Minél kevesebbet használjuk testünket, annál fontosabbnak tartjuk, hogy milyen. Vajon miért? Ugyanakkor minden elképzelhető módon utáljuk, gyűlöljük, szégyelljük. A legtöbb nő nincs jóban a testével.
Az egyik úgy érzi, túl kövér, de ha végre lefogy, akkor az a baj, hogy a bőre nem elég feszes. A másik szerint a melle túl kicsi (túl nagy), esetleg lóg. Sok nő nem elégedett az orrával, a kezével, a lábujjaival, a hajával, a körme alakjával...
Cindy Crawford Photoshop nélkül és a szerkesztett képen...
A test mint kiállítási darab
A szakemberek egyre többet beszélnek arról, hogy a modern testkultusszal – bajok vannak. Minél kevesebbet használjuk testünket – akár munkára, akár más, örömteli tevékenységre –, annál fontosabbnak tartjuk, hogy mennyire szép, szabályos, ápolt, mennyire felel meg az elvárásoknak. Ugyanis az autók, a háztartási gépek, a számítógép, a televízió és az okostelefonok szinte minden területről kiszorították a testi munkát, olyan helyekről is, ahol régen a testnek kulcsszerepe volt.
Kezünket már nem munkára használjuk, mert a legtöbb ember egész nap számítógépnél ül. Testünk nem azt a szerepet játssza, amire a természet megalkotta, hiszen a fizikai munkának egyre kisebb tér jut. Talán ezért törődünk megszállottan a küllemünkkel. A testnek szolgálnia kell valamire, nem igaz?
Napjainkban a testnek társadalmilag van fontos szerepe – a társadalmi ranglétrán elfoglalt helyünket kell tükröznie. Mit mond az ismert közmondás? „Nem a ruha teszi az embert.” Sosem volt ez annyira igaz, mint manapság. Mert valóban nem a ruha, hanem „a test teszi az embert”.
A világon Amerikában él a legtöbb kövér ember. De már ez sem egészen igaz. Nézzünk csak körül olyan „sikeres” városokban, mint New York vagy Los Angeles – ezekben kevesebb a túlsúlyos ember (s azok is főleg a szegényebb negyedekben élnek). A feszes, karcsú test ugyanúgy a siker mércéje, mint a márkás ridikül vagy az elegáns autó. Az emberek a testükkel demonstrálják, kik ők, mit tudnak, mijük van! Ez a jelenség nálunk is ugyanúgy „tarol”...
A kilencvenes években nagy vagyont szerző emberek hivalkodó villákkal, lélegzetelállító kocsikkal mutatták meg, mennyire gazdagok. Manapság nem az autószalonokat rohanják meg – hanem a plasztikai sebészetet... Az új pozícióhoz új szemhéj, zsírleszívással feljavított fenék tartozik.
Ez a kulcs a boldogsághoz?
De járjuk végig az összes autószalont, építsük fel a legszebb házat, feküdjünk be a legmenőbb szépségsebész klinikájára, mégsem vagyunk elégedettek az életünkkel. (Persze, azért jobb boldogtalan gazdagnak lenni, mint boldogtalan szegénynek.) Az utóbbi időben pedig már nem csupán a nők nem fogadják el a testüket, ha-nem egyre gyakrabban a férfiak se. Ha megtehetnénk, hogy földi porhüvelyünktől ugyanolyan könnyen megválhatnánk, mint a rosszul kifekvő szoknyától vagy a nem kívánt színárnyalatú szempillaspiráltól – megtennénk.
De mivel ez nem megy, másképpen gyötörjük megvetett testünket: lélekölő futással, körtréninggel vagy a YouTube-on fölfedezett tornagyakorlatokkal. Karcsúbb comb, ruganyosabb derék, törékenyebb váll – ez az álmunk! Olyan nagy gondot fordítunk testünkre, olyan sok időt töltünk ápolásával, mint soha azelőtt. Manikűröztetünk, pedikűröztetünk, rendszeresen kozmetikushoz, hetente fodrászhoz járunk. Testre szabott méregtelenítő kúrákat végzünk, frissen csírázott árpa levét isszuk, rosttablettákat szedünk, hajnali hatkor kelünk, hogy lefuthassuk a kijelölt kilométereket, és az esti bulikon mojito helyett ásványvizet szürcsölgetünk. S ha ez még nem volna elég, testünk „jelzéseire” is odafigyelünk. „Állj meg egy percre, és fülelj. A tested világos, érthető nyelven szól hozzád, jelzi, mit kell tenned, hogy harmonikus legyen az életed, és elégedett nővé válj.”
Ilyen és hasonló okos tanácsok tömegét kínálja az internet, és mindjárt mellékeli is a szakember címét, telefonszámát (végre valaki!), aki potom 200 euróért megtanítja neked, hogyan élhetsz összhangban a testeddel. Mert az üzlet az üzlet...
Belső boldogság
A testkultuszt vizsgáló elméletek szerint sok ember abban a meggyőződésben él, hogy ha a testét sikerül kézben tartania, akkor rendet tud teremteni az életében is. Ez a gondolat leggyakrabban a nők fejében ver tanyát, főként olyanokéban, akiknek csekély az önbizalmuk, vagy akik családi erőszak áldozatai. Gyakran úgy érzik, hogy egyedül az étel és a testedzés az, amit befolyásolni tudnak.
Mivel szerencsétlenül alakult életükön képtelenek változtatni, legalább a kalóriákat korlátozzák és a megtett kilométereket alakítják saját akaratuk szerint. Azonban ezek egyike sem oldja meg személyes problémájukat, ráadásul a testük sem engedelmeskedik, azt teszi, amit jónak lát...
A híres énekesnő, Fergie képe
Mindenki találkozott már olyan nővel, aki halálra dolgozza magát a fitneszteremben, alig eszik, mégsem megy le róla egyetlen kiló sem. Elönt bennünket a düh, ha testünk nem engedelmeskedik – akár lelki, akár testi okokból. És még jobban gyűlöljük! Talán érthető is, hogy mérgesek vagyunk rá, hiszen velünk van a nap 24 órájában, az életünk része, velünk van sovány és kövér időszakainkban, jóban-rosszban. Gyerekkori barátnőnkkel is összekapunk néha, veszekszünk a férjünkkel, gyerekeinkkel is.
De van-e, aki időről időre megkérdezi magától: szeretem a testemet? Pedig mennyi alkalom van, amikor örülhetnénk is a testünknek! Közben teljesen mindegy, kövér vagyok-e vagy sovány (persze csak akkor, ha képeinket nem akarjuk feltenni a Facebookra). Kezdetnek talán kimehetnénk sétálni a langyos esőbe, belemélyeszthetnénk ujjainkat a nedves homokba, saját kezűleg elkészíthetnénk egy ikebanát, vagy simogathatnánk doromboló macskánk selymes szőrét...
