Az én fiam kisiskolát látogat, mégpedig Sárosfán. Ha csokorba kellene szedni az érveimet a kisiskola mellett, az első helyre tenném: jó, hogy a gyerekem a lakóhelyén tanulhat.
Már óvodáskorában tudta, hova fog iskolába járni; gyakran elsétáltunk az iskola épülete mellett. Tetszett neki, mindig elismételte, hogy egyszer ő is ide fog járni. Ott tartottunk bennfentességben, hogy a fiam már az iskolai takarítónénit is ismerte. Ezek után örömmel várta a szeptembert...
Mára az is kiderült, hogy jól döntöttünk, mikor a helyi iskolába írattuk. Itt aztán nincs rejtőzködés az órán! Nagy létszám esetén leckefelmondásnál, olvasásnál könnyű meglapulni. Itt viszont mindenki sorra kerül. Aki pedig tanulási nehézségekkel küzd, az nagyobb figyelmet kap. Aki jobban terhelhető, az meg gyakrabban kap önálló többletfeladatot. Sőt, végig ébernek kell lenni, mert ha valaki egyszer már olvasott, az nem azt jelenti, hogy nem kerül rá még egyszer a sor.
Emlékszem, mi diákkorunkban igyekeztünk elbújni a tanító szeme elől. Egy kis létszámú osztályban ez lehetetlen; hisz egy pedagógusra nem 22, hanem csak 6 diák jut. Így az én fiamat is gyakran felszólítják, ezért megszokta a szereplést.
Megtanulta, hogyan fogalmazza meg mások előtt hangosan a véleményét. Nyolcéves, de már van önbecsülése, s egyre szilárdabb az önmagába vetett hite, mert tudja, hogy fontos az ő mondandója is.
Néha persze mellélő vele, s a többiek ilyenkor jókat kuncognak, de még ugyanazon az órán lehetőséget kap a korrigálásra. S ez mindennél fontosabb, mert így megtapasztalja az elbukást, azt, hogy néha nem az ő elképzelései szerint alakulnak a dolgok; ám azt is megtanulja, hogyan lehet újra felállni, és javítani.
Az időjárás
A településen működő iskola előnye, hogy ha az időjárás engedi, biciklivel, rollerrel is meg tudjuk közelíteni. Az eső pedig? Többletélmény gumicsizmában és esőköpenyben, minden pocsolyába belegázolva iskolába menni. S bizony, bizony, már nemegyszer szánkón érkeztünk az iskolába. Maradandó élmény lehetett a gyerekem számára, hisz azóta is emlegeti.
Sok a barát!
Egy kisiskolában nem csupán a diák-pedagógus kapocs van szorosabbra fűzve, hanem a gyerekek közt is erősebbek a baráti szálak. Mikor egymásba futnak az utcán, cinkos pillantásokat váltanak: erős bajtársiasság köti őket össze, hisz mindenki ismer mindenkit. A kisiskolában a pedagógusok is nagyon igyekeznek. Érdekes programokat, rendezvényeket szerveznek; március 15-én szem nem marad szárazon. Legalábbis a mi iskolánkban, ahol minden jeles napot megünnepelnek. De tartanak egészségnapot is, olyankor mindenki kerékpárral érkezik az iskolába.
Sportnapon ügyességi és gyorsasági feladatokon mérettetnek meg a diákok. Ősszel tökfaragással összekötött tökfesztivált rendeznek, karácsonyra is műsorral készülnek. Ilyenkor mézeskalácsot, a farsangi időszakban fánkot sütnek, s mindenki kiveszi a részét a munkából: felnőtt, gyerek lisztet szitál, tésztát gyúr, formát vág. A szülinapost az iskolai közösség is felköszönti, majd az ünnepelt megvendégel mindenkit.
Hogy szülőként érzem-e azt, hogy valamiről lemarad a gyermekem, mert kisiskolába jár? Nem, nem érzem úgy. Magabiztosan mozog „nem hazai pályán is”.
Attól sem tartok, mi lesz majd vele, ha felső tagozatba lép, és iskolát vált. Sok szülő emiatt dönt a nagy iskola mellett, gondolván, oda majd kilenc évig járhat a gyermeke. És? Életünk úgyis a folyamatos újrakezdésekről szól...
A terv és a pandémia
A pandémia elodázta a kisiskolák bezárásának a tervét. A bejelentés annak idején nagy felzúdulást keltett. Mi lesz veled, kisiskola? Ám nem csupán a kisiskolákat zárnák be, ahol összevont osztályokban tanulnak a gyerekek. Összevonnák azokat az iskolákat is, ahol a diáklétszám nem éri el a 300 főt – mondván, 6 km-es körzetben van másik iskola, menjenek át oda a gyerekek. Ezt hívnák optimalizálásnak. Az illetékesek szerint ugyanis csak nagyobb iskolában lehet hatékonyan tanítani. Csakhogy ez számtalan iskola végét jelentené országos szinten és a magyarok lakta régiókban is. Lehet, hogy be is jön nekik a matematika.
A mostani képviselők között ugyanis kevés a polgármester. Nincs, aki elmondaná ott a parlamentben, miből is áll össze a mi életünk itt vidéken, s minek mi a vonzata. Főként a teljes szervezettségű iskolák alatt rezeg a léc. A két-három tanítósokat nemigen érinti. Az alsó tagozatú kisiskolát még képes az önkormányzat fenntartani, amint bebizonyosodott...
Valami hasonló történt a hetvenes években is, mikor győzött a „racionalizmus”. Az akkori NDK-ban virágzott egy kutatási irány, ami az optimális iskolanagyság felderítését tűzte ki célul: hány gyerekkel, hány párhuzamos osztályban lehet a leghatékonyabban tanítani. Ez indította el az iskolakörzetesítéseket. Gyerekek tömegei szakadtak ki szülőhelyükről és kényszerültek rá, hogy ingázzanak.
