Sokszor gyötörnek minket olyan gondok, melyeket nem szívesen osztunk meg másokkal. Nincs ebben semmi rossz, egy dolgot leszámítva.
Ha nem adjuk ki magunkból a bánatunkat, és nem beszélünk róla, csak forrongunk magunkban, az ahhoz vezethet, hogy egy idő után teljesen felemészt bennünket a szomorúság.
Mire valók akkor a barátok?
Tesszük fel a kérdést jogosan. Hiszen fontos, hogy legyen az ember életében legalább egy olyan barát vagy barátnő, akivel mindent megoszthat, és akinek barmikor kikérheti a véleményét és a tanácsát. Ha van egy ilyen ember az életünkben, rendkívül szerencsésnek mondhatjuk magunkat.
Van azonban olyan ember is, akit bár körülvesznek a barátok, ennek ellenére egyiküknek sem tudja elmondani a gondját.
Írd ki magadból!
Erre igazán kiváló dolog az írás. Szakemberek szerint az írásnak gyógyító hatása van. Azáltal, hogy nevén nevezzük a problémánkat, sokkal élesebben látjuk azokat, és szembesítjük magunkat a valósággal. A kutatások is azt igazolják, hogy hatékonyabban küzdenek meg a stresszel azok az emberek, akik naplót vezetnek. Hiszen dolgoznak az érzelmeikkel, megfogalmazzák azokat, egyszerűen “kiírják magukból” a problémáikat.
Csak stílusosan!
A legegyszerűbb megoldás, ha veszünk magunknak egy naplót. Ez igazán kiváló eszköze annak, hogyan öntsük formába gondolatainkat. Viszont ha ez már ódivatúnak számít, akkor a laptopodon vezess egy mappát, amelybe az elektronikus naplóbejegyzéseid kerülnek.
Csak őszintén!
Ne köntörfalazz, vágj bele! Egyszerű mondatokkal írd körül a problémádat, és fogalmazd meg, mi az, ami bánt. Személy szerint mindig attól féltem, hogy ha leírom is, ami bosszant, biztos majd valaki jól megtalálja a naplómat, és elolvassa. Végül rájöttem, hogy magamtól félek a leginkább. Pedig egyáltalán nincs mitől. Ha kicsit elmélázok azon, hogy pontosan mi is a szorongásom tárgya, már foglalkozom vele, és meg tudom fogalmazni a továbbiakban azt is, hogy hogyan tudok magamon segíteni. A naplóírás közben megkönnyebbül a lelkünk. S hajaj, milyen jó lesz egyszer mindent visszaolvasni!