Tisztelt Szerkesztőség! A párom lassan eljátssza az életünket. Mikor megismerkedtünk, már akkor is szerette a sportfogadásokat, de megelégedett azzal, hogy kis összegekben fogadott, és csak heti egy-két alkalommal tippelt. Mostanra azonban elvesztette a kontrollt a szenvedélye felett.
Állandóan a telefonját pörgeti, azon pókerezik online. Bár állítólag csak valamiféle ingyenes verziót játszik, rossz néven veszi, ha elfoglaltsága közben hozzászólunk, mert zavarjuk a koncentrációban.
(© John Holcroft)
Játszik evés közben, a fürdőszobában, az utcán sétálva – és akkor is, amikor a gyerekeinkre kellene odafigyelnie. Minden pénteken és szombaton este pókerezni jár, hét közben pedig sportfogadásokat köt. Néha nyer. Ilyenkor borzasztóan nagyvonalú és gáláns, meghívja az egész kocsmát egy körre, és a gyerekekre is szán pénzt. Ha veszít – és ez a gyakoribb –, napokig csak ordibálni és morogni tud.
Eddig egyikünket sem ütötte meg, de volt pár helyzet, mikor nagyon közel járt hozzá. Ő a szavaival bánt bennünket.
Vesztés után mindannyian hülyék vagyunk, idegesítőek és ostobák. Amikor hirtelen kedves lesz, az mindig gyanús: olyankor tőlem kér pénzt, hogy játszhasson. Olyankor meg is tud simogatni, puszit is ad, sőt: még a házimunkában is segít. Addig-addig környékez, míg beadom a derekam. Tudom, hogy rosszul teszem, de attól félek, hogy valami rossz fog történni, ha nem adok. Persze a kedvessége abban a pillanatban elmúlik, ahogy a pénzt megkapja. Ami, természetesen, amilyen könnyen jött, olyan könnyen megy is.
Fogalmam sincs, mennyi pénzt játszik el, ahogy azt sem tudom, mennyit nyer. Tudom, hogy ez a helyzet hosszú távon tarthatatlan. Szeretnék rajta segíteni, de nem tudom, hogyan tegyem meg az első lépést. Lassan elfogynak a tartalékaim, és rettegek attól, hogy hiába járok dolgozni, egy szép napon nem tudok majd enni adni a lányoknak, mert ő az utolsó fillért is kicsalta tőlem és eljátszotta. Felépítettünk ketten egy életet, otthont, családot teremtettünk, és nagyon félek, hogy mindez füstté válik a pókerasztalon.
M.
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztanünnep a haji örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
