Az elmúlt években nagyon sokszor száguldottunk végig Ausztrián, s az autópályáról mindig megcsodáltam a melki apátság impozáns barokk épületét. A csaknem ezer éve alapított apátságot bencés szerzetesek lakják, éppúgy, mint a pannonhalmit Magyarországon.
Úgy tetszik, mintha a Szent Benedek regulája szerint élő szerzeteseket valamilyen titok lengené körül. Hiszen a szerzetesi életet választók mindennapi életét az apátság falai között a zsolozsma, a gyertyafény lángjánál elmormolt millió ima és a templom csendje tölti ki...
Nemrég végre megálltunk az alsó-ausztriai Melk községben, hogy közelebbről megnézzük az apátságot. Látogatókból nem volt hiány: a meg-megálló buszokból csak úgy özönlöttek a vidám 70-80 éves nénik és bácsik, akiknek be nem állt a szájuk. Sajnos azonban a templomba érve sem csendesedtek el, minek következtében kissé csalódottan távoztam, hiszen a turisták zsibongásától a hely számomra elveszítette a varázsát.
Mert én bizony a varázst mentem keresni az apátságba, azt a titokzatos valamit, ami Umberto Ecót is megihlette – hiszen az itteni bámulatos hangulatú könyvtár ihlette A rózsa neve című regényét, melynek egyik főszereplője Adso von Melk. (A gyilkossággal átszőtt művel mindössze ennyi az összefüggés, mivel a történet egyébként egy olasz apátságban játszódik.)
A melki apátság az osztrák barokk legjelentősebb egyházi épülete. A jellegzetes sárga színű háromemeletes épület déli frontja 320 méter hosszú, ezt láthatjuk a távolból. Az álmos osztrák kisváros utcáin kanyarogva jutunk el a turisták számára kialakított parkolóba, amelyik az apátság mögött helyezkedik el, így sétánk egy étterem és egy szuvenírbolt mellett elhaladva indult.
Mivel éppen ekkor szólalt meg a déli harangszó, egy jó ebéddel kezdtük aznapi kalandozásunkat, méghozzá István, egy magyar ajkú pincér kiszolgálásával. A kedves, humoros, professzionális hozzáállás, úgy látszik, itt alap.
Kezdődhet a séta
A főkapuig sétáltunk, melyet két kerek bástya fog közre. A jobb oldali bástyában található még egy szuvenírbolt, az első emeleten pedig ideiglenes kiállításoknak alakítottak ki helyet. A tetején található kilátóból a kertre nyílik kilátás. Az apátság főkapujánál Szent Kálmán és Szent Lipót szobrai állnak, melyek Lorenzo Mattielli olasz szobrász művei 1718-ból. Az előudvarban jegyet váltottunk, majd elsétáltunk a kolostor hatalmas udvarába, a Prälatenhofba. A bejárati csarnok kapuját az apátság védőszentjei, Szent Péter és Pál szobrai őrzik, a mennyezetet pedig egy Szent Benedeket ábrázoló freskó díszíti.
A császártraktus és az apátsági múzeum
A nagy udvar végén – melynek közepén egy barokk kút áll – jutunk a déli szárny császártraktusába, amely az apátság gyűjteményeinek ad helyet. Az osztrák uralkodók arcképeivel díszített hosszú, 196 méteres császári folyosóra nyíló termekben rendezték be az apátsági múzeumot. Ezekben a szobákban sok illusztris vendég szállt meg hajdanán. Számtalan értékes egyházi kincset, relikviát mutat be a kiállítás, köztük egy gyönyörű gótikus szárnyas oltárt.
Az új apátsági múzeum pedig a modern kor jegyében fény- és hangeffektusokkal, illetve számítógépes animációk felhasználásával nyújt betekintést az apátság múltjába. Érdekes megoldás, nekem kissé idegen a hely hangulatához, de látványos, s nyilván ez a mostani kor igénye.
A márványterem
A márványterem a kolostor egyik legszebb része. A kétszintes terem mennyezetén egy káprázatos freskó kap helyet, amelyik középpontjában a tudás és a felvilágosodás szimbólumaként Pallasz Athéné istennő látható egy oroszlánok által húzott kocsin. Nevével ellentétben a teremben nem sok márványt találunk, még az oszlopokat is csak annak látszó stukkók fedik.
A könyvtár
Kilépve a templom főhomlokzata előtt található Kálmán-udvar félköríves balkonjára, páratlan kilátás tárul elénk a tájról. Ezt a helyet éppen restaurálják, így egy ideiglenes híd vezet minket az udvarról a templomba. (Az információs tábla szerint a restaurálást 2026-ban fejezik be.)
Mielőtt a templomba érnénk, még útba ejtjük a könyvtárat, mely a kolostor egyik leglátványosabb része. Ahogy korábban említettem, ez a helyiség ihlette meg a fiatal Umberto Ecót is későbbi regénye megírásához. A könyvtár 100 ezer kötetet, 1800 kéziratot és mintegy 1000 ősnyomtatványt tartalmaz. Gyönyörű, fából faragott polcok ölelik körül a helyiséget, melynek mennyezetét Paul Troger zseniális, hűséget szimbolizáló freskója ékesíti. A könyvtárból egy látványos csigalépcsőn át jutunk a templomba.
Az apátsági templom (Stiftskirche)
Az apátsági templom az egész épületegyüttes szíve. 1702-től 1738-ig épült, s a 64 méter magas nyolcszögletű kupolával ellátott tornyai alatt a homlokzat előtt két védőszent, Péter és Pál szobra áll. A templombelsőt a legszebb barokk alkotásnak tartják az Alpoktól északra.
A főhajóhoz mindkét oldalán kis kápolnák csatlakoznak, s az egész belső részben a vörös szín dominál súlyos aranyozással. A lenyűgöző főoltárt olasz mesterek építették. A mennyezeti freskók és az oldalkápolnák grandiózus festményei szinte elnyomják a gazdagon aranyozott kisebb méretű szószéket.
Az apátsági park (Stiftspark)
Az épületet elhagyva egy kert bejáratánál találtuk magunkat, ahol a kezünkbe nyomtak egy térképet, a kapun pedig csak a jegy igazoltatása után juthattunk át, hogy megkezdjük sétánkat az apátság keleti oldalán fekvő impozáns parkban. Elsétáltunk a barokk kerti pavilonig, megcsodálva az út szélén sorban álló vidám, vasból öntött madárfigurákat. A pavilonban apró kávéházat alakítottak ki, de mi ezt a lehetőséget kihagytuk, inkább belevetettük magunkat az erdős részbe, benne a 250 éves hársfasorral.
Ahogyan egyre távolodunk az apátság épületétől, úgy lesz a pompásan kialakított franciakertből egyre természetesebb, erdős, ligetes angolpark kisebb megállókkal. Az egyik ilyen megállón az oszlopokból a Szentírás teremtéstörténete hangzik el, de útba ejtettünk egy ősrégi kőmedencét is.
Az apátság egész évben nyitva áll a látogatók előtt: a nyitvatartás megtekinthető a weboldalukon (www.stiftmelk.at). A kert csak májustól októberig látogatható – ha csak ezt szeretnénk megnézni, vásárolhatunk külön ide szóló jegyet is.
Sétánkat befejezve a szuvenírboltban kötöttünk ki, s természetesen nem maradt el a mágnes beszerzése sem, ami felkerült a hűtőnk ajtajára a többi közé. Az emlékeken kívül még magammal hoztam egy kis üveg baracklikőrt is, amelyik a szerzetesek által termesztett barackból készült. Az ódon apátságok sötét folyosóinak tömjénillatú hangulatát ugyan nem találtam meg, de kaptam egy másfajta élményt, mely összességében nagyon pozitív. Ha egy kis kikapcsolódásra vágyunk gyönyörű környezetben, mindenképpen látogassunk el a melki apátságba. Biztosíthatom, megéri!
