Szép magyar nyelvünk a várandósságot/terhességet olykor „másállapotnak” is nevezi. „Más” állapot élettani (fiziológiai) szempontból is.
Ennek egyik fontos jele a keringő vérmennyiség megnövekedése. Egészséges terhességben mintegy két literrel nő meg a vér mennyisége az anya testében (a várandósság előtti öt literhez képest.) E többletvér növekedésének elmaradása, de szokatlan mértékű megnövekedése is súlyosan „megterheli” a várandós szervezetét. E megterhelés okozta tünetegyüttest az orvosi nyelv preeklampsziának nevezi.
(© Lily Padula)
A szóösszetétel előtagja, a pre- arra utal, hogyha e tüneteket időben és hatékonyan nem kezeljük, a kóros folyamat az anya és magzata életét veszélyeztető eklampsziához vezethet. A görög nyelvből átvett szó eredetileg villámlást, villámcsapást jelent, utalva a hirtelen kezdetre. Az eklampszia magyar neve „rángógörcs”. A várandósság utolsó hónapjába „eljutott” anya hirtelen az epilepsziához hasonló „rángatódzásba” kezd, elveszti az eszméletét, és e kómából gyakran már nincs felébredés.
Miért fontos tudni minden leendő anyának a preeklampszia létezéséről?
Egyrészt azért, mert kb. minden 20. várandósnál (tehát a terhességek 5%-ban) várható a megjelenése, másrészt napjaink magas szintű orvosi/szülészeti tudománya mellett is súlyos lefolyású kórkép. A legfontosabb érv azonban az, hogy kellő odafigyeléssel, rendszeres ellenőrzéssel kezelhető és megelőzhető e terhességi kóros állapot – a tragikus vég, a rángógörcs – megjelenése. Hogy e megelőzés sikeres legyen, ismernünk kell a preeklampszia tüneteit.
A preeklampszia fő tünete a várandósság második felében megjelenő magas vérnyomás (hipertónia).
Várandós nőnél ez azt jelenti, hogy legalább kétszer – hat óra különbséggel, azaz pl. reggel és ebéd után – 140/90 higany-millimétert (Hgmm-t) elérő, ill. meghaladó értéket mérünk. Erre a két különböző mérésre azért van szükség, mert ismerjük az ún. „fehérköpeny-hipertónia” jelenséget. Az elnevezés arra utal, hogy egyes személyeknél, a rendelői, kórházi környezet, tehát a „fehér köpenyes” orvossal való első találkozás stresszt kiváltó helyzete elegendő lehet a vérnyomás megemeléséhez.
További fontos tünet a várandós nő vizeletében kimutatható fehérje (proteinúria), ami a vese érintettségét mutatja. Ez érthető, hiszen a várandósság utolsó hónapjában akár hét liternyi vérmennyiséget kell átszűrnie a szokásos öt liter helyett. E tünetet a várandós nem észleli, észreveheti azonban a preeklampszia egy másik fontos tünetét: a lábszárak megdagadását, a bokák körüli duzzadást.
Fontos tudni, hogy ez a lábdagadás akár hetekkel megelőzheti a vérnyomás emelkedését. Ez a lábdagadás az ún. késői kezdetű, tehát a várandósság 34. hetének (8. hónap) megkezdése után kialakuló preeklampsziára jellemző. (Létezik tehát ún. korai kezdetű, már a 34. várandóssági hét előtt jelentkező eklampszia is.)
Mit érdemes a fentiekből megszívlelni minden leendő édesanyának? A várandósság okozta „más” állapot – különösen a terhesség második felében – rendszeres (szülészi) ellenőrzést igényel, amelynek elengedhetetlen része a vérnyomás megmérése és a fehérjeürítés ellenőrzése (tesztcsíkkal).
