Két kamasz anyukája vagyok. Magam körül azt látom, hogy a szexuális nevelés kérdése igencsak megbonyolódott. Nem lehet azzal elintézni, hogy csak beszélgetünk a témáról. Méghozzá azért nem, mert minket, szülőket is sok ellentétes hatás ér.
Káosz van a fejünkben azt illetően, hogy mit szabad megengedni a gyerekeknek, mikor érettek, és mire érettek. Káosz van a fejünkben saját életünkkel kapcsolatban is.
(© De Westelinck Smith)
Szétbomlott családok
Mindenfajta nevelés esetében fontos a minta, tehát elsősorban példát kéne mutatnunk a gyerekeinknek. Ám éppen az megy nehezen. Kezdjük azzal, hogy a mai negyvenesek többsége – azaz a mai tinédzserek szülei – éppen azzal vannak elfoglalva, hogy összerakják életük szétesett mozaikját. S miközben gyermekük abban a korban van, mikor nagy türelmet igényelne, nem tudnak rá odafigyelni, mert magánéleti és egyéb válsággal küszködnek; s ezért elsősorban magukra figyelnek. Szó ami szó, alig van ép család körülöttem. S ezek között is kevés az olyan, ahol a házasfelek nem csalják egymást, vagy épp nem hűlt ki az ágy.
Anya, apa párkeresőben! Hol a kamasz?
Kislányom a múltkor azzal jött haza, hogy teadélutánt rendeztek a klubban, és a fiúk kedvesek voltak, mert minden lányt felkértek táncolni. Mindenkit, kivéve Boglárkát. Felkaptam a fejem. „Miért nem kérték fel szegényt? Aranyos, helyes kislány.” „De anya! Csak azért, mert mindenki utálja. Bogi nagyon fura lett.” „Hogyhogy?” „Hát... Tudod, hogy az ő szülei is elváltak.” Na és? Nem értettem az összefüggést. Bogi anyukája mindig odafigyelő szülő volt, talán túlzottan is az. Csodálkozom, hogy még nem ment be az iskolába, hogy fegyelmezzék meg a renitenskedő fiúkat. „Anyuci... Értsd már meg, azt se tudja, mi történik Bogival. El van foglalva. Amióta elváltak, folyamatosan pasizik.” Aha. Nem kérdezek tovább. Most már értem, miért olyan fura ez a Boglárka.
Biztonságos világa egyik napról a másikra szétesett, és a lány talajtvesztetté vált. Apjáról egyik napról a másikra kiderült, hogy minden kapható nővel lefeküdt, aki csak útjába akadt. Eleddig otthonülő anyukája pedig a második lánykorát éli, randevúról randevúra jár.
Nem Bogi anyja az egyetlen, aki képtelen a gyerekére vigyázni. Réka szülei is hasonló cipőben járnak. Ők is elváltak, s apukája, a negyvenéves Robi csajozni kezdett. Na, ő most aztán megmutatja! Reszkess város, jön Robi!; s még a legyet is röptében... Réka pedig nézi, ahogy fickós apja ráhajt minden fiatal lányra; sőt, a minap érdekes fotógyűjteményt talált a laptopján. Robi ugyanis imád fotózni, különösen a „nőit”, s a fotókat egy közös mappába gyűjti. Sajnos, nem vette a fáradságot, hogy az albumot ellássa gyerekzárral.
Réka anyukája sem rest, talán két hónapig sem gyűrte egyedül a lepedő sarkát. Addig kereste a nagybetűs szerelmet, míg megtalálta, majd fél év múlva újfent, utána megint... Rékának öt év leforgása alatt három pótapukája volt. Sejthető, mi történt a kislánnyal. 14 éves, bárokba jár, cigizik, iszik – és persze fiúzik. Jobb esetben vele egykorúakkal bújik össze, de mivel szabad préda, az idősebb férfiak szeme is megakad rajta. Nem tudom, mit mondhattak neki a szülei a szexről. Ma meg inkább már ő tudna nekik újat mondani...
Nagy gyerek már! Tud vigyázni magára!
Az (elvált) szülők gyakran elengedik kamasz gyerekeik kezét. Nem tudom, miért, talán kényelemből, vagy a nagy hajtásban nincs idejük a gyerekre – de tény, hogy sok tini rendszeres szülői felügyelet nélkül lézeng... Él bele a világba. A 16 éves Bianka a hét nagy részét egyedül tölti Komáromban, mert anyukája hosszú évek után végre megtalálta élete szerelmét – Csicsón. Biankával az apja sosem törődött, a „csicsós” napokon pedig teljesen kikerül anyja látószögéből. Úgyhogy a hét nagy részében azt csinál, amit akar. Az anyja szerint Bianka már nagylány; elég, ha telepakolja hűtőjét, kimossa a ruháit. Különben is, napi videokapcsolatban állnak.
Bianka azonban éhes lány. Szeretetéhes. A fiúk érzik ezt, és kézen fogják, mikor nagy őzikeszemével könyörgően rájuk néz. Túl sok, amit ad, a fiúk ezért odébbállnak, Bianka pedig nem érti, hisz neki ez a sok is kevés. Hamar elterjedt a híre, hogy ő egy „olyan” lány. Bianka közben naivan azt hiszi: érte minden fiú odavan. Feri szülei szintén elváltak. Anyát elhagyta apa, új családot alapított. Szebb, jobb asszony, új gyerekek, szép új ház. Anya összeroppant, antidepresszánsokon él, alig képes dolgozni. És mi van Ferivel? Az apuka gondoskodott róla. Otthont biztosított számára a szép új házában, pontosabban a ház udvarán, a „kiskonyhában”. Így nemigen zavarja a családi idillt.
Feri jóképű fiú, fél éve jár barátnőjével, Henivel. Heninek véletlenül „egyben van” az apja és az anyja. Ők azonban egyáltalán nem aggódnak. Heni akkor van Ferinél, a kis házban, amikor csak jólesik nekik. A szülők ugyanis „liberálisak” – és erre roppant büszkék.
Liberális szülők, avagy nem élünk már az őskorban!
„Te, hol van Tibi?” – kérdeztem a barátnőmet, amikor a minap nála kávéztam. Feltűnt ugyanis, hogy a 17 éves langaléta fiút nem látom sehol. „Ezen a héten a barátnőjénél van.” Klári ezt úgy mondta, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. „És te hagyod?” – ámuldozom. „Mit szólnak a lány szülei? Kerülgetik a fiadat a fürdőszobában? Egyáltalán: mit eszik egy hétig?” „Ugyan már! Nem vagyunk az őskorban! Tibi már csaknem felnőtt, felvilágosult srác. Nem kötözhetem meg. A lány szülei gazdagok, mindegy nekik: egy éhes szájjal több vagy kevesebb. Meg aztán – a lánynak külön fürdőszobája van...”
Ma már tudom: nagy óvatoskodásommal én ma már egy őscsökevény vagyok. Mert én nem hagytam volna a gyerekemet több napon keresztül egy idegen családra. Persze, nem csak én vagyok őskövület, vagyunk így még páran.
„Képzeld, a 14 éves fiam már rendszeres szexuális életet él. Én nem engedem meg, hogy a 13 éves (!!!) barátnője nálunk aludjon, de a lány szülei tárt karokkal fogadják. Náluk, otthon mindent lehet. Olyannyira ’jó fejek’, hogy a kislányt elvitték nőgyógyászhoz, aki felírta neki az antibébit, nehogy már ’baj’ legyen. Te, mit szólsz ehhez?” Hát mit szólnék? Nem lennék a mesélő helyében; s a 13 éves lányomat inkább bezárnám a rózsaszín lányszobájába. Nem hiszem, hogy a jófejűség a szabadosságnál kezdődik, mint ahogy azt sem gondolom, hogy a szexuális felvilágosítás az együtt hálással...
A szex csak játék?
A párok a filmekben reggel megismerkednek, délben egymásba szeretnek, este pedig az ágyban kötnek ki. És szerelmük örökké tart. Jókat nevetek magamban ezen a romantikán, mert közben ömlik ránk – s a gyerekeinkre is – a durva pornó. Sőt, a szadomazó játékok, a swingerpartik, a poliamória és társainak a propagálása jelentik az új szabadságot. A szem mindent lát, csak magát nem látja. Vajon ezekből megtanulja-e a gyerek, hogy mit jelent a férfi és nő közötti mély intimitás? Ma úgy beszélünk a szexről, mint valami jópofa játékról két felnőtt ember között. Mintha igazából már mindegy lenne, fiúval vagy lánnyal csináljuk-e, hisz nem is biztos, hogy lányok vagy fiúk vagyunk, mert nincs is olyan, hogy én lány vagyok, te meg fiú, a nemek már egymásra folynak, meg egymásba folynak, mert fluidok vagyunk...
Miközben a valóságunk egyáltalán nem fluid, ott nem cseppfolyós emberek vannak, hanem a térből keményen kirajzolódó alakok, magányos keresők. Akik a világ végre elmennének egy stabil nőért vagy egy stabil férfiért. A szex ugyanis nemcsak játék, lelki élmény is! S éppen ezért mélyre hatoló lelki sérüléseket tud okozni.
(© De Westelinck Smith)
Hogyan beszélgessünk a gyerekeinkkel a szexről?
Bolond korban élünk, zilált kapcsolatok és tisztázatlan erkölcsi normák karéjában. A szülők többsége látja ezt, érzi ezt, épp ezért aggódik. Ám a sok ellentétes információ elbizonytalanítja őket, és a végén már maguk sem tudják, mi a helyes; vagy ha tudják is, elbizonytalanodnak, hisz gyermekeik osztálytársainak a szülei egészen más erkölcsi nézőponton vannak. Most mit csináljanak? Elsősorban próbálják meg józansággal megélni a saját életüket – amennyire csak tudják, amennyire csak lehetséges. Ne feledjék, bármit teszünk, örök példaképek vagyunk. Gyerekeink számára jelzőoszlop, a világító minta! S még sokáig nem engedhetjük el tizenéves gyermekeink kezét, legyenek azok bármennyire talpraesettek.
A kiskorúság igenis korlátozott cselekvőképességet jelent. Igenis, felelősek vagyunk a gyermekeinkért! Minden döntésünk rájuk nézve is következményekkel jár. A szülői nevelés nem merülhet ki abban, hogy a gyereknek van mit ennie, innia, van hol aludnia; s mi ezzel megtettük a kötelességünket.
Pont ezért beszélgessünk a gyerekeinkkel mindenről, akár a kételyeinkről is, arról, hogy milyen ellentmondásos korban élünk. S a világ nem attól szép, hogy megkapjuk, amit akarunk; a világ magától és magának szép. Az emberként létezés benne pedig fegyelmet követel.
Nem hiszem, hogy kifejezetten szexuális tanácsokkal kéne ellátni a gyerekeinket (ha csak ezt ők maguk nem kérik). Mert ha eleget fogunk beszélgetni velük, akkor ismerni fogják véleményünket a szexről is. Ne feledjük, minden boldog párkapcsolat, így a jó szex alapja is az egészséges önbizalom. Az érzés, hogy nem félünk szeretni, mert szerethetőnek érezzük magunkat. Talán ez a legfontosabb, amit a gyermekeinknek át tudunk adni. Úgyhogy először figyeljünk magunkra, a saját életünkre – utána pedig szeressük, szeressük a gyerekeinket.
