Nálunk is az van, mint más országokban: a válások majdnem hetven százalékát a nők kezdeményezik, ők adják be a keresetet.
Van, aki utána tudatosan elkezd randizni, mert nem szeretne egyedül maradni, hisz még előtte az élet. Ám nem olyan könnyű a párkeresés, s nem csak a meglévő gyerek miatt. (Akinek, ne feledjük, nem apát keresünk, mert neki már van apja.)
A válási statisztika miatt is, mert a párkereső nőnek illik tudatosítania: ha a randipartnere egy elvált férfi, akkor lehet, hogy nehezebb dolga lesz vele.
A férfi ugyanis úgy élhette meg a válását, hogy őt elhagyták, becsapták, ezért a randizó nőben potenciális veszélyforrást lát.
Nem tudatosítja persze, de a kisagya azt mondja: elhagytak, kidobtak, istenem, lehet ez is ezt teszi majd veled, kiteszi a szűröd, ne bízz meg benne!
A nő pedig, aki gyanútlanul randizik, nem érti, miért olyan furcsa ez a férfi, akinek még el is meséli, hogy ő adta be a válást, mert a férje ilyen meg olyan volt. A férfi agyában menten villogni kezd a vészjelző: ez ugyanazt tette az exével, mint amit velem tett a feleségem!
Pedig amit valakivel egyszer elrontottunk, azt mással igenis meg lehet javítani. Hisz már érettebbek vagyunk, több a tapasztalatunk – csak erről meg kell győzni a gyanakvó randipartnert is.
