Ebben az élet nevű körforgásban a szülés, a megszületés a kiindulópontja mindennek. Mindannyiunknak van hozzá köze, cipeljük magunkkal a történetünket, ami nemcsak a miénk, hanem a szüleinké is, akikhez megérkeztünk. Az alábbiaknak a szülés egyik módját vesszük górcső alá – ez pedig a császármetszés.
A császármetszés nyomai már a görög mitológiában is megjelentek. A hasból való kimetszés, azaz a „tiszta születés” egyes istenek és félistenek kiváltsága volt. A hiedelmekkel ellentétben az eljárás nem Julius Caesar után kapta a nevét, hanem az ókori római állam vonatkozó törvényeiről nevezték el. A Numa Pompilius (i. e. 715-673) által életbe léptetett római Lex Regia, majd a Lex Caesarea lehetővé tette, hogy a szülésbe belehalt anya méhéből kivágják a magzatot.
A hasból való születés a görög mitológiában az istenek kiváltsága volt...
A császármetszés az évszázadok folyamán rengeteg változáson ment keresztül – valamikor biztos halált jelentette anya és gyermeke számára. Mára rutinszerű beavatkozásnak számít. Az eljárás módja, az orvosi eszközök fejlődése, az anesztetikumok bevezetése, a szepszis kiküszöbölése mind-mind hozzájárult, hogy a császármetszés életmentő műtétté váljon.
A nő nemegyszer azért kér császárt, mert ép akar maradni „ott lent”. Háborítatlan szexuális életet akar szülés után is, nem akar gátmetszést, nem akar hasadni, és így tovább. Ezért, úgymond, bevállalja a kisebbik rosszat, a császárheget...
Császár egyeneseben közvetítve
Az internet korában a műtőajtók nyitva állnak a kíváncsiskodók előtt, így akit érdekel, bármikor megnézheti videón, hogyan is zajlik a császármetszés a kórházakban. Persze csak az igazán bátran nézzék meg, mert az eljárás komoly hasi műtétnek számít.
A képen egy ugandai varázsló ,,orvos" császármetszést végez 1879-ben. Régen a császármetszést végső megoldásként alkalmazták, ha az anya már menthetetlen volt, de a babát próbálták még kiemelni. Ha élt is az anya, a fertőzés miatt legtöbbször nem élte túl a beavatkozást.
A beavatkozás érzéstelenítést igényel, ami gerincközeli érzéstelenítést vagy teljes altatást jelent. Előbb a bőrön, általában a szeméremszőrzet feletti részen ún. bikinimetszést ejtenek, majd a hasi zsírréteget vágják át. A hasizmokat a könnyebb regenerálódás érdekében csak széthúzzák. Végül a méhen történik egy bemetszés, az orvos a mellső méhfal mentén innen emeli ki a babát.
Először Semmelweis Ignác volt az, aki felismerte, hogy a gyermekágyi lázat maguk az orvosok és a bábák okozzák azzal, hogy a boncolások után kézfertőtlenítés nélkül mennek át a szülészeti osztályra. A továbbiakban kötelezővé tette a klórvizes kézmosást a személyzet körében, visszaszorítva ezzel a nagyszámú anya- és csecsemőelhalálozást. Az orvostársadalom élesen bírálta a nézeteit, nevetség tárgyává tette. Élete így méltatlan körülmények között ért véget egy elmegyógyintézetben.
Semmelweis Ignácot az anyák megmentőjeként szokták emlegetni.
Manapság nem lehet egyértelműen kimondani, milyen esetben indokolt a császármetszés, hiszen már sok kórházban elérhető a farfekvéses természetes szülés – vagy a VBAC, azaz a császármetszés utáni természetes szülés. Sőt, némely klinikákon akár ikerszülést is vállalnak természetes úton. Régen ilyenkor azt mondták: vágni kell! Általánosságban elmondható, hogy az orvosok csak akkor döntenek a császármetszés mellett, amikor a baba és az édesanyja testi épsége forog kockán. Legalábbis ez a papírforma.
Abszolút indikáció lehet a placenta idő előtti leválása, a súlyos terhességi mérgezés vagy a köldökzsinór-előreesés.
Fél a nő, ezért császárt kér
Az orvosi tényezők mellett más okok miatt is dönthet a nő a császármetszés mellett. Nagyon sok nő fél a szülési fájdalmaktól, vagy épp előző, negatív szülésélménye miatt kér császármetszést. A pszichológia tokofóbiának nevezi azt a jelenséget, amikor a nő fóbiásan retteg a szüléstől. A fájdalomtól való félelem neve pedig agliofóbia. Mindkettő létező jelenség a nők körében, ezért érdemes (és kell) velük foglalkozni.
Štefkovič Patasi Ági (Dunaszerdahely) szoptatási tanácsadóként és pszichológusként dolgozik. A császármetszés témájában dr. Buday Beáta szülész-nőgyógyászt kérdezte.
A félelemről és a fájdalomról beszélni kell, mert jelen vannak az életünkben – és az is fontos, hogy a várandós nő megtalálja azt a szakembert, aki megérti és meghallgatja őt. Nagyon sok anyát felkészületlenül ér a császármetszés, amikor a vajúdás egy bizonyos pontján műtéttel fejezik be a szülést. A nő sokszor magában és a testében csalódva fekszik fel a műtőasztalra.
Külföldön már léteznek női közösségek, amelyek lelki támogatást nyújtanak a császármetszés előtti vagy utáni időszakra – emellett gyakorlati tanácsokat is adnak a hegkezelést vagy az izmok regenerálását illetően. Ilyen a szociális hálón nagy népszerűségnek örvendő magyar Császárvonal applikáció vagy a Hegmesék című könyv (amelyben anyukák mesélik el történetüket).
A szülész a császárhegekről
Nemcsak világviszonylatban, de hazai szinten is nő a császármetszések száma. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szakértői ajánlása alapján a császármetszések száma nem haladhatná meg a szülések 15 százalékát. Ez az arány nálunk, Szlovákiában az elmúlt években 40 százazék körül mozog. A témában felkerestük dr. Buday Beáta szülész-nőgyógyászt, aki 16 évvel ezelőtt kezdte pályáját – és azóta tucatnyi kisbaba született a keze alatt. Vajon ő hogy látja ezt a nagy növekedést?
Létezik gyengéd császármetszés is, amikor a baba és az édesanya is megkapja a gyengéd odafordulást, a türelmet, a késleltetett köldökzsinór-ellátást, a bőrkontaktust az anyával vagy szőrkontaktust az apával, aranyórát és nulla szeparációt az újszülöttől.
– Azt gondolom, hogy a császármetszések jelentős növekedését a világ, a társadalom változása hozta magával. Ezelőtt száz évvel, amikor egy házaspárnak akár hét gyermeke is született, az emberek számára nem volt meglepő, hogy magas a csecsemőhalandóság vagy hogy különböző okok miatt az édesanya szülés közben elhalálozott. Ma a családokba egy, maximum két gyermek születik. Ha valahol az országban szülés során tragédia történik, attól hangos a sajtó, az orvost meghurcolják. Óriási a felelősségünk, és nagy nyomás alatt vagyunk. Az anyák részéről, a családtagjaik részéről: elvárják a szülészorvostól, hogy hiba nélkül menjen végbe a szülés.
Dr. Buday Beáta (Bős) szülész-nőgyógyász 16 évvel ezelőtt kezdte a pályát...
– Ön hogyan vélekedik a természetes szülés kontra császármetszés szembeállításáról?
– Támogatom a természetes szülést. Ha a szülés szépen zajlik, és minden az elvártak szerint halad, akkor mindenképp a hüvelyi szülést javaslom. És igen, ma már vannak Szlovákia-szerte is kórházak, ahol a farfekvéses magzatot természetes úton hozzák világra. A császármetszés alkalmazása, bár rutinszerű, valójában nagyon komoly hasi műtét – és nem teljesen veszélytelen. A természet úgy alkotta meg a női testet, hogy képes legyen világra hozni a gyermeket. Vannak azonban helyzetek, amikor a császármetszés az egyetlen opció, hogy se a kisbaba, se az édesanya ne szenvedjen károsodást. Vegyük például azt a helyzetet, amikor az előző várandósság császármetszéssel végződött: nem mindegy, hogy mi volt a császármetszés indikációja.
Egész más a helyzet egy neurológiai diagnózis, például egy agyi aneurizma esetében, vagy amikor az édesanyának epilepsziája van, és gyógyszeres kezelés alatt áll. A császármetszést a szülés alatt kialakult tényezők is indikálhatják, ha például a kisbaba nem jó kondícióba kerül.
– Van arra egyértelmű orvosi ajánlás, hogy a császármetszés után mennyi időnek kell eltelnie, ha az édesanya természetesen szeretne szülni?
– A nagykönyv szerint minimum 6 hónapnak el kell telnie a császármetszés és a teherbe esés közt. Ha mégis úgy alakul, hogy nem telik el hat hónapnyi idő, ott automatikusan császármetszés javalt, mert kiszámíthatatlan, hogy a méhen ejtett vágás hogyan fog viselkedni. Én az anyukáknak az egy évet szoktam tanácsolni.
– Gyakran hallani a nők szájából, hogy a fájdalomtól való félelem miatt döntenek a császármetszés mellett. Van arra kapacitás a terhesgondozáson belül, hogy a szülés lelki oldalával is tudjanak foglalkozni?
– A fájdalomtól való félelem nem indikáció a császármetszésre Szlovákiában – bár külföldön már vannak rá példák. Tekintsünk a kérdésre kicsit másképp! Amikor egy nő eldönti, hogy velem szeretné megszülni a babáját, elmondom neki: fontos, hogy a szülőszobán egy hullámhosszon legyünk. Ha az anya elképzelése a szülésről diametrálisan más, mint az enyém, felmerül bennem a kérdés, hogy tudunk-e majd együttműködni. Ez egy vékony jég. A szorongó nő a szülés alatt nem tudja magát elengedni, ezért nehezen tágul a méhszáj, befeszülnek az izmok, ami negatívan hat a szülésre és a babára. Mondok egy másik példát. Tizenhat évvel ezelőtt, amikor a pályám elindult, ha egy nő 35 évesen szülte első gyermekét, felkaptuk a fejünket. Ma már az elsőszülő negyvenesek sem számítanak kuriózumnak. Önmagában tehát a magasabb életkor nem jelenti azt, hogy javallott a császármetszés. Volt már 43 éves páciensem is, aki természetes úton szülte meg első gyermekét.
Kiss Verus Hegmesék című könyve
– A császármetszés után komoly komplikációk léphetnek fel. Ez mit jelent pontosan?
– Tudjuk, ugye, hogy a műtét során a hasüreg és a méhfal megnyitásával emeljük ki a kisbabát. Individuális, hogy kinek mennyi idő szükséges a felépülésre, de az első két nap a legnehezebb. Azt tapasztalom, hogy a nők nagyon nagy százaléka nincs tisztában a császár okozta szövődményekkel. Sajnos, keveset beszélünk erről. Ismételt császármetszés esetében arra törekszünk, hogy ugyanazon a helyen történjen a vágás, ám ez nem mindig sikerül milliméterre pontosan.
– Volt már rá példa, hogy az összenövések a hasüregben eltakarták az előző császárheget, és nehéz volt tájékozódni. A gyermekágy alatt nem a friss seb, hanem az előző vágás vérzett be – és gyulladás keletkezett. Újabb műtéttel tudtuk csak orvosolni a bajt. A méhet ugyan nem kellett eltávolítani, de hosszú felépülés várt az anyára.
A méh eltávolítása egyébként extrém eset, de volt már rá példa. Sokszor életre szóló döntéseket kell hozni ott a műtőben, mert előfordulhat, hogy a kivérzés veszélye áll fenn, ami akár az anya életébe is kerülhet.
– Az összenövések is okozhatnak krónikus fájdalmat, ami ronthat a nő életminőségén. További műtéti komplikáció lehet még a begyulladt császárheg vagy a szétnyílt seb, ami a túlsúlyos nőkre jellemző leginkább. Egy gyermekágyban fekvő császáros anya szervezetére pedig egy, egyébként banális fertőzés, mint például a húgyúti gyulladás is rossz hatással lehet. Ezért ajánlatos megfontolni a császármetszés lehetőségét, ha más módszerek is rendelkezésre állnak.
