M. NAGY LÁSZLÓ A NŐ fotósa volt hosszú ideig. Ma már nyugdíjas, Helembán él, ám sem a vakut, sem a tollat nem tette le. Mint mondja, hajnalban jutnak az eszébe a legjobb gondolatok, s a poénon olyankor hangosan kuncog. Nemrégiben a HAGYOMÁNYAINK ÚJRATÖLTVE című pályázaton első díjat nyert egyik írásával és egy haikus fotójával. Márciusban HATTYÚDAL címmel kiállítása nyílt Pozsonyban a Magyar Kultúra Múzeumában. (Brämer-kúria)
Hol volt, hol meg nem, de volt egy Meseország, ahol minden működött. Persze csak egy darabig, mert ahogy az a rendes országokban is megtörténik, a mesék mesés világában se váratott sokáig magára a változás.
Mi is történt valójában? Az történt, hogy ebben a mesés birodalomban minden rózsaszín volt. Még a szürke is. Magyarán: rózsás színe volt az égboltnak, a fűnek, a fának, a háznak és a fakanálnak. Rózsaszínben pompázott a velencei tükör, a hullámzó tenger, a rózsaszín hegyoldalban rózsaszínű tehenek legeltek, rózsaszínűek voltak a kutyák, a macskák, a díszhalak is – és rózsás volt a papír, de a rányomtatott betű is.
Rózsaszín volt a tízes, a húszas, a százas, az ötszázas, a rúzs, a kovboj kalapja, a nemzeti zászló, a szemafor lámpái, a Real, a Barcelona, a Mahacskala, a Hontfüzesgyarmat és Ipolyszakállos focicsapatának meze is, sőt, még a DAC-é is. A központi börtön rácsos ablaka is rózsaszínben tündökölt. Gyönyörű volt az élet. Többen kijelentették: milyen jó, hogy ebbe az országba születtek. A rózsaszínnek nincs mása, ugyanaz a rózsás nap süt mindenkire, nem kell irigykedni a szomszéd még rózsaszínűbb kerítésére, mert nálunk egyenlőség és rózsaszínűség kéz a kézben járnak.
Igaz, ami igaz, ebben a rózsaszín világban azért akadtak gondok. Képzeld el. Azt mondja a nejem: „Fiam, ugorj le a bótba, hozz néhány kiflit, tejet, vajat, sört, fejes salátát, szalvétát, lehetőleg rózsaszínt!” Már a felső lépcsőkön orra esek. Nekimegyek a korlátnak, az ajtónak, az összes villanyoszlopnak, ami nem csoda, mert minden rózsaszín. Ez még csak hagyján, de összeütközöm a szembe jövő Borissal, aki mellesleg ki nem állhat. Maga se tudja, miért, de legalább őszintén kimondja. Mi tagadás, rosszulesik, el is romlik egy időre a rózsaszín kedvem. Ezután már a kisebbik baj, hogy csak a hetedik próbálkozásra találom meg a kiflis boltot, miután végigjártam a vaskereskedést, a gyógyszertárat, a szexshopot, a vetőmag-kereskedést, valamint a bő választékáról ismert festékárus bodegáját. A suszterhez meg a halárushoz végül be se mentem, mert a szag már kintről elárulta, hogy rossz helyen járok.
Mégis minden simán ment, amíg valaki ki nem találta, hogy fel kell újítani a rózsaszín bált. Végül is miért ne? Bár már megszoktuk, hogy nincs, de mégiscsak jó lenne, ha vóna! Ekkor még senki nem gondolta, hogy ez lesz a vég. Maga a pokol.
Képzeld azt a botrányt! A zenészek rózsaszín cuccban rózsaszín hangszeren játszottak, hogy a sör, a bor, a pálinka, a pezsgő, a kávé és a szóda is rózsaszín volt, következésképpen az isten se tudta, ki mit iszik. Bár ez még hagyján, senkit se zavart, de az már igen, hogy az összes hölgy rózsaszín toalettben jelent meg a táncparketten. Mert ugye, ahogy az lenni szokott, mindenki eredeti akart lenni. Az már csak tetőzte a bosszúságot, hogy a make-upok is egyformára – rózsaszínre – sikeredtek! Mintha egy rózsaszín bomba robbant volna a teremben.
Érthető, hogy ezt követően nagy törés állt be Meseországban. Valaki azonnal feltalálta az összes többi színt. Ezután a játékvezető kezében nem rózsaszín kártya villant, hanem sárga vagy piros. A fejes saláta ró-zsaszín helyett zöldre változott. Kialakult a vörösbor, a fehérbor és a rozé. A szivárvány magáévá tette az összes színt (kivéve a feketét), a papagájok is pompás, sokszínű tollazatot öltöttek magukra, ugyanúgy, mint a bényi vagy a helembai menyecskék. „Ez már maga a demokrácia!” – kiabáltak a politológusok. Ebben a pillanatban természetesen vége a mesének.
Átlépünk a színtiszta jelenbe. A legnagyobb baj, hogy már megszoktuk a rózsás világot, ezért nehezen tudunk tájékozódni a színek között. Mert melyiket is válasszuk? A pirosat, a zöldet, a fehéret vagy a piros-zöld-fehéret, vagy a kék-zöld-pirosat... Lehet egyáltalán jól választani?
