A család szétszakadása hatalmas stressz a gyerekek számára. Mit tehetünk annak érdekében, hogy a résztvevők a lehető legkevesebb sérüléssel vészeljék át a különválást?
A mai gyerekek szemtelenebbek, követelőzőbbek – mindent akarnak, ráadásul rögtön. Kiállhatatlanok, elkényeztetettek, butábbak, mert folyton csak a képernyőt bámulják. Egyszóval sokkal rosszabbak, mint a régi gyerekek. Valóban?
Manapság egyre több a beszédhibás gyermek. Vajon hány évesen kezdődjön a logopédiai kezelés? Mit tehetünk a gyermek érdekében? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Tömösközy Viola logopédus segítségével.
Nálunk is az van, mint más országokban: a válások majdnem hetven százalékát a nők kezdeményezik, ők adják be a keresetet. Ám utána már nem olyan könnyű a párkeresés, s nem csak a meglévő gyerek miatt.
Amikor az én generációm volt első osztályos, alig akadt egy-két különleges gyerek, aki írt, olvasott volna, még mielőtt iskolába került. Mára ez lett a trend.
Mire van a legnagyobb szükségük a mai gyerekeknek? A szülőre. Milyen szülőre? – kérdezhetnénk, hiszen ma, a „kváziszülőségek” és sorozatházasságok korában a gyereknek sokszor több szülője is van. S néha egy se igazán.
Sok évvel ezelőtt Berlinben tátott szájjal néztük, ahogy a fiatal lányok egymás szájára adják a puszikat. Mi, lányok, pfujoltunk, a fiúknak meg csurgott a nyála...
A jóléti társadalomban gyereket vállalni annyi, mint húsz évig együtt élni egy tájfunnal. Milyenek a gyerekek a nyugati társadalmakban? A mieink talán nem olyanok?
![,,Nyugati" gyerek? Köszönöm, nem kérek belőle!](https://www.ujno.sk/files/styles/teaser_town/public/images/nyugati-gyerek-kezdo.jpg?itok=u1SxQbdu ",,Nyugati" gyerek? Köszönöm, nem kérek belőle!")