Hogyan ismerhetem fel, hogy autistával van dolgom? – kérdezik sokan. Bizonyára mindenki látta az Esőember című filmet. A film azt sugallja, hogy minden autista zseniálisan számol, és kívülről fújja Shakespeare összes műveit. Pedig ez nem igaz...
Az autisták közé tartoznak a kissé „kocka” gyerekek, a furcsán viselkedő különcök és az egész nap ágyuk szélén ringatózó, a környezetükkel nem kommunikáló emberkék. Az első és legfontosabb szabály: nem létezik két egyforma autista. Éppen ezért az autizmusnak nincs pontos definíciója.
Óva intenénk mindenkit attól, hogy felcímkézze a kollégáját, aki az irodában sosem néz rá – és mindig pontosan 12 óra 0 perckor ebédel. Ez még nem jelenti azt, hogy ő autista! A diagnózist alapos vizsgálatok alapján csakis pszichiáter adhatja meg. A napjainkban használt megfogalmazás szerint: az autizmus spektrumzavar. A spektrum szó arra utal, hogy az autizmusnak számtalan megjelenési formája lehet.
Az autizmus nem gyógyítható
Bizonyos kísérő tünetei persze kezelhetők gyógyszerekkel, és számos fejlesztő foglalkozás elérhet sikereket. Igazából egy idegi-fejlődési rendellenességről van szó, eredete mind a mai napig ismeretlen. Az autizmus olyan enyhe is lehet, hogy a kívülálló nem ismeri fel a rendellenességet. Némelyek szerint az autizmus egy körhöz hasonlít, melyben apró foltokban a világ összes színe megtalálható. Olyan ez, mint egy kaleidoszkóp: soha nem ugyanazt a mintát látjuk, mint az előző kukucskáló.
Az autizmushoz általában szelektív evés kapcsolódik. Ez azt jelenti, hogy az illető csak bizonyosfajta ételeket hajlandó megenni – és azt is csak akkor, ha tetszik neki a tálalás. Túl kicsi vagy túl nagy falatok esetén már nem eszi meg az ételt.
Az autisták fő problémája, hogy elvárják: mindenki igazodjon hozzájuk és szigorú napirendjükhöz. Kommunikációs nehézségeik miatt gyakran félreértik őket. Belül azonban nem találni náluk ártó szándékot: egyszerűen csak nem tudják, hogyan fejezzék ki magukat. Kéréseik parancsolgatásnak tűnhetnek, viselkedésük felülhelyezkedésként is értelmezhető, szóval akaratlanul is megsértenek másokat.
Triád!
Az autisták között is léteznek szemkontaktust fenntartó, a viccet is értő emberek. Az autistákat az autisztikus triád (hármas) meglétével szokták leírni. Ez azt jelenti, hogy zavar figyelhető meg náluk a rugalmasság terén, jellemző rájuk a szellemi magány, a korlátozott érdeklődés – és a kommunikáció speciális károsodása. Nos, ez nem is hangzik olyan rosszul. Igen ám, de mi a helyzet olyankor, ha az autista érdeklődési köre már nem terjed ki a villanyszámla befizetésére vagy a bevásárlásra?
Sheldon nyomában
Az Asperger-szindróma az autizmus legenyhébb formáját jelenti. Ennek példájával találkozhatunk az Agymenők sorozatban. Sheldon Cooper a szindróma tipikus jeleit mutatja. Nehezen teremt kapcsolatot, nem érti a humort, a gúnyt, mindent szó szerint vesz. Képtelen a titoktartásra, környezetét kioktatja, és számos kényszerbetegsége van. Hihetetlen rajongással viseltet a tudományok, a különböző sci-fi sorozatok, képregények és a vonatok iránt.
Életét szigorú szabályok szerint éli: minden nap ugyanakkor kel, a hét bizonyos napjain (mindig ugyanabban az időpontban) ugyanazokat az ételeket eszi. Intelligenciája kiemelkedően magas, kutatóként dolgozik egy egyetemen. Sheldon példájából láthatjuk, milyen az, amikor egy autisztikus viselkedésű ember képes megállni a saját lábán.
Sheldon gyerekként és felnőttkorában
Az Asperger-szindrómások
Esetükben a kutatók valószínűsítik, hogy az esetek 30-50%-a feltérképezetlen. Az „okos” autisták ugyanis képesek megtanulni, hogyan nézzenek a másik ember szemébe, milyen szituációkban milyen arckifejezést használjanak, hogy a környezetük elfogadja őket – vagyis a mindennapokban milyen sablonokba kapaszkodhatnak.
Azonban belül szoronganak, kényelmetlenül érzik magukat, s általában repetitív mozgásokat végeznek, melyekkel csökkentik a zavarukat (ringatózás, kézfej ütögetése, kézrepdesés). Előfordulhatnak náluk rohamok is, úgynevezett „leolvadások” (az angol „meltdown”-ból fordították). Ilyenkor az autista személy mintha nem is lenne jelen saját testében. Ezt az állapotot legtöbbször a túl sok inger és stressz váltja ki; ilyenkor az a legjobb megoldás, ha az autista el tud vonulni egy ingerszegény helyre, ahol egyedül lehet.
A Kanner-tünetegyüttes az alig kommunikáló, sokszor értelmileg is visszamaradott autistákat jelöli. A súlyosabb autisták már általában hároméves kor körül megkapják a diagnózist, mert játék terén nagy lemaradás figyelhető meg náluk.
A magasan funkcionáló
Az ilyen autisták intellektusa lehetővé teszi, hogy diplomát kapjanak, kutatóintézetekben dolgozzanak, azonban sokszor még ők sem találják meg a helyüket. Alkalmazkodásra való csökkent képességük miatt ugyanis nem tartoznak az álommunkaerő kategóriájába. Kooperálni a legtöbb esetben nem képesek. Páran közülük mégis esélyesek arra, hogy családot alapítsanak, és önálló életet éljenek.
Az autista számára általában a háztartási teendők, a rendszeres munkába járás nehézséget okoz. Jó, ha egy autisztikus ember mindig ugyanabban az időpontban fizeti be a számlákat, megy el bevásárolni – azonban némelyeknek ez már „sok”. Érdeklődésük annyira szenvedélyük tárgyára összpontosul (legyen az a csillagászat vagy éppen a vonatok), hogy a hétköznapi dolgok nem tudnak befurakodni a tudatukba. Ilyen esetben tökéletes az a felállás, amit például a már említett Agymenőkben is láthatunk: van egy lakótárs, aki segít a mindennapi teendőkben.
