Manapság egyre több olyan esetről hallani, amikor felnőtt gyerekek átverik idős szüleiket. Méghozzá nem akárhogyan: elszedik a házát, a lakását, aztán a nagymamit szépen kiteszik az utcára. A másik véglet, amikor a szülők nem hajlandók aláírni az eltartási szerződést – még akkor sem, ha négy testvér közül csak az egyik törődik és lakik velük. A szülők halála után aztán a testvérek veszekednek, pereskednek. Sajnos, ilyen a világ: mindenhez papír kell. Még a családi békéhez is.
Az alábbi történeteket az élet írta. A szereplők kérésére csak annyit változtattunk rajta, hogy ne váljanak felismerhetővé.
A lányom kitett minket az utcára
Erzsike és Károly két gyermeket nevelt föl, az írásunk idején 30 éves Dénest és a 27 éves Zsófit, akik szintén családos emberek. A házaspár valaha egy nagy, háromszobás városi lakás tulajdonosa volt, garázzsal. Ma albérletben tengődnek.
– Dénes 20 éves korától dolgozik – meséli a férj. – Sosem kértünk tőle pénzt se a kosztra, se a rezsire, hisz a miénk volt, a mi gyerekünk. De nem is élt vissza a bizalmunkkal: 25 éves korára kölcsönből vett egy háromszobás lakást, és a spórolt pénzéből el tudta indítani asztalosvállalkozását. Egy év múlva összeházasodtak a barátnőjével, és mára szép unokáim vannak. Fel sem merült bennem, hogy ne bízzam meg a lányomban is. Zsófi főiskolára akart menni. Nehéz volt, de fizettük a kollégiumot, a tankönyveket, az utazást... Mi azt hittük, tanul. Később kiderült: a pénzt elszórakozta, az órákra nem járt be. 23 éves volt, mikor kirúgták – és terhesen haza jött. Mivel Dénes már nem volt, hozzánk költöztek az élettársával.
– Megszületett a kis unokánk, összeházasodtak. Úgy tűnt, jól kijövünk a vőmmel is. Aztán egy napon azzal jöttek, hogy kevés itt a hely. Vegyünk közösen egy házat, ahol mindannyian elférünk... Csak a kölcsönhöz fedezet kell. Nem íratnánk-e át rájuk a lakás tulajdonjogát, hogy fel tudják venni a hitelt?! Mi ketten már idősek vagyunk, tudtuk, nem kapunk kölcsönt. Az ötlet nagyszerűnek tűnt. Néhány hónap múlva megvették a házat – tőlünk nem kérdezték, tetszik-e, vagy sem. Mikor először megláttuk, nagyon elcsodálkoztunk: három szoba, kis konyha. Hogy fogunk itt mindnyájan elférni? Egyre furcsábban viselkedtek. Megjelent nálunk egy fiatal házaspár, hogy megnézzék a lakásunkat. Hamar kiderült, hogy Zsófiék a tudtunk nélkül eladták, hogy jusson pénz a felújításra... Aztán eljött a hurcolkodás ideje. A ház nagy részét Erzsike értékes, nagyanyai hagyatékából bútorozták be. Mi olyan kicsi szobát kaptunk, hogy csak az ágyunk meg egy pici szekrény fért el benne.
A lehető legfaramucibb dolog, ha családtaggal vagyunk kénytelenek pereskedni. Épp ezért, ha anyagiakról van szó, kössünk mindenről alaposan átgondolt szerződést.
– Mikor kérdeztük, hová tegyük a holminkat, elkezdtek haragudni. Zavarta őket, hogy hangosan nézzük a tévét, hogy elkényeztetjük a kicsit, hogy Erzsike túl sok mosogatószert használ, én pedig rossz helyre teszem a fürdőköpenyemet… Az életünk lassanként pokollá vált, de még hátra volt a feketeleves. Egy nap közölték velünk: nem tudunk együtt élni, költözzünk el. Hová? Néztünk rájuk értetlenül. Hiszen ez a mi közös házunk, benne a bútorainkkal! A mi segítségünkkel vettétek! Nem ragozzuk tovább. Ősz volt, amikor kitettek minket az utcára, két bőröndünkkel együtt. Ennyink maradt. (Még a bútorainkat se adták vissza.)
Aznap éjjel és a következő hetekben Dénesnél húztuk meg magunkat. Aztán kivettünk egy pici albérletet, és lassanként újraépítjük az életünket. Ahogy lehet, ahogy tudjuk. Tévénk már van – lányunk talán már sosem lesz. Azóta – és ennek már két éve – se Dénes, se mi nem beszéltünk vele. Sokan mondják, a mi hibánk, ami történt. Eltartási szerződést vagy szolgalmat kellett volna kötni a lányommal, mielőtt ráíratjuk a lakást. Utólag késő okosnak lenni. Sajnos, megbíztunk a gyermekünkben.
Albérlő lettem a saját lakásomban
S. Elvira három fiúgyermeket nevelt fel. Valamikor háromszobás lakásában élt, de amióta a gyerekei kiröpültek, szoba-konyhásba költözött. Jelenleg is itt él élettársával – csak épp albérlet lett a saját tulajdonból.
– Hogy mi történt velem? A saját gyerekem tett tönkre... Néhány éve az orrom elé dugott egy hivatalos papírt, hogy írjam alá. Én meg se néztem, hogy mi az. Később kiderült, hogy hitelt vett fel a nevemre. Egyszer csak kaptam a banki felszólítást, amelyben 4000 eurót követeltek tőlem. Sajnos nem vettem komolyan, azt hittem, tévedés. A következő levélben már arról értesítettek: ha nem fizetek, elveszik a házamat. Ezután bementem a bankba a legkisebb fiammal. Kiderült: átvert a saját gyerekem. Mivel nem tudtunk fizetni, a lakásunkat elárverezték. Egy fiatal pár vásárolta meg, akik szerencsére nem tessékeltek ki, azóta albérlőként élek a saját lakásomban. Depresszióba estem, gyógyszerek nélkül nem tudom szinten tartani magam. Az élettársam tart el, aki 450 eurót keres. Gondolkodtam azon, hogy perre viszem az ügyet, feladom a saját fiamat. Az ügyvéd azt mondta: fölösleges. Sajnos, a nevem fekete-fehéren ott áll a hitelszerződésen. Történetemmel csak másoknak segíthetek.
Joguk van hozzá?
Teljesen más történet Eszteré, aki azért van bajban, mert apja anno nem kötött vele eltartási szerződést. Az 55 éves Eszternek még három testvére van, közülük ketten ugyanabban a faluban élnek, mint ő.
– Én vagyok a legfiatalabb testvér. Édesanyánk korán meghalt, apánk nevelt fel minket – emlékszik vissza. – Mikor férjhez mentem, természetesnek tűnt, hogy vele maradok a szülői házban, én gondozom majd öregségére. Az évek során rengeteg pénzt beleöltünk a házba, tataroztunk, korszerűsítettük a fürdőszobát, tetőt és ablakot cseréltünk. Az utolsó 15 évben édesapám megbetegedett, 6 évig pelenkáztuk. Végig én ápoltam, a testvéreimre nem számíthattam, még a patikából se hozták el a gyógyszereit. Csak a férjem és a gyermekeim segítettek. Néhány hónapja meghalt az édesapám. Hirtelen mind megjelentek, és kérik tőlem a jussukat. Miből fizessem ki őket? Én tíz éve otthon vagyok, a férjem 370 eurót keres havonta. Adjam el a házunkat, és osszam a pénzt négyfelé? Ez nem igazságos! A minap beállított az unokaöcsém, és se szó, se beszéd, elvitte a nappaliból a bútort, tegnap meg az unokahúgom akasztotta le a gobelineket a falról. Ma már tudom: eltartási szerződést kellett volna kötni apuval, amiben tisztázzuk a testvéreim felé, ki mit örököl. Most már késő. Közölték velem, hogy beperelnek. Valószínűleg földönfutók leszünk.
Bernáth Szilvia, jogász: Vessük papírra a megegyezést!
– Sajnos számtalan ilyen esettel találkozom – mondja Bernáth Szilvia dunaszerdahelyi jogász. – Több generáció együttélése esetén jobb minél hamarabb rendezni a jogviszonyt, hogy később ne kerüljön sor viszályra. Több lehetőség is van a megoldásra. Mindig azt kell választani, amely leginkább megfelel mindkét félnek.
Az idős házaspár köthet ajándékozási szerződést gyermekével és annak házastársával.
Hasznosabb azonban, ha eltartási szerződést köt a fiatalokkal, így az ingatlan a fiatal házaspár tulajdonába kerül, akik cserébe kötelezik magukat arra, hogy a szülőkről életük végéig gondoskodnak. Nem árt, ha a szerződés részletesen kitér arra, hogy mit értenek a gondoskodás alatt.
Például: gondoskodás a szülőkről azok élete végéig, betegségük esetén, napi ellátásuk élelemmel, a közös kertben megtermelt termények szétosztása, a rezsiköltség fizetése, a temetési költségek térítése stb. (Talán furcsán hangzik ennyire részletesen kidolgozni egy eltartási szerződést, azonban csak ezzel előzhetjük meg a félreértéseket.) Jó, ha a szerződésről az idős házaspár többi gyermeke is tudomást szerez, akik számára nyilvánvaló lesz, hogy a szülői ház nem képezi majd a hagyaték részét, mert annak átruházásáról a szülők még életük során, saját belátásuk és szabad akaratuk szerint döntöttek.
Még hasznosabb az úgynevezett szolgalom (právo vecného bremena) létrehozása, amelynek lényege, hogy az idős szülők lakhatási jogot kapnak a ház bizonyos részében. Jogi nyelven: a szerződés magában foglalja az ajándékozást és a szolgalom létrehozását a szülők javára, akik az ingatlant (vagy annak egy részét) életük végéig használhatják. Mindez a kataszteri hivatalokban az ingatlanról vezetett tulajdoni lapon is bejegyzésre kerül, a kedvezményezett személy teljes nevével és születési dátumával együtt. Természetesen ez a szerződés is tartalmazhatja a gondoskodás részletes feltételeit. A tulajdoni lapra történő bejegyzés révén sokkal nagyobb biztonságban lehetnek a szülők még az esetben is, ha a fiatalok netán a későbbiekben el szeretnék adni az ingatlant – a vevőnek tiszteletben kell tartania a kedvezményezett lakhatási jogát.
Természetesen az is előfordul, hogy a szülők nem akarják átruházni az ingatlant a fiatalokra, attól való félelmükben, hogy elveszíthetik a fedelet a fejük fölül (főleg a fiatalok válása után). Ilyenkor, amennyiben szeretnék felújítani a házat, legalább készíttessenek értékbecslést az ingatlanra, valamint dokumentálják fényképekkel is a ház felújítás előtti és utáni állapotát, őrizzék meg a felújításra kiadott összegekről kiállított számlákat. Így a fiatalok könnyebben el tudnak majd számolni a többi testvérrel a hagyatéki eljárás során. Egy másik megoldás az, hogy a családi házat úgy építik át, hogy két önálló lakrészt hoznak létre – az egyik a fiatalok, a másik pedig a szülők tulajdona maradhat. A két lakásegység kialakítását szintén szerződéssel kell alátámasztani, és a kataszterbe bejegyeztetni.
Tipikus hiba
Az emberek többsége abban a hiszemben él, hogy mindent elrendezett, miközben például csak a telket mérették ki földmérővel, de a közös vagyon megosztásáról szóló szerződést nem írták meg. Vagy elkészült ugyan a szerződés, de az soha sem került regisztrálásra a földhivatalban (kataszteri hivatalban). Épp ezért érdemes ügyvédhez fordulni, aki segít a megfelelő megoldás kiválasztásában és annak realizálásában. Minden egyes eset külön odafigyelést igényel. Kössünk szerződést annak érdekében, hogy elkerülhessük a családtagjainkkal való pereskedést!