Tisztelt Szerkesztőség! Anyukám úgy él az emlékezetemben, mint egy gyönyörű, a megjelenésére mindig odafigyelő, jókedvű nő, aki apámmal együtt a társaság középpontjában áll.

A baráti társaságuk gyakran jött össze nálunk: nevettek, koccintgattak, jól érezték magukat; mi, gyerekek pedig élveztük a közös játékot. Az édesanyám nem vetette meg az alkoholt, de nem emlékszem rá, hogy valaha is részeg vagy másnapos lett volna.

alkoholizmus-leveltitok-kezdo.jpg
(© Ashley Klinger)

A problémák édesapám tíz évvel ezelőtti, hirtelen halála után kezdődtek. Ekkoriban már mindkét testvéremmel együtt családot alapítottunk és elköltöztünk. Anyu egyedül maradt a kétszintes házban. Nehezen dolgozta fel édesapám halálát, és csakhamar az alkoholban talált vigaszt. Úgy érzem, nem tudtunk rá kellőképpen odafigyelni, mert mindannyian a kisgyerekeinkkel meg a karrierépítéssel voltunk elfoglalva, ő pedig hamar elindult a lejtőn.

Először a munkahelyéről bocsátották el, mert többször is részegen ment be. Egy-két helyre még felvették, de hamar el is búcsúztak tőle az alkohol miatt. Nem volt munkája, hát még többet ivott. Nem fizette a számlákat, és kéregetni kezdett az ismerősöktől. Szerettük volna elvonóra elküldeni, persze nem akart menni.

Számtalanszor megígérte, hogy már abbahagyja az italozást, az ígéretét azonban nem képes megtartani. A felhalmozott adósságai miatt eladtuk a családi házat, és kétszobás panellakásba költöztettük.

Reménykedtünk benne, hogy a környezetváltozás jót fog neki tenni. A testvéreimmel azon igyekeztünk, hogy legalább esténként ne legyen egyedül, így beosztottuk, ki melyik estét tölti vele. Ám hiába törekedtünk, anyu naphosszat a városi parkban üldögél – ivócimborákat szerzett magának, és minden este mámorosan dől be a lakásba. A szomszédok is panaszkodnak rá, hogy felengedi a lakásba a szesztestvéreit.

A korábban oly csinos nőt teljesen elcsúfította az ital: az arca vörös, a ruha lóg rajta, a haja pedig, mint egy madárijesztőé. Ha kimegyek a városba, fohászkodom, hogy csak össze ne fussak vele. Mert olyankor mindig jelenetet rendez, ha nyilvános helyen találkozik valamelyikünkkel. Szégyent érzek és tehetetlen dühöt. Hogyan tudnék az édesanyámon segíteni?

I.

minden_reggel_ujno.sk_0.png

Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!

Ímélcímünk: office [at] ujno.sk

Új Nő csapata
Kapcsolódó írásunk 
Cookies