A szex nem lehet tabu

Talán az igazi, felhőtlen, ártatlan szerelmet utoljára óvodáskorunkban éljük át. Ahogy aztán fejlődni kezd a testünk,  lázadni kezdenek a hormonjaink, megjelenik egy új, eladdig ismeretlen érzés is: a vágy. És ez a vágy, majd később testi szerelem végigkíséri női létünket, hullámzón, változékonyan – amit néha magunk sem értünk. Ugyanannyi örömet, mint fejtörést okozva nekünk életünk során...

Mégsem akarjuk megbeszélni, nem akarunk tanácsot kérni, válaszokat a miértekre. Inkább kínlódunk, míg kezünkbe nem kerül Mester Dóra Djamila szex-edukátor, egyetemi oktató Nő, anya, szerető – anyaság és szex c. könyve. #ÚJRAOLVASÓ cikkünkben egy örökké aktuális témát boncolgatunk.

Mester Dóra Djamila

– Közgazdászként végeztél az egyetemen, szociológiából doktorálsz, most mégis szex-edukátorként tevékenykedsz, ami nem igazán egy megszokott foglalkozás. Miért váltottál? 

– Amikor – lassan már hét éve – a párommal San Franciscóban éltünk,  olyan közegbe kerültem, ahol nagyon sok program, előadás szólt a szexualitásról. Érdekes volt olyan szexbeszélgetéseken részt venni, amelyeken mondjuk az anális szexről úgy beszélgettek a résztvevők, mint mi itthon a sütés-főzés titkairól. Itt hallottam először azt a kifejezést is, hogy „szex pozitív”. Ez a kifejezés azt takarja, hogy a szex elválaszthatatlan, természetes része az ember életének. Ekkor Budapesten a szociológia doktori programon a nők saját testükhöz való viszonyával foglalkoztam. Ezért csak egy lépés volt, hogy beiratkozzam a nagy múltú San Francisco Sex Information szex-edukátor képzésére. Ma már úgy gondolom,, hogy amit én csinálok, arra nem ez a kifejezés illik a legjobban. Nem csak a szexszel foglalkozom ugyanis, hanem mindazzal, amit magába foglal: nőiségünkkel, annak megélésével, családbeli helyzetünkkel. Azzal, hogy mit jelentenek érzelmeink, vonzalmaink, vágyaink –és a testünkhöz való viszonyunk. Ezért szoktam azt mondani, hogy részemről ez már –misszió. 

– Előadásaiddal, csoportos és egyéni konzultációkkal, újságcikkekkel, valamint a nem rég megjelent könyveddel segítesz az embereknek jobbá tenni a szexuális életüket – és ezáltal javítani az életminőségüket. Valójában hol a hiba, miért van erre szükség?

– A 18.században a kiscsaládok kialakulásával egy időben megjelentek a gyerekek mint társadalmi kategória – és az ő szexualitásukkal is foglalkozni kellett. Mintát kellett nekik mutatni. Ezek a minták azonban zavartak, szégyenérzettel átitatottak voltak. Nem meglepő, hogy még ma is nehéz dolguk van a szülőknek, ha cseperedő gyermeküket  kell felvilágosítani. Bár az lenne a természetes, ha a szülők gátlások nélkül vezetnék be gyermekeiket  a szerelem, az erotika, testi és lelki működésünk rejtelmeibe – ahogy a világ összes többi tudásába. És ezzel  egyre több szülő van tisztában. Saját bőrükön tapasztalták meg, hogy a zárt, gátlásos családi környezet hatására még mindig zavarban vannak a szexes kérdéseket illetően.

Ennek tudatában szeretnék megtörni a „hagyományt”, hogy gyerekeik már ne vigyék tovább ezeket a terheket – és szabadabban kezeljék  nemiségüket. Hogy ez a tudás rendszerezettebb legyen, sok országban, főleg az angolszász területeken, vannak iskolák, intézmények, ahol szex-edukátor is tevékenykedik. Én szeretném, ha mi is ezt az utat követnénk. 

– Mikor ajánlatos elkezdeni a gyerekek szexuális nevelését?

– Miért, miben különbözik a szexuális nevelés a nevelés többi területétől? Ez kezdettől fogva a nevelés szerves része kell legyen! Persze ehhez szükséges, hogy mi, felnőttek is nyitottak legyünk rá. Minden gyerekes-szexes kalandunkban tudjunk hitelesen, nyíltan, önazonosan viselkedni! És ha valamit nem tudunk, nem baj, nem kell tökéletesnek lenni! Az se baj, ha közben zavarba jövünk -- csak ezt le kell kommunikálni a gyerek felé. Még ez is jobb, tisztességesebb, mint az elhallgatás, a féligazságokkal terhelt titkolózás. Én mindenkinek azt tanácsolnám, abban, hogy mit és hogyan mondunk el, csak a gyerek kíváncsiságának a mértéke és a mi belülről fakadó érzelmeink vezéreljenek. Soha ne az, hogy mit fog szólni a külvilág, ha bármi ebből  „kiszivárog”. 

– Hát ez elég utópisztikusan hangzik egy olyan társadalomban, ahol sok ember csak felnőttkorában döbben rá, hogy az ő szüleiknek is van szexuális életük. Miért száműzzük a, gyengédséget a hálószobák falai közé?

– Számomra is megdöbbentő volt az interjúk tükrében a felismerés. Főleg ha belegondolunk, hogy manapság a családok többsége pár négyzetméternyi területen él Ezek után mi sem lenne természetesebb, mint meglátni a szülők közt egy-egy szerelmes érintést, lopott csókot. De nem. Az érzelmeinket, a szexualitásunkat  visszafojtjuk, aztán pedig csodálkozunk, hogy a szexualitásunk tele van feszültséggel, kimondatlan vágyakkal  és még sorolhatnám. 

– Azért a szexről nem igazán könnyű beszélni, mivel igazából nincsenek rá megfelelő szavaink. A vulgáris kifejezések nem igazán összeegyeztethetőek a szerelmeskedéssel. A latin nyelvből átvett kifejezések meg nem igazán illenek két ember intim beszélgetéséhez. 

– Az, hogy Arany, Babits . költészetében használt erotikus kifejezések nem kerültek be a köznyelvbe, számomra azt mutatja, hogy az erotika nem  vált hétköznapi életünk legális részévé. A szexualitásnak egymástól  szigorú szabályokkal elhatárolt, saját nyelvezettel bíró területei vannak. A művészetekben szabad meztelenkedni, erotikát, szélsőséges szexuális szokásokat bemutatni: gondoljunk Passolini, Fellini filmjeire, de még sorolhatnám. Ezzel sosincs gondja a társadalomnak. Mint ahogy a pornográfiát is megtűri – de ugyanez az egyénnek már tabu. Az orvosi kifejezések használata szintén kijelöli, hogy a „problémákról”, a diszfunkcióról a szakemberekkel hivatalos nyelven, elidegenítően beszélgetünk. A vulgáris szókincsünk se legitim. A kocsmában, ahol a férfiak megbeszélik a dolgaikat egymás között, a vulgáris kifejezések szintén csak azt erősítik, hogy a szex valami vulgáris dolog Vannak erotikus vágyaink, pornográf élményeink, szerelmeink és testi ügyeink – hol így, hol úgy. És az lenne a jó, ha ezekre lenne legitim személyes nyelvünk, amivel tudunk azonosulni.. Mert szavak nélkül nem tudjuk elmondani a saját személyes, megismételhetetlen, egyéni történetünket, amiben lehet egy kis pornó, egy kis erotika, egy kis művészet, egy kis hétköznapi hüvelygomba. Így aztán a párok kénytelenek felfedezni a saját szexuális szókincsüket. 

– Könyvedben lévő személyes vallomásokat olvasva az volt az érzésem, hogy még sok minden gondot okoz nekünk.... 

– Pontosan ezért született meg ez a könyv. Szeretném megmutatni, hogy lehet tabuk nélkül viszonyulni a szexualitáshoz. A korlátainkat viszont csak akkor tudjuk ledönteni, ha felszabadítjuk magunkat. Az érzelmek kifejezésében, saját vágyaink meghatározásában – és megfogalmazásában a másik felé – sok a deficitünk! Ezért szoktam azt mondani, hogy ma nálunk nem a szexszel van probléma, hanem a szabadsággal, a felelősségvállalással. Az oktatási rendszer olyan, hogy nem tanulunk meg saját véleményt kialakítani. Onnantól kezdve, hogy kiölik belőlünk a kreativitást: elfelejtünk játszani. Ez pedig később kihat az egész életünkre

– Igen, én is azt tapasztalom, hogy a férfiak megpróbálnak megfelelni a macho imázsnak, mi, nők pedig igyekszünk multifunkciós feleségek lenni, miközben valahol elveszik a játékosság. 

– Felnőttkorunkra olyanokká válunk, mintha kétdimenziós formában egy négyzethálós füzetben kellene mozognunk. Ahelyett, hogy időnként fölrúgnánk a kereteinket. Most, hogy Amszterdamba költöztünk, megint  nagy tanulás volt összepakolni az egész háztartást. S nem azért, mert meguntam, hanem mert tovább kell lépni...

Közben az ember rendet rak, újrarendezi a sorrendeket, átértékel. Ugyanezt kell tenni néha egy párkapcsolatban, hogy ne merevedjünk bele azokba a rutinokba,, amelyek között mozgunk. Mindez ugyanis megölheti az érzékiséget, a megújulás képességét.

– Ehhez azonban két nyitott ember kell. Nagyon más a férfiak hozzáállása a szexualitáshoz?

– Más a kulturális csomag, amit kapunk, de mindkét nem konstans szerepelvárásokkal szembesül. Ebben nincs közöttünk különbség. A lányokat még mindig a hagyományos női szerepekre (is) nevelik, mint a gyereknevelés, háztartásvezetés. A szolgálatkészséget és a jóságot helyezik előtérbe a nevelés során. Több olyan nővel találkoztam már, akiknek felnőttkorukban szexuális problémákat okozott a beléjük nevelt „jó kislány” szerep. A másik oldalon viszont hangsúlyozzák a tanulás, az önmegvalósítás fontosságát! Csak mindez hiába, ha nőként nem fognak ugyanannyit keresni, nem lesznek ugyanúgy megbecsülve  a munkaerőpiacon, mint a férfiak. A női szocializációnak ezek az ellentmondásai aztán megjelennek a gyerekvállaláshoz való viszonyban. Sok nő egyre később vagy nem is akar gyereket – de ez megint nehezen felvállalható, mert  támadások érik őket emiatt. Mintha nem lenne legitim a választás egy egzisztenciálisan önálló nőtől, hogy ne szüljön vagy mikor szüljön. Ezzel szemben a kisfiúkat sokkal szabadabban nevelik,  nagyobb döntési lehetőséget kapnak a pályaválasztásnál és az élet minden területén. Persze közben rájuk nehezedik a társadalmi elvárás, hogy  reggeltől estig dolgozniuk kell, be kell biztosítaniuk a családot. Közben nem panaszkodhatnak, mert nekik „keménynek” kell lenniük, nem mutathatják ki az érzelmeiket. 

– Nagyon sok nő belemerevedik az anyaságba – és elfeledkezik arról, hogy ő Nő! 

– Úgy tűnik, hogy a szexualitás és az anyaság egyidejű megélésének nincsenek jól kidolgozott kulturális mintái. Egyéni vágyaink pedig nem nagyon tudnak leválni a társadalmi elvárásokról. A társadalom normái ugyanis  jelen vannak a legintimebb magánszféránkban is. Össze vagyunk zavarodva! Ezért is olyan sikeresek az újságok szexes tanácsadó rovatai. Gyakran panaszkodnak a nők, hogy a szex miatt ment tönkre a párkapcsolatuk. Az nem meglepő, hogy a nőből anyává válás sokak számára kritikus időszak, hiszen egy teljesen új életformára kell ráhangolódni. De miért nem találunk vissza? Ennek a gyökere részben a keresztény kultúrkörben, a Szűz Mária ikonografikus alakjában keresendő. Neki köszönhetően alakult ki az anyaság és a szexualitás közti összeférhetetlenség. Sok férfi a mai napig nem tenné ki bizonyos mocskos szexuális vágyainak a feleségét, gyermekei anyját. A  szégyentelen szexualitás mintha nem illene egy anyához! Általánosítani persze nem szabad: vannak nők, akiknek igenis fontos az erotika, a nőiségük megélése – csak sokszor erre már nem marad energiájuk. Még én magam is tanulom, hogy nem kell mindig a háztartásnak tökéletesnek lennie, inkább legyünk együtt a gyerekünkkel, és élvezzük a párkapcsolatunkat- Legyen jó a szex, ami segíthet abban is, hogy  mosolygós, kiegyensúlyozott férjeinket majd könnyebben rávesszük a házimunkára. 

– Csak hiába igyekszik a nő vonzó maradni, ha a gyerekek megszületésével elveszik a párkapcsolatból a szexuális spontaneitás. 

– Ez  fontos kérdés. Egy többgyerekes anya használta egyszer viccesen a „tervezett spontaneitás” fogalmát. Ami nyilván fából vaskarika, de mégis ez az szülők realitása. Én is a saját bőrömön tapasztaltam, hogy pont akkor, amikor végre együtt tudnánk lenni, egyáltalán nincs kedvem hozzá, nem vagyok erotikára hangolva. A vágy nem csettintésre érkezik – ezért is fontos, hogy flexibilisek tudjunk lenni. Legutóbb a párom itthon felejtett valamit, miután elvitte a fiunkat iskolába. Hazajött és lett egy pásztoróránk, még akkor is, ha késett a munkából. Milyen izgalmas is volt régen, mikor az ember igyekezett kicselezni a szüleit, hogy helyet, időt találjon a szerelmi légyottjaihoz? Most ugyanígy a gyerekünket kell kicselezni. És ettől lélekben újra kamaszok lehetünk, ami még izgalmasabbá teszi az együttléteket.. Én fontosnak érzem, hogy meg tudjuk őrizni a párommal a szerelmet – ami sokszor nehezebb feladat, mint a puszta kémia megtartása. De mindenkinek más és más fontos.

– Munka, háztartás, gyerekek… estére már nem mindenkinek van kedve, energiája a vérmes szerető szerephez. És egy idő után már nem is hiányzik neki a szex. Vissza lehet hozni a vágyat?

– Az egyik női csoportban volt egy négygyerekes anyuka, aki második gyermeke születése után rájött, hogy érzelmileg kielégítik a gyerekek.  Ugyan szereti a férjét, de magára a szexre nincs szüksége. Az egyik este ezt el is mondta a férjének. Szegény  másnap reggel teljesen elnyűtten jött ki a szobából,: „Figyelj, ez így nem lesz jó”. Leültek, elkezdtek gondolkodni a megoldáson, és kitaláltak egy olyan játékot, hogy mikor a nő napközben azt érzi, hogy lenne kedve vagy csak átsuhan a fején egy erotikus gondolat, küld egy SMS-t a férjének. Egy idő után egyre gyakoribbakká váltak az üzenetek. Kiderült, hogy a nőnek nem múlt el a vágya – csak eddig nem hagyott időt magának arra, hogy a testére figyeljen, mert mindig mással volt elfoglalva.

Később erotikus szerepjátékot írtak együtt, és szép lassan  újraépült köztük az erotika. Én abban hiszek, hogy először az agyunkat kell ráhangolni, a többi aztán már működni fog. Nagyon sokan jönnek hozzám szervi diszfunkcióval tanácsért – és az esetek 95%-ben az derül ki, hogy a test csak azt jelzi, hogy valami lélekszinten, nem stimmel. Nem lehet a testet külön kezelni, hiszen a testünk hordozza a lelkünket. 

– Igen, egy bizonyos korig. De aztán megöregszünk, és a testünk már nem úgy működik, ahogy azt elvárnánk tőle. Sőt, találkoztam olyan nővel is, aki azon a nézeten volt, hogy „klimax után már nem való a szex”. Tényleg ki lehet öregedni a szexből?

– Szerintem nem. Az, hogy a nők hüvelyének egy bizonyos kor után más a nedvesedése, rugalmassága, érzékenysége, még mindig tabu. Sokan emiatt úgy élik meg a síkosító használatát vagy a szintetikus, illetve növényi hormonpótlást, hogy akkor ők már nem teljes értékű nők, ha erre szorulnak rá. Közben természetes számukra, hogy ránctalanítót, fogkrémet és különböző öregedés gátló kozmetikumokat használnak. Pedig a hüvelyünket intimtornával ugyanúgy karban kell tartani, mint a látható testrészeinket. Sajnos, ennek az elfogadásában a média sem segít, elég, ha megnézzük, milyen reklámokkal szólítják meg az idősebb korosztályt – műfogsorragasztó, inkontinencia betét, prosztata gyógyszer... Mintha ennek a korosztálynak már csak erre lenne joga, ebből állna az élete.

– Az anyaság és a szex az alcíme a könyvednek, ami első ránézésre nekem, tipiku,s nőknek szóló önismereti könyvnek tűnt. Végigolvasva azonban úgy éreztem,  sokkal inkább szól a férfiaknak -- és számukra kötelező olvasmánnyá kellene tenni. Mennyire nyitott rá az erősebbik nem? 

– Bízom benne, hogy pont rajtunk, nőkön keresztül jut majd el hozzájuk. Aférfiaknak és nőknek együtt, egymással kell kezdeniünk valamit. Ehhez pedig hasznos lehet, ha ismerjük egymást!