A felsőpatonyi Székely István (45) nem mindennapi foglalkozást űz: arborista. Ha kell, 30-40 méter magasan lóg egy kötélen, vagy épp építkezéseken helyszínel. Menti a fákat.
Beszélgetésünk elején megjegyzem, hogy a japánoknak van egy külön szavuk arra a jelenségre, mikor a napfény áttör a fák levelei közt, és aranyló sziluettet rajzol rájuk. Ez a „komorebi”. István erre elmosolyodik, majd azt válaszolja: ő mint arborista, azt szereti, ha a fa nem engedi át a napfényt. Az ugyanis azt jelenti, hogy a fa egészséges.
Székely István
– Tisztázzuk az elején: mivel foglalkozik az arborista? Az emberek sokszor csak annyit látnak, hogy már megint vágják a fát, és csóválják a fejüket.
– Az arborista az én esetemben városi erdész, aki nem a nagy fapopulációkkal, hanem az egyes fákkal törődik. Városi környezetben foglalkozik faápolással, végigköveti a fák teljes életciklusát, az ültetéstől egészen a kivágásig. Mindennapos feladatai közé tartozik még az építkezések során veszélybe kerülő fák megmentése. Sajnos, egyre inkább beépítjük, júdáspénzre váltjuk a szabad, zöld térségeinket.
– Hogyan lesz valakiből arborista? Ilyen iskoláról még nem hallottunk.
– Én mezőgazdasági szakközépiskolát végeztem. Majd jött a rendszerváltás, a termelőszövetkezetek megszűntek, így végül a helyi kábelgyárban kötöttem ki. Később külföldön próbáltam szerencsét, Ausztriában egy kertépítő cégnél dolgoztam. Ott találkoztam először arboristákkal.
– Rögtön megtetszett a mesterség?
– Mindig is tetszett a kötélzeti munka, szeretem a kihívásokat. Először az interneten néztem utána, de ekkor még a faápolás nem volt képben, akkoriban a favágás vonzott. (Mosolyog.)
Azóta viszont nagyot fordult az életem, mert nem eltüntetni, hanem megmenteni szeretném a fákat – vagy legalább meghosszabbítani az életüket.
– Hol lehet kitanulni a faápolást?
– Szlovákiában is vannak kurzusok, próbáltam is minél több képzést elvégezni – legyen szó kötéltechnikáról vagy faápolásról. Mikor pedig már jól beszéltem németül, elkerültem egy céghez, amelyik Ausztriában a legnagyobb úttörője a faápolásnak. Rendelkezik saját technikummal is, ez az Arbor Technical Institute Kreitl. Itt olyan képzést kaptam, amelyért a mai napig hálás vagyok.
– Mit értsünk alatta?
– Hat évig tanultam a faápolást, a végén aztán megkaptam az európai fatechnikusi képesítést. Szlovákiában rajtam kívül még egyvalaki rendelkezik ilyen képesítéssel. Először az alapfokozatot végeztem el, így lett belőlem európai famunkás. A címet négy év után kaptam meg, s bár egyfajta minimumot jelent a szakmán belül, tág, széles tudást követel.
– Ha jól értjük, közben még mindig Bécsben dolgozott...
– Igen. Reggel 7 órától délután 4-ig dolgoztam a munkahelyemen, utána fél 5-től este 8-ig egy konzuli kertet gondoztam. Volt ugyanis egy másodállásom: az elefántcsontparti tiszteletbeli konzul kertésze voltam. A házban a Monsieur megszólítás volt használatos, mivel a cselédek franciául beszéltek. A konzul úr közölte velem: mikor kinéz az ablakon, zöld kertet akar látni, ahol minden növény vigyázzban áll. Mit mondjak: hét évig dolgoztam nála, azalatt egyszer sem jött le az udvarra. (Nevet.) Volt mit csinálni, például, mikor a meztelen csigák megtámadták a nagy gonddal kiültetett büdöskéimet... Ezt a kis intermezzót azért említem, mert jó iskola volt, a sok elmélet után a „gyakorlat zöld fáját“ jelentette, megtanultam ültetni, gondozni a kertet.
– Arboristaként a fát védi. Van elég munka? Ma a városi ember nemigen ültet lombhullató fát, s közparkokat sem létesítenek... A lakóparkokban pedig minden van, csak fa nincs.
– Környékünkön nemrég beindult az ingatlanfejlesztés: szétparcelláztak egy szép nagy telket, s felépítettek rajta 7-8 kis házat. A telek korábban egy idős házaspár tulajdonában volt, s állt rajta egy gyönyörű, 30 méter magas fekete nyárfa. Felhívott a beruházó, hogy ki kéne vágni, mivel már az összes házat eladták, de a fás udvar senkinek sem kell. Már legalább tízen megnézték, de félnek a fától. A tízből kilencen halálra ítélték, egy ember volt csak, aki meghagyta volna – ő viszont nem kapott kölcsönt a házvásárlásra.
– Ilyenkor mivel érvel egy arborista?
– Mivel érvel az átlagember? Sorolom: a fa szemetel, levelet, termést hullat, potyog az ága, madarak szállnak rá, alá piszkítanak. Persze, a másik oldalon sok fa nem oda való, ahova ültették. Ha egy szélesre növő fát berakunk a sarokba, akkor nem a fa tehet arról, hogy megnőtt, és útban van. Mikor panaszkodnak, én mindig visszakérdezek: tudják-e, hogy nyáron milyen jó a fa alatt üldögélni? Nyáron árnyékot ad, pár jól ültetett, lombos fával az épület klimatizálásának a költsége akár a harmadával csökkenthető. Nagy koronája pedig felfogja az esőt, a gyökereivel pedig a talajt hamar kiszárítja. A fa megszűri a szálló port, elviselhetővé teszi a meleget, a házak fala nem vagy kevésbé melegszik fel.
– A „szemetelős“ tiltakozást alapul véve, fordítsuk meg a kérdést. Milyen fát érdemes ültetni?
– A műanyag fát ajánlanám, de a madár arra is rá fog szállni. (Nevet.) A viccet félretéve: mit jelent az, hogy „szemetel“ a fa? A tűlevelű fák is váltják a leveleiket 3-5 évente, csak nem egyszerre. A fa virágzik, termése van, ősszel pedig lehullajtja a leveleit.
A fa egy kész ökoszisztéma. Innen nézve: a fával törődni kell. Igazság szerint rettenetesen elkényelmesedtünk, s már nehezünkre esik a gondoskodás...
– Van ennek a mentalitásnak köze ahhoz, hogy sokan a kényelmes panellakásból költöznek át a kertes házakba?
– Inkább a generációváltással függ össze: az új nemzedékek elszakadtak a természettől. A lakóparkban a 3-4 áras telken felhúzzák a kétméteres betonkerítést, nehogy a szomszéd átlásson – s csak utána gondolkoznak el azon, hogy mi kerüljön az udvarra. Manapság mindent azonnal akarunk, ezért a többség gyorsnövésű fa után néz. Jó példa erre a Leylandi ciprus, főleg élősövénynek használják. Igen, lehet, hogy gyorsabban eléri a kívánt 3-4 méteres magasságot, csakhogy utána sem áll meg a növekedésben – 15 méterre is megnő, ha nem nyúlunk hozzá. Aki ilyen típusú fát választ, annak számolnia kell azzal, hogy azt évente kétszer-háromszor nyírni, fazonírozni kell, másként kinövi a kertet. Ami bizony pénzbe fog kerülni.
– Ezért az emberek maguk kezdik el botolni a fákat, nem hívnak hozzájuk szakembert...
– Sokan azt hiszik, mivel jártasak a gyümölcsfametszésben, nekiveselkedhetnek a nagyobb fának is. A gyümölcsfa metszése azzal kezdődik, hogy kivágjuk a közepét, míg csak el nem éri az áhított kehelyformát; ám ez egy nagyobb fánál nem helyénvaló. Mert ha kivágjuk a közepét, megnyitjuk a koronát, amivel megváltoztatjuk a fa habitusát – vagyis a természetes formáját. Éppen ezért a metszés során először mindig a fa habitusát kell meghatározni: ez lehet gömb, tojásdad, gúla és így tovább. Városban ez sokszor nem is olyan egyszerű, hiszen az épületek között le kell vágni a fal felőli ágakat, ellenben a parkban a fa a fény irányába húzódik el.
– Mikor érzi jól magát egy városi fa?
– Már csak az sem tesz jót a fának, ha a forró motorral alá parkolunk. Ugyanez igaz a kutyapisire, ami savassága miatt szintén ártalmas. Volt egy kísérlet Németországban, egy fán megmérték a napi kutyapisi mennyiségét. Volt olyan nap, hogy a fa törzsére 40 liter vizelet került. Ekkora mennyiség egy nagy fát hamar tönkre tud tenni. Mikor parkolót építenek, a fát körberakják térkővel, ami legalább 25-30 centi mélyen van a földben. Ilyen mélységben már biztosan el kellett vágni valamilyen főgyökeret, ami a fa tápanyagellátásában segédkezik. Az a probléma, hogy mikor berajzolják a fát a térképre, az csak egy kis pont. Nem nézik meg, hogy a gyökere merre van... A helyes faültetés során a gyökérzet méretével is számolni kell. Az építményekben is kárt okozhat: a közművezeték, a csatorna, a vízelvezető árok közelébe sem ültethető fa. A régi betoncsatorna csöveit elporlasztva a gyökerek víz után nyúlva belenőhetnek abba, s ezzel súlyos károkat okozhatnak.
– S mi a tapasztalata, kikérik ilyenkor a véleményét?
– Szerencsére már vannak építőcégek, melyek szeretnék megóvni a fákat. Hiszen könnyebb eladni úgy egy házat, ha zöld környezetben van. Ám mikor ismertetem velük az előírásokat, kihátrálnak – úgymond, nem marad helyük a munkálatokhoz. Ők szeretnének a munkagépekkel szépen beparkolni a fa mellé, a téglát pedig alá rakni... De nézzük a dolgot a fa szempontjából! A tápanyagfelvételt szolgáló hajszálgyökerek 3-4 méterre a törzstől mozognak. Ha ezekre rámegy egy két és fél tonnás gép, megszakítja őket, és úgy összetömöríti a talajt, hogy egy szikrányi levegő sem jut át rajta. Ez azonnal nem fog feltűnni, csak pár év múlva lehet majd látni, hogy a fa veszít a vitalitásából.
– Van erre valami megoldás?
– Megoldás lehet az úgynevezett gyökérfüggöny. Sajnos, Szlovákiában és Csehországban ritkán alkalmazzák, ám a nyugati országokban bevett szokás. Az egyik projektnél elértük, hogy a fásítási tervben szerepel már a gyökérzár, hogy a gyökerek ne fussanak be az út alá.
– A józan emberek ma azért már abban egyetértenek, hogy a fákra szükség van. Hogy látja, nálunk milyen a hozzáállás a faápoláshoz?
– A nyugati országoknak jól kidolgozott törvényeik és normáik vannak. Meg van adva, hogyan vágják vissza a fát, milyen metszésfajták vannak, hogyan gondozzák a koronát, mikor szabad egy ágat levágni; és a törvényt be is tartják. Aki vét ellene, azt jól megbüntetik. Nálunk csak irányelvek vannak. Aki Ausztriában faápolóként akarja hirdetni magát, annak minimum európai famunkási képesítéssel kell rendelkeznie.
Nálunk, Szlovákiában a faápolás, úgymond, szabad vállalkozási zóna. Ha ma bemegy a hivatalba egy levitézlett szakács, és kiváltja az ipart, holnaptól már faápolási szolgáltatásokat kínálhat.
– És ez mennyire jellemző?
– Volt már olyan, hogy a közbeszerzés úgy végződött, hogy a nyertes hozott egy emelőkosarat, és megjelent egy ember, aki életében nem metszett még fát, de be tudta indítani a motorfűrészt.
– Van kivétel, fehér holló, akivel jók a tapasztalatai?
– Vannak városok, ahol meg kell felelni bizonyos szakmai kitételeknek: például csak olyan cég nyerhet a közbeszerzésben, aki legalább 5-6, képzéssel rendelkező munkást alkalmaz. Azt gondolom, faápolásban Szered városa számít úttörőnek. A város büdzséjében külön tételként szerepelnek az arborista munkák, és van saját fakataszterük. Ez egy leltár, amelyből tudni lehet, hogy milyen fák vannak a város területén, és pontosan hol találhatók. Ami nagy segítség! A szeredi kastélyparkban például az összes fa jelölve van, így gyakran csak a fa nevét és számát kapjuk meg, illetve azt, hogy mi lenne vele a teendő. Így nem kell keresgélni. Ráadásul követni tudjuk a fa sorsát, hogy az elmúlt években mi történt vele.
– Mi a véleménye a faültetési kampányokról?
– Minden kampány jó, de nem elég elültetni a fát. Hiába ültetünk ki tízet, ha abból kilenc tönkremegy. Inkább ültessünk csak egyet, de azzal foglalkozzunk. És hagyjuk, hogy az a fa megnőjön. Mert még vannak öreg fáink, és vannak friss ültetésűek, de a köztes ültetésű fákból, amelyek már akklimatizálódtak, kevés van.
– Mi akkor a megoldás?
– Észnél kell lenni. Ma már sok városban ritkábban kaszálják a nem intenzív zöldterületeket. Hagyják megnőni a növényzetet, ami így nem forrósodik fel, és saját magát is beárnyékolja. Bécsben egyes városrészekben dotálták a zöld tetők létesítését – a városban nem volt helye a fának, hát csináltak neki helyet a tetőn. És nyáron az utcán már érezni lehet az enyhet, a pár foknyi különbséget. S aki Ausztriában kivágási engedélyt kap, annak kötelező 2-3 fát ültetnie pluszban, s azokkal öt éven át törődni; ha pedig az egyik tönkremegy, kezdődhet minden elölről. Akkor is, ha a fa a saját udvarunkban állt. Mert a fa igenis társadalmi értéket képvisel, az oxigént, az árnyékot én és te, de a szomszéd és az egész környék is élvezi – és fordítva. Talán ezt kellene megértenünk mindannyiunknak.
– Elképzelhetőnek tartja, hogy 20-30 év múlva, egy környezettudatosabb generációnak köszönhetően, egészen más utcaképet látunk majd?
– Bízom benne, de igazság szerint ez nem a következő generáción múlik. Fontos, hogy ki ül abban a székben, ahol a döntést meghozzák. Fontos, hogy ne csak azt nézze, mi mennyibe kerül, vagy a famegóvást csak azért vétózza meg, mert az ellenzéki oldal kezdeményezte. Manapság ugyanis iszapbirkózás folyik. Túlzás nélkül: vannak falvak, ahol egy zöld ág levágása világraszóló cirkusszal jár.
Sok esetben úgy kezelnek minket is, mint a favágókat. Nem kérdeznek, csak fényképeznek, hogy feljelentsenek bennünket. Pedig, ha megkérdeznének minket, örömmel elmagyaráznánk, mit miért csinálunk.
– Szóval, elmondhatjuk, hogy mint oly sok esetben, itt is velünk, emberekkel van a baj...
– Egy érdekes példa: nálunk a fát elvileg csak kivágási szezonban lehet kivágni, ami október 1-től február 28-ig tart. Ez azonban nem teljesen igaz: ha a fa veszélyt jelent a tulajdonra vagy az emberi életre, akkor bármikor ki lehet vágni. De ki mondja meg, hogy az a fa veszélyes-e valakire vagy valamire? Nemrég két szomszéd összeveszett egy több mint hetvenéves fán, mert annak ága átlógott a másik telkére. Megkérdeztem a haragost, hogy fizetett-e a szomszédjának a fa gondozásáért. Mert, ugye, ugyanazt az oxigént szívja be ő is, amit a fa termel, az árnyékról nem is beszélve. Felsőpatonyban, a telkemen, van egy fenyőfám, melynek egyharmada átnő a szomszéd bácsi udvarára. Felvetettem neki, hogy csináljunk vele valamit. Mire az öreg annyit mondott: „Nehogy megpróbáld, fiam! Ha kimegyek az udvarra, úgy érzem magam, mintha erdőben lennék.” Tehát vannak jó példák is. A szomszédom 78 éves, s már most tudom, ha a háza egyszer eladásra kerül, az átnyúló fenyőből még probléma lesz.
