színházban. Magam is láttam a musicalt, méghozzá 2019-ben a Magyarock Dalszínház előadásában.
Az Isten pénze című musical a Magyarock Dalszínház előadásában (Kép forrása: sziakomarom.sk)
Összegzés
A felsorolt adaptációkon kívül még számtalan feldolgozásból válogathatunk, de véleményem szerint a fentebb említett 2009-es Disney-film minden idők legjobb filmvászonra átültetett Karácsonyi éneke. Meleg szívvel ajánlom az ünnepi időszakra. Ha vissza szeretnénk repülni a viktoriánus korba, válasszuk inkább a regényt. Kucorodjunk egy pokrócos fotelba, főzzünk egy forró kakaót, és adjuk át magunkat az olvasmánynak. (Ezt akár a karácsonyi varázs receptjének is nevezhetnénk.)
Most pedig, hogy stílusosan fejezzem be összegzésemet, úgy köszönök el, ahogy Dickens tette 1843-ban: Isten áldja meg valamennyiünket!
