Több mint száz éven át, ha egy komáromi előtt csak megemlítették a hajógyárat, büszkén kihúzta magát. Város volt a városban, büszkeség és áldás, a Duna gyermeke.
A komáromi hajógyár 125 éves története dióhéjban.
Az arany ember városában
Jókai Mór legnépszerűbb regénye csodásan mutatja be a dunai hajósok életét. A könyv megjelenése után, a századforduló környékén telepített Komáromba egy magyar részvénytársaság egy hajójavító és egy hajóépítő telepet (ezeket Győrből hozták át).
Melléjük új műhelyeket emeltek, a csarnokokat kibővítették: így jött létre az „öreggyár” az Erzsébet-szigeten. Itt kezdték meg 140 munkással a vontatott uszályok, majd a gőzhajók gyártását...
Az első világháború kezdetére már megduplázódott a munkások száma: hajnalonta lakatosok, esztergályosok, kárpitosok, asztalosok, ácsok, kovácsok, fröccsöntők, fűtők, gépészek, hajótervezők seregei álltak munkába. Elindult egy sikertörténet, melynek végén a komáromi hajógyár Közép-Európa egyik legnagyobb hajógyárává vált.
Életükbe került a lázadás...
A gyárat megroppantotta, mikor 1919-ben egyik napról a másikra „csehek lettünk”. Lezárták a határokat, betiltották a magyar lapokat, mire a hajógyári munkások közt erősödni kezdett az ellenállás. Ők nem akartak csehszlovákok lenni... Sztrájkokat hirdettek, s mikor Budapesten kikiáltották a Tanácsköztársaságot, a szakszervezetek itt is megkísérelték a hatalomátvételt.
A győri és a tatai munkásokkal szövetkezve egyik éjjel kézigránátokkal támadták meg a csehszlovák hídőrséget. Két napon át tartottak az utcai harcok, végül vereséget szenvedtek, a lázadókat pedig elképesztő brutalitással kivégezték.
A mai napig nem lehet tudni, hányan vesztették életüket, 200-300 közé tehető az áldozatok száma. A gyárnak ez nem jelentett jó ajánlólevelet, a cseh minisztérium nem is szerzett nekik megrendeléseket, végül aztán a veszteséges gyárat bérbe adták a Škoda Műveknek.
Akkor ismét meglódult a szekér, rengeteg vontató-, teher- és tankhajót, katonai uszályt gyártottak, a megrendelők között ott volt Kína, Anglia...
Új gyár!
1947 a másik jelentős dátum a gyár történelmében, ugyanis ekkor rakták le az új hajógyár alapkövét, szemben az Erzsébet-szigettel. Elképesztő összegből, 150 millió koronából épült, a gyártás is elképesztő ütemben folyt – és a Szovjetunió volt a legnagyobb megrendelő.
Elfoglaltuk az orosz folyókat!
Az oroszok hozták a saját terveiket, néha pár szakembert is, hogy megmutassák, mit várnak el a komáromiaktól. A szentpétervári felnyitható híd tervrajzait is átadták a kormánynak, hogy magasabb hajókat tudjanak gyártani; ez alapján épült meg később a határátkelőn a nagyhíd mellé a kishíd. A hajógyár neve akkor vált Európa-szerte ismertté, amikor a kilencvenes években, az akkor már privatizált gyárban megkezdték a tengerjáró teherhajók gyártását. Egymás után bocsájtották vízre a hatalmas – Rajna, Rostock, Leda, Wesser, Elbe, Schelde, Baltik – teherhajó-kolosszusokat.
Ekkoriban annyi megrendelésük volt, hogy három-négy évre előre volt munkájuk... Mígnem aztán jött a vég, a gazdasági válság: elmaradtak a megrendelések, megkezdődtek az elbocsájtások...
„A csarnokból behallatszott a fémek csikorgása, a motorok robaja, az óriási hidraulikus kalapácsok csattogása. Reggelfelé pedig a munkások beszédfoszlányaira füleltem, akik a műszak végeztével a zuhanyzókba indultak, hogy a családjukhoz már illatosan, tisztán érkezhessenek haza...”
A gyár most lesz 125 éves, és anno egy magyar részvénytársaság indította útjára... Az „öreggyár” az Erzsébet-szigeten feküdt, szemben a mai csarnokokkal... Az országosan legjobb Helios Fotóklub jog-elődje is a hajógyárban kezdte meg a működését, id. Gráfel Lajos vezetésével (ebből a gyűjteményből származnak a régi képeink).
A kilencvenes években közel 3700 dolgozót foglalkoztatott a gyár, fénykorában évente 12-14 hajót is vízre bocsájtottak... A statisztika szerint mintegy 1800 hajót gyártottak összesen Komáromban.
„Közel kilencvenszer indult el a komáromi legénység az oroszokhoz, köztük a kapitány, a másodtiszt, a kormányos, a fedélzetmester, a főgépész, a szakácsnő, az építésvezető, hogy a Jókai regényéből megismert Vaskapun keresztül lehajózzanak a Fekete-tengeri kikötőbe. Innen ugyan nehéz szívvel, de útjára engedték az újabb kész hajót – utána pedig a hajógyári autóbusszal hazazötykölődtek.”
Ma a gyárnak két részlege van, az egyikben hajókat és úszoszerkezeteket, a másikban pedig nehéz hídelemeket és egyéb fémszerkezeteket gyártanak...