Míg más kultúrkörökben az érettebb hölgyeket tisztelik és bölcsnek tartják, mifelénk az idősödéséhez máig stigmák tapadnak. Mintha változókorba lépve egyszeriben lekerülnénk a „radarról”, ezáltal láthatatlanná válnánk. Így a többségünk csendben viseli sorsát, s egyedül birkózik meg a klimaxszal járó, olykor embert próbáló panaszokkal. Pedig a tünetekre igenis létezik megoldás: mégpedig a hormonpótlás. Beszéljünk a változókorról!
Hiába vált nyitottabbá a világ, a női változókort máig tabuk sokasága övezi. A témára vonatkozó általános ismeretek hiányosak, sőt: még a nőgyógyászok képzésében is csak mellékes szál a klimax. Sokunkban éppen ezért fel sem merül, hogy félelmeinkkel és tüneteikkel nem vagyunk egyedül. Hogy ahelyett, hogy hallgatásba burkolózunk, akár egymás kezét is foghatnánk…
(© Silja Goetz/Illustration Division/The Guardian)
Nem csak nekünk fáj!
Hogy kinél mikor kezdődik, meddig tart és mivel jár ez az életszakasz, egyénenként változó. A felmérések azt mutatják, hogy a nők egyharmada komoly problémákkal küzd, újabb egyharmadnak mérsékelt tünetei vannak, míg mások észre sem veszik a változást.
A klasszikus tünetek – hőhullámok, alvászavarok, hangulatingadozások – mellett a klimax gyakran visszatérő húgyúti fertőzésekkel, izom- és ízületi fájdalmakkal jár. Emellett nő a szív- és érrendszeri megbetegedések, a cukorbetegség, csontritkulás, ízületi porckopás kialakulásának kockázata, és a vagina nyálkahártyája is leépül. S akkor még nem beszéltünk a folyamat mentális oldaláról, holott a klimax során, sajnos, a depresszió kialakulása sem ritkaság…
Dr. Sheila de Liz bioidentikus kutatásai arról árulkodnak, hogy rengeteg nő van, aki magát tünetmentesnek tartja, holott ugyanúgy ízületi fájdalmakat él át. Mivel a változókorra vonatkozó ismereteik hiányosak, nem tudják, hogy panaszaik a klimaxhoz kapcsolódnak…
Hormonokkal a tünetek ellen
A Németországban praktizáló dr. Sheila de Liz amerikai bioidentikus küldetése, hogy végre leomoljon a változókort övező tabu, s természetes párbeszéd alakuljon ki a témáról. Ő a hormonterápia módszerében hisz: a hölgyeknek azt ajánlja, hogy már 40 éves kor felett kezdjék el bevinni a hiányzó hormonokat gél, tapasz vagy kúp formájában. A hormonszint csökkenése okozta változások ugyanis már évekkel a menstruáció elmaradása előtt elkezdődnek. Először megjelennek a ráncok, majd elvékonyodik a haj, gyorsabban felszaladnak a kilók... Ám ha megfelelően állítják be a hormonpótlást, később sem kell durva tünetekkel számolnunk.
Dr. de Liz beszélgetőműsorok gyakori vendége, és közösségi oldalain is előszeretettel oszt meg videókat a témáról. „Felháborító – Minden a csodálatos női testről” és „Nő a tűzben – Minden a csodálatos változókorról” című könyveivel szintén a változókort övező tabukat próbálja ledönteni.
Mellrákot okoz a hormon?
A hormonpótlásra a 80-as, 90-es években fiatalító kúraként tekintettek. Svájcban a 2000-es években csaknem minden negyedik 50 és 64 év közti nő szedett ösztrogént, mely jó hatással van a bőrre, a hajra, a szövetekre és a csontokra. Nagy port kavart azonban egy 2002-ben publikált WHI-felmérés (Women´s Health Initiative), amely kimutatta, hogy a hormont szedő nőknél jelentősen megemelkedett a mellrákos esetek száma. Továbbá a trombózis és a szívinfarktus kialakulása is gyakoribb volt, ami miatt drasztikusan visszaesett a terápiát igénybe vevők száma.
A későbbi vizsgálatok ugyanakkor rámutattak, hogy a hormonpótlás megfelelős dózisban és időben alkalmazva csak minimálisan növeli a mellrák vagy más betegségek kialakulásának kockázatát (ami elenyésző a kezelés jótékony hatásaihoz képest). Így az eljárás az utóbbi években ismét elterjedtté vált. Egyrészt a mai készítmények már jóval kevesebb hormont tartalmaznak, mint a felmérés idején vizsgáltak, másfelől korábban olyan esetekben is alkalmazták a módszert, amelyekben ma már egyáltalán nem ajánlják.
A megoldás: személyre szóló terápia!
Ma az az általános ajánlás, hogy egyénileg kell mérlegelnünk a hormonpótlás előnyeit és hátrányait, a kúrát pedig minden esetben alapos kivizsgálás és tanácsadás előzze meg. Ugyancsak fontos az évenkénti felülvizsgálás, valamint a laborértékek rendszeres ellenőrzése. A legtöbb esetben azonban gond nélkül ki lehet próbálni a hormonterápiát.
A nők általában pár napon vagy héten belül érzik, beválik-e a módszer. A hormonokat akár hosszabb távon is lehet szedni: nem csupán öt évig, ahogy korábban ajánlották.
Kinek ajánlott, és kinek nem?
- Ajánlott a hormonpótlás legalább 51 éves korukig azoknak a nőknek, akik 40 éves koruk előtt primer petefészek-elégtelenségben szenvednek, vagy korán (45 éves koruk előtt) kerülnek a menopauzába. (Általában ekkor marad el a nők havi vérzése.) Számukra minimális rizikónövekedés mellett sok pozitívumot hozhat a kezelés.
- Ajánlott az erős hőhullámoktól és túlzott izzadástól szenvedőknek – már egy alacsony hormontartalmú készítmény is megszüntetheti a tüneteket.
- Nem ajánlott a hormonterápia azoknak a nőknek, akiknek már volt mellrákjuk, vagy BRCA-génmutációt hordoznak (vagyis nagyobb eséllyel alakulhat ki náluk daganat).
- Azok, akik méheltávolításon estek át, csak ösztrogént szedhetnek. Más esetben gesztagénnel kombinálják az ösztrogént, amely védi a méhnyálkahártyát a kóros elváltozásoktól.
A hormonpótlás olyan tüneteken is segíthet, mint az alvászavarok, fáradtság, idegesség, depresszív hangulat, csökkent teljesítőképesség, szexuális zavarok.
(© Eleni Kalorkoti)
További fontos tudnivalók
Az ösztrogén érvédő hatása csak akkor érvényesül, ha az erek még nem kezdtek el meszesedni. Ezért a hormonpótlást rögtön a menopauza beköszönte után el kell kezdeni. Később, amikor már lerakódások vannak az érfalakon, magasabb a szívinfarktus esélye – tehát ilyenkor a kezelés többet árt, mint használ. A bőrön át pótolt ösztrogén előnyösebb, mivel ebben az esetben a hormon nem kerül be a májanyagcserébe – megelőzve ezzel, hogy az anyagcsere során rákkeltő anyagok keletkezzenek. Valamint a trombózis kialakulásának esélye sem növekszik. Hüvelyszárazság, hüvelynyálkahártya-elváltozás esetén csak alacsony hormontartalmú krémek ajánlottak.
Nők a változókorukról
Milena Moser svájci írónő szerint a klimax a nő életének természetes része, csakúgy, mint a pubertáskor. Szerinte a hormonpótlással azt sugalljuk, hogy nem fogadjuk el az élet körforgását. Amikor az első hőhullámok megjelentek nála, Moser pezsgőt bontott, s egy új életszakasz eljövetelére koccintott. Ebben az időben vándorolt ki Amerikába, ahol aztán 51 évesen újra szerelmes lett.
Pasqualina Perrig-Chiello svájci pszichológusnő az ember középkorú éveit kutatja. Ő is úgy tekint a változókor éveire, mint egy nagy esélyre, amikor újradefiniálhatjuk magunkat. Ő sem híve a hormonpótlásnak: szerinte a természetes hormonális változásokba való beavatkozás egyfajta önoptimalizálás.
A hormonpótlást ajánló dr. Sheila de Liz is felhívja a figyelmet a változókor pozitív oldalaira. Szerinte ebben a korban – a sok csúcspont és mélypont után – végre megérkezhetünk önmagunkhoz. Felismerhetjük az önápolás értékét, hisz most már az időnk is elegendő arra, hogy gondoskodjunk magunkról.
Út önmagunkhoz
Abban a hormonpártiak és az ellenzők is egyetértenek, hogy a változókor egy önmagunkhoz való utazás. Persze jóval nehezebb ez az út, ha kellemetlen testi és lelki tünetek társulnak hozzá. Éppen ezért jó, ha mérlegeljük a hormonterápia előnyeit és hátrányait: ha ugyanis életminőségét rontó tünetekkel küzdünk, tényleg áldás lehet a hormonpótlás.
Mindenekelőtt azonban a legfontosabb: merjük ünnepelni az életet, és soha ne szégyelljük a változást!
