A kislányok mindig hallgatnak az édesanyjukra. Megeszik a spenótot, befonják a hajukat, és fölveszik a fodros ruhát. Mert anyuka így akarja.
Ez rendben is van, amíg a kislány – kislány. De mi lesz, mikor a kislány megnő?
Zámbó Jimmy és a többiek
Megcsendül a telefon. Az édesanyja telefonál Ildikónak. „Szerdán Zámbó Jimmy-emlékkoncert lesz. Ugye, megyünk?” Ildikó nevetni kezd. Jó humora van anyámnak, gondolja. A vonal másik végén csend lesz. „Nem, nem megyek, anya, semmiféle emlékkoncertre. Idén már nem!” – mondja Ildikó határozottan. Elege van az anyja kedvenceiből. Nagyon szófogadó kislány, de az évek folyamán megkopott az engedelmessége. Bár nem tűnt el egészen. Öt perc múlva ugyanis visszahívja a mamát, és azt mondja: „Rendben van, anya. Elmegyek veled. Megveszem a jegyeket.”
Ildikó lelki szemeivel látja, amint anyja diadalmasan elmosolyodik. Látja a kollégáit is, akik nem akarnak hinni a fülüknek, amikor bejelenti: azért megy haza korábban, mert az anyjával Zámbó Jimmy-koncertre megy. Ildikó szófogadó kislány…
A koncertteremben azért egy kicsit fellázadt, és megkérdezte a jegyszedőtől, mikor lesz vége a műsornak. A néni nagy szemet meresztett: a rajongó hölgyek itt nem szoktak ilyet kérdezni!
Andy Warhol és a reggeli ima
Nem csak a lányok ragaszkodnak az anyjukhoz. X-ről mindenki tudta, hogy soha egy rossz szót sem mond az anyjára. Nemcsak hogy sokszor lefestette, és számtalan fényképet készített róla, hanem soha nem mulasztotta el a közös reggeli imát, még a legvadabb éjszakai mulatozások után sem. Mindent megtett az édesanyjának, csupán egyetlen kívánságát nem tudta teljesíteni: mivel a saját nemét szerette, nem tudott egy kedves, rendes feleséggel szolgálni neki. Fiúszeretőit mint barátait mutatta be az édesanyjának, aki naivul azt hitte a kábítószeres, gruppenszexes vad éjszakákról, hogy azok művészi workshopok…
Carl Gustav Jung is sokat tudna mesélni a manipulatív anyákról. Megtapasztalja ugyanis, milyen az, ha a lány a mamája hatása alatt áll. Emma először elutasította a fiatal pszichológus házassági ajánlatát, de aztán közbelépett a mama, és Emma – hogy kedvére tegyen az édes mamának – adott a reményteljes kérőnek (a „jó partinak”) még egy lehetőséget. Jungékmeg is házasodtak, és ötven éven át kitartottak egymás mellett. Pedig ha nincs a rábeszélős mama…
A szófogadó kislány
Magda is szófogadó kislányka volt. Már harmincöt éves, de édesanyja látogatására még ma is úgy készül, mint egy vizsgára… A legtöbb igyekvő lány beéri azzal, hogy ott is kitakarít, ahol a porcicák tenyésznek, és vajas süteményt süt a nagy napra… Magda ennél is továbbmegy: az egész lakást úgy díszíti fel, ahogy anya szereti. Sárga színű virágokat vesz, mert az a mama kedvenc színe… Két órával anya érkezése előtt rendezgetésbe fog: az ebédlőasztalra felteríti a kacsamamás-kiskacsás abroszt, piros műanyag vázát tesz az asztal közepére. Melléje kirakja a két fehér gipszangyalkát, mert a mama a puttókat szereti. Az összes „gagyi” cuccot a mamától kapta ajándékba. „Nem merem kidobni őket, mert az rosszulesne anyukának. Örülök, mikor látom, mennyire örül, mikor meglátja az abroszt, a vázát meg az angyalokat. A múltkor majd megfulladtunk a nevetéstől, amikor azt mondta: jaj, mennyire illenek a bútoraidhoz!”
Fölösleges tiltakozni
Ildikó a barátainak azt mondja, nem hagyja, hogy bárki is belebeszéljen, mikor mit csinál. De mikor újra megszólal a telefon, és a mama újabb koncertre hívja, szó nélkül elmegy. Útközben pedig azon imádkozik, nehogy valaki az ismerősei közül fölfedezze a nézőtéren…
