Miért kell ennyit foglalkozni a szexualitással? Méghozzá ezzel a kikötözős, bilincses, ostorozós szadomazo játszadozással! Most ez normális, vagy nem? Vagy addig normális, míg csak álmodoznak róla?
A női szexualitást még egyik kor sem tudta a helyén kezelni. A régi idők kettős morálja például azt diktálta, hogy a férfinak e téren többet szabad, a nőnek pedig nem lehet a házasság előtt ágybéli tapasztalata.
Kik vannak igazán kitéve a bántalmazásnak, és megelőzhető-e? A gyerekek ellen elkövetett szexuális bántalmazások túlnyomó többsége rejtve marad. Az elkövető legtöbbször valamelyik családtag.
Két kamasz anyukája vagyok. Magam körül azt látom, hogy a szexuális nevelés kérdése igencsak megbonyolódott. Nem lehet azzal elintézni, hogy csak beszélgetünk a témáról. Méghozzá azért nem, mert minket, szülőket is sok ellentétes hatás ér.
Budai Lotti női regényeket ír, velünk, nőkkel foglalkozik. Legutóbbi könyvét leginkább tabudöntögetőnek nevezhetnénk, hiszen ezekről a témákról még mindig csak nagyokat hallgatunk. A könyvnek minden nő polcán ott volna a helye.
A világ most a transzneműségtől hangos, az átlagolvasó nehezen találja meg a biztonsági ösvényt. Pontosan erről beszél a szexológus! Egyáltalán nem jó, hogy ennyire ráirányult a figyelem a transznemű emberekre, mert nem a tisztánlátást segíti.
Bede Zsuzsanna szexuálpszichológus és Standovár Júlia fotográfus A kék melleken túl című könyve tabukat döntöget. Miért ne beszélhetnénk a szexualitásról úgy, ahogy bármi másról? – teszik fel a kérdést a szerzők.
A szexualitást hajlamosak vagyunk teljesítményben mérni. Pedig akkor is lehet jó a szex, ha nem tökéletes, és nem a megálmodott forgatókönyv szerint zajlik. Erről szól az „elég jó szex” elmélete.