A mesék – a népmesék és a műmesék is – általában valós élethelyzeteket, belső konfliktusokat írnak le, emellett kiutat és megoldást is mutatnak az életválságokból.
Magyarországon Boldizsár Ildikó nevéhez fűződik a Metamorphoses Meseterápiás Módszer (ez a legismertebb). Ez kimondja, hogy minden egyes élethelyzetnek megvan a mesebeli párja. Egy jól választott mese elvezethet minket a saját elakadásunkhoz, s a végén a megoldáshoz.
Míg a felnőtteknél a meseterápia kizárólag népmesére épül, a gyerekeknél a népmese mellett a műmese is szolgálhat útmutatóul.
A meseterapeuta feladata, hogy megtalálja a megfelelő mesét az adott szituációra. A meseterápia hozzájárul a gyermek önbizalmának és önbecsülésének erősítéséhez, mivel a mesében a hősök gyakran küzdenek nehézségekkel és találkoznak akadályokkal, de végül sikerül azokat legyőzniük. A meseterápián részt vevő gyerekek ebből erőt meríthetnek, és megtanulhatják, hogy képesek megbirkózni saját problémáikkal.
Még mielőtt az anyukák megrendelnék a szuper telefontartót a még meg sem született gyermekeiknek (hogy legyen, ami lekösse a piciket), könyörögve kérjük őket, olvassák el írásunkat a mese hatalmáról. Az anya és apa által mesélt mese hatalmáról. Hisz nincs más fontosabb a mesénél és a kibontakozó gyermeki léleknél.
Molnár Kantner Éva a dunaszerdahelyi Mesés Piknik megalapítója. Végzettsége szerint pedagógus; mindig vonzották az alternatív módszerek, mint a meseterápia, a játék- és bábterápia. A játszótéri meséléseken játékos foglalkozásokra kerül sor, és izgalmas mesék hallhatók.
„Szeretek újítani, olyan technikákat és eseményeket behozni, amelyek nálunk nem elterjedtek. Ilyen például a papírszínház: ez egy fakeretet jelent, amelybe színes illusztrációkat csúsztatunk. Ezzel a mesekönyvet színházzá alakítjuk. Szembefordulunk a gyerekkel, és a lapok csúsztatásával a hagyományos meseolvasást színházi élménnyé alakítjuk. A papírszínház fejleszti a koncentrációt és a gondolkodást, emellett bővíti a szókincset.”
Molnár Kantner Éva
A papírszínház eredete
A papírszínház a japán „kamishibai” szóból ered, melynek jelentése: színház papírból. Az eredetileg japán módszer a buddhista kolostorokban terjedt el, a szerzetesek papírtekercsekre rajzolták és írták le a nevelő célzatú történeteiket. A japánok a mai napig nemzeti örökségük fontos elemének tartják a papírszínházat. A papírszínház mérete általában 40 x 30 cm. A kartonált lapokhoz fakeret készül, amely a régi bábszínházak formáját idézi. Interneten rendelhető.
A fakeretbe helyezett illusztrációk egyik oldalán van a rajz: ezt látják a gyerekek, ebben merülhetnek el. A rajzok másik oldalát csak a mesélő látja, innen olvassa a leírt mesét. A képek ki-be húzogatásával dinamikát kap a mese, a mesélő a saját fantáziáját is hozzáadhatja, akár szabadon is alakíthatja a történetet.
Amióta világ a világ, az ember történeteken keresztül adja tovább megszerzett tudását és élettapasztalatát.
A régi korokban még a felnőttek meséltek egymásnak, s a mesék révén találtak megoldást életünk nehézségeire. Ma a meseterápia a biblioterápia azon ága, amely a mesék olvasása révén segíti személyes problémáink megoldását. A módszer felnőtteknél és gyerekeknél egyaránt alkalmazható.
