Hozzászokhattunk már, hogy az orvosi (élettani) Nobel-díjat olyan, többnyire elméleti jellegű felfedezésekért adták ki, melyeknek fontosságát csak a szakemberek érthették meg igazán. A 2010-es év e téren kilógott a sorból: a legnagyobb tudományos elismerést december 10-én egy olyan kutató kapta meg, akinek felfedezése gyakorlati haszonnal jár az egész emberiség számára.
Az angol élettanász (fiziológus) Robert Geoffrey Edwards vehette át „a szervezeten kívüli megtermékenyítés módszerének kifejlesztésért”. Fordítsuk le a száraz, hivatalos indoklást a hétköznapok nyelvére: ő a „lombikbébi” atyja.
(© Nadezhda Moryak/Pexels)
„Bob” Edwards kerek ötven évvel ezelőtt, 1960-ban kezdte meg kutatásait. Akkoriban már eléggé ismert volt a petesejt és a hím ivarsejt, a spermium találkozásából az élő szervezetben, tehát „in vivo” bekövetkezett megtermékenyítés folyamata. Ehhez az is szükséges, hogy a petesejt akadálytalanul eljuthasson az anyaméh üregébe.
A nőgyógyászok viszont ismerték az egyik leggyakoribb akadályt is: ez a gyulladás miatt beszűkült, elzáródott petevezeték. Ezért már az 1930-as években felmerült az „in vitro” – szó szerint „üvegben”, azaz kémcsőben, lombikban –, tehát az élő szervezeten, az anyaméhen kívüli megtermékenyítés (fertilizáció) eszméje.
Mára az IVF, a művi megtermékenyítés, a meddőség kezelésének egyik rutinmódszere. Sajnos, Szlovákiának e téren is van mit behoznia, hiszen amíg Csehországban az újszülöttek kb. 3%-a születik művi megtermékenyítéssel, nálunk csupán 0,3%-a.
Az „in vitro fertilizáció”, azaz IVF „működött” is, ha nyulakról, egerekről stb. volt szó. Edwards is eredetileg az egerek petesejtjeinek „in vitro” megtermékenyítést tanulmányozta. Abban az időben nyílt lehetőség a terméketlenség különböző fajtáinak kezelésére termékenységnövelő gyógyszerek (hormonok) segítségével.
Edwards tudta, hogy az elzáródott petevezeték okozta meddőség „gyógyszere” az IVF lehetne. Ezért váltott át az emberi petesejtekkel végzett kísérletekre. Ám ami elméletig – és az egerek esetében – gond nélkül zajlott, sokáig eredménytelen maradt, ha az IVF alanya az emberi petesejt volt.
Csak az agyalapi mirigy és a petefészek által termelt hormonok hatásmechanizmusának pontos megismerése, az érett petesejt biztonságos kinyerését lehetővé tevő laparoszkóp megjelenése a nőgyógyászati gyakorlatban tette lehetővé, hogy a „lombikban” megtermékenyített petesejt, bejuttatva a méhbe, ott megtapadjon és fejlődésnek induljon.
Edwards számára a 18 éves kutatómunka 1978. július 25-én hozta meg az áhított sikert. Kutatótársa, a nőgyógyász Patrick Steptoe – ha megéri, Edwards-szal együtt kapta volna a Nobel-díjat – e nap éjjelén segítette világra London közelében Louise Joy Brown-t, az első „lombikbébit”. Az Edwards által kidolgozott technikának, az IVF-nek köszönhetően 1978-tól máig kb. négymillió „lombikbébi” jött a világra.
