Ugye, ismerős a helyzet: éppen a mobiltöltőt keressük, de valahogy nem találjuk. Ami a kezünkbe kerül, az nem kompatibilis a mi készülékünkkel. Nem lehet csatlakoztatni hozzá, mert egy másik telefonhoz való. Az a másik telefon már leszolgálta az idejét, vacakolt, néha kikapcsolt magától, vagy „tárcsázás“ közben lefagyott. Biztosan besokallt a számdömpingtől. Nem dobtuk ki, mert pótléknak megfelel.
Sebaj, hátha a kis fiókban, ahol a régi „majdcsakjólesz” mobil pihen, meglesz a keresett töltőzsinór. Van ott bizony egy marékkal, a többi levitézlett készülékkel egyetemben, amelyek közül az egyiket meg akartuk javíttatni, azután elszállt felette az idő. A másikból jó lett volna még előcsalogatni a fényképeket, amelyeket nem mentettünk a számítógépre, a harmadik pedig már matuzsálemi korú, használtan vettük – már szinte mindenkinek volt mobilja, mi sem maradhattunk ki a sorból –, és nehéz megválni tőle.
(Kép forrása: twitter.com)
A kütyük, zsinórok, dobozkák mélyén lapuló, sosem használt, 1 GB-os memóriakártyák meg csak gyűltek a fiókban, míg az teljesen meg nem telt. Most már azután tényleg kellene vele kezdeni valamit. Amíg volt mit és kinek, persze, el is ajándékoztunk belőle, de azután ez is megszakadt valahogy. A mobilszolgáltató időnként küldött néhány SMS-t az újrahasznosításról. Ígérte, hogy a még működő telefont leszámítja az új készülék árából, vagy ha leadjuk, akkor támogatni fogja az arra rászorulókat, éhezőket, beteg gyerekeket stb. Csak be kell vinni és bedobni egy „recyklácia“ feliratú kis műanyag kukába... Vagy eladjuk, ha tudjuk, valami módon.
Magát Róbert, vállalkozó (Forex, Komárom)
– Mobiltelefonokat árusítunk, javítunk, kiegészítőket kínálunk. Nálunk leadhatják a régi, de még működő mobiltelefonokat. Mindössze személyi igazolvány szükséges hozzá, mivel kötelesek vagyunk nyilvántartani a származási helyet. Ha van a mobilra kereslet, és el tudjuk adni, fizetünk érte. Az újabb telefonok mellé ajánlatos mellékelni a jótállási jegyet, ugyanis ezekért a készülékekért a bejelölt határidőig jótállást vállalunk. A régebbiekért az eladástól számított 6 hónapig. Az általunk árusított új mobiltelefonok kétéves jótállással vásárolhatók meg.
– A használt mobilokban tárolt adatokat töröljük, a készüléket újra gyári állapotba hozzuk. Mobiltartozékokat is felvásárolunk, de ezek iránt kisebb a kereslet, hiszen újan sem drágák. Egy mobiltöltőért nagyjából 50 centet tudunk felajánlani, és a feleslegessé vált memóriakártyákkal is hasonló a helyzet. Azokat a mobiltelefonokat, amelyeket már egyáltalán nem lehet megmenteni, újrahasznosítás céljából begyűjtjük. Sorsukban osztoznak a szakadt kábelű fülhallgatók és mobiltöltők is.
A már nem működő mobilokból – tulajdonosi kérésre – elő tudjuk varázsolni a képeket és egyéb adatokat. Ha sikerül a boltban újraéleszteni a halottnak hitt mobilt, akkor a mentésnek 5 euró az ára. Ha nem sikerül, a szervizközpontunkban próbálkozhatunk, de ez a művelet már költségesebb, ezért először tudatjuk a mentés árát.
Zsuzsa, családanya
– Hát én, bevallom, gyűjtögetem a régi mobilokat. Az egész család összes lecserélt mobilja ott van egy nagy fiókban a nappaliban. Már alig tudom becsukni a fiókot, annyi van belőlük. Pedig csak azokat teszem oda, amelyek már nem működnek. A jobbakat továbbajándékozzuk, vagy eltesszük pótkészüléknek. Lehet, hogy fogom az egészet, és elküldöm a fiúkkal a mobilszolgáltatóhoz újrahasznosításra. A szemétbe mégsem dobhatom ki! Bár a fiam mondta, hogy létezik mobildobáló verseny, lehet, hogy oda kellene eljuttatni...
Bella, egyetemista
– Előrebocsátom, az én esetem nem tipikus. Legalábbis nincs a korosztályomban olyan ismerősöm, aki még mindig az első mobiljánál tart. Kilenc éve kaptam ezt a telefont, javíttatnom se kellett, az akkuja is bírja, most is működik. Talán elárulhatom, hiszen ez nem reklám, hogy egy Nokia 3410-ről beszélek. Bár voltak hetek, hogy kikapcsolva feküdt szegény az asztalon. Nem igazán „telózok”, mert aki akar, elér az interneten. Ha lemerült, sem siettem feltölteni. Igaz, kaptam mellé egy magyar hálózatost, de azt csak Magyarországon használtam. Tönkrement, majd egy jószívű ismerőstől kaptam helyette egy másikat, de az is kikészült... Mind a kettő ott van a fiókban. Még nem gondolkodtam, mi legyen velük.
Kata, tanuló
– Az anyuék szerint „eszem” a mobilokat. Mindegyik telefonomat rövid idő alatt sikerül kivégeznem. Az elsőt – nem szégyellem bevallani, mert már sokakkal megtörtént – a WC-be ejtettem. Akkor még nem tudtam, hogy gyorsan szét kell szedni, kiszárítani. Csak néztem tehetetlenül, ahogy elmerült... Kihalásztam, de többé nem lehetett feltámasztani. A második telefon a játszótéren esett ki a zsebemből, mert éppen fejjel lefelé lógtam. Megpróbáltam összeszedni, de nem sikerült. Egy másikra valahogyan ráugrottam, mert azt is a földre ejtettem, csak arra nem emlékszem, hogyan. Volt egy érintőképernyősöm, amely teljesen lefagyott, de szerencsére legalább meg lehetett javítani. Azt meg éppenséggel elvesztettem.
– A barátaim mind drága új mobilokat vásároltatnak maguknak a szüleikkel, én viszont már inkább meg sem szólalok. Annyi mobilt elfogyasztottam, hogy örülhetek a használtnak is. Mert, ahogy mondják: mégis csak utol kell érnünk téged valahogy. Szóval, nekem nem kell gondolkodnom azon, mi legyen a régi mobiljaimmal.
A mobiltelefon valóságos aranybánya, hisz van benne néhány milligramm arany, ezüst meg réz. Ezért érdemes a maroktelefonokat tonnákban számolva, nagy mennyiségben újrahasznosítani.
Még mielőtt úgy gondolnánk, hogy az „aranybányászat” házilag is kivitelezhető, tudnunk kell, hogy a készülékeken belül akadnak mérgező higany meg nehézfémek is, így hozzá nem értőként jobb, ha nem bolygatjuk az elromlott készülékeket. Nekünk inkább csak az legyen a dolgunk, hogy telefonáljunk velük. De azért, ha lehet, ürítsük ki a mobiltetemeket rejtő dobozokat, fiókokat vagy szekrényeket. Bátran nézzünk szembe a helyzettel, amelybea fogyasztói társadalom meg a technika haladása hozott bennünket.
Engedjük a mobilokat útjukra: ajándékozzuk tovább, próbáljuk meg kis pénzért eladni, vagy ha már semmire sem jók, újrahasznosítás céljából leadni. Más hasznukat már úgysem vesszük, csak a helyet foglalják, hiszen a divat változik, a technika fejlődik, s az éppen használt telefonunk is gyorsan elavul. És ez lenne még a kisebb gond, mert addigra a mobil rendszerint elromlik!
