A bősi Ilka Viktória (32) mindkét gyermekét külföldön hozta világra. Teó fia Svédországban, Ede pedig Magyarországon, bába segítségével született. Viktória dúla, szülésjogokkal foglalkozó jogász, szoptatási tanácsadó.
Ilka Viktória szoptatási és hordozási tanácsadó, dúla, szülésjogokkal foglalkozó jogász. Férje, Ilka Adrián (35) egyetemi kutató a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem Robotikai és Kibernetikai Intézetében, valamint a bősi vízi erőműnél dolgozik. Bősön élnek.
– Első várandósságod és szülésed Svédországhoz köthető. Milyen alapvető különbséget észleltél a hazai viszonyokhoz képest?
– A legmeghatározóbb különbség, hogy Svédországban a kismama nem találkozik orvossal a várandósság, illetve a szülés alatt sem – persze csak ha minden rendben zajlik. A szülésznő az ő alfája és omegája. S csupán egyetlen, a 19. hétre időzített morfológiai ultrahang kötelező. Kérhető persze több, más kivizsgálás is, például a 8. hétben, ami a terhesség megerősítésére szolgál, vagy a 12. hétben, amikor is a genetikai rendellenességeket szűrik ki. Ám ezek nem kötelezőek. Ha a várandós nő több ultrahangos vizsgálatot igényel, azt a kórház már beavatkozásként definiálja, és ezek a szolgáltatások fizetősek. A várandóstalálkozásokra is a szülésznőnél kerül sor, s ilyenkor inkább csak beszélget az ember. Vér- és vizeletmintát persze vesznek.
– Ezek szerint a szülésznő sem igen vizsgál...
– Ha nincs ok aggodalomra, nincs hüvelyi kivizsgálás. Nyilván probléma esetén más az eljárás. Például a Streptococcus-mintavételt is a kismama végzi, miután elmagyarázták neki a menetet. Én a terhességem alatt anyacentrumba jártam, kórházat nem is láttam. A 31. héttől kezdődően hangolódtunk a szülésre, mikor is bármit kérdezhettem: nem volt rossz vagy ciki kérdés. Figyeltek rám és támogattak. A végén a szülésznő mindig megkérdezi a kismamát, milyen igényei vannak, hogyan szeretne szülni, majd a kívánságlistát bevezetik egy elektromos rendszerbe. Én a férjem jelenlétét kértem vajúdáskor, nem akartam semmiféle szülésindító beavatkozást vagy hormonális készítményeket; emellett babás szobát szerettem volna, és hogy később vágják el a köldökzsinórt. A szülésznő nézett rám, majd közölte, hogy eddig csupa olyat soroltam fel, ami eleve adott. Ők inkább valami különleges kívánságra gondoltak.
Az anyuka hajlamos azt hinni, hogy akkor van biztonságban, ha folyamatos vizsgálatoknak van alávetve. Ezzel szemben Svédországban azt erősítik a várandós nőben, hogy a szülés nem betegség, hanem egy természetes folyamat. Arra tanítják az anyukát, hogy hallgasson a megérzéseire, és kommunikáljon a babával. A babát a szívünk alatt hordozzuk, mi érezzük a legjobban, ha bajban van...
– Feltételezem, ott is jelen van azért a medikalizált szemlélet...
– Ha látják, hogy órák óta vajúdik a kismama, megkérdezik, kér-e gyógyszeres fájdalomcsillapítást. Az alapvető különbség, hogy ott csak tájékoztatnak, javasolnak, de a döntés jogát meghagyják a vajúdó nőnek. S mivel az anyának teljhatalma van, respektálják, amit mond, akkor is, ha nem értenek vele egyet. Ha az anyuka azt mondja, „nem akarok hüvelyi szülést, vegyék ki belőlem a gyereket”, akkor a teljes körű tájékoztatás után viszik is a műtőbe.
– A te esetedben hogyan zajlott a szülés?
– Otthon elfolyt a magzatvizem, de a kontrakciók várattak magukra. Telefonon értesítettük a kórházat, majd amikor sűrűbbek lettek az összehúzódások, elindultunk. Mosollyal fogadtak minket, s az első kérdésük az volt, alma- vagy eperlét kérek-e. A szobán magunkra hagytak bennünket. Az ügyeletes szülésznő – ott nincs szabad orvosválasztás – megvizsgált, majd kádfürdőt ajánlott. Az elektronikus rendszerből ugyanis kiolvasta, hogy kádban szeretnék vajúdni. Végig szem előtt tartották az igényeimet. A tolófájások a kádban jöttek, de a szüléshez ki kellett szállnom, mert elromlott a CTG-gépük, nem tudták monitorozni a magzati szívfrekvenciát és a méhösszehúzódásokat. A kitolási pozíciót azonban szabadon megválaszthattam.
– Idehaza a háton szülés, kengyelben a láb a bevált póz...
– Ott ezt nem támogatják. Nálunk a hanyatt fektetés főleg azért terjedt el, mert az orvosnak így kényelmesebb, a nő cselekvési szabadsága viszont ilyenkor nulla. Kellemetlen kimondani, de az orvosok miatt szülünk itthon ebben a (legelőnytelenebb) pózban. Ha a szülő nő négykézlábra ereszkedik, nagyobb szabadsága van a csípőnek, ebből kifolyólag a babának is nagyobb a helye, illetve a fordított póznak köszönhetően egyszerűen átsiklik a gát alatt. Még az oldalfekvés is előnyösebb testhelyzetnek számít, mint a hanyatt fekvés, ez utóbbiban ugyanis a baba feje pontosan a női gátnak nyomódik. A régi metszeteken a szülő nő felsőteste merőleges vagy félig merőleges, s a gravitáció is segíti a baba ereszkedését.
A férj, Adrián Pozsonyban végezte a doktori képzést, Viki pedig a jogi egyetemet. Adrián kutatópozícióra kapott felkérést Svédországból, a Chalmers Műszaki Egyetemtől. Kiköltöztek pár évre, az első fiuk ott született meg, a második egy győri szülőotthonban.
– A gátvédelemről mit tartanak a svédek?
– Ahányszor feszülést éreztem, egy meleg vizes törlővel enyhén nyomták a gátamat. Nagyjából két órán keresztül toltam, mert itt az orvos nem könyököl a hasra, vagyis az alkarjával nem gyakorol nyomást a fundusra, hogy kinyomja a babát. Egyszerűen azt mondták, tart, ameddig tart, nem sietünk sehová. Itthon sokszor hallani, hogy az orvosok vagy szülésznők kijelentik: „Na, ő igazán szépen szült!” Ez annyit jelent, hogy az illető csendben tűrt, és azt csinálta, amit mondtak neki. Svédországban kijelentették: üvöltsek, ha jólesik. Na mármost tudni kell, hogy a szülő nő idegrendszere örökre elraktározza, hogy mit mondanak neki. Nem mindegy, hogy azt halljuk, hogy: „Erős vagy, jól csinálod!” Vagy épp ellenkezőleg: „Anyuka, ne kényeskedjen!” A szülésem alatt végig jelen volt egy tanonc, akinek az volt a feladata, hogy tartsa a felső lábamat, mert oldalt feküdtem. Zokszó nélkül segített, két órán keresztül.
– Mi történt, miután megszületett a kisfiad?
– Rögtön rám helyezték, nem volt mosdatás, súlymérés. Adtak egy takarót, amivel betakartak bennünket, majd mellre tehettem a fiam. Négy órával Teó születése után jöttek súlyt mérni, megmutatták a pelenkázást, szoptatást. Másnap a szobán meglátogatott minket a gyermekorvos, egy pillanatra sem vitték el mellőlem a fiamat.
Svédországban emberközelibb a várandóssághoz való hozzáállás. Ezt főleg a kiköltözött kismamáknak nehéz elfogadni. Lázadoznak is, hogy nem gondoskodik róluk orvos, nem vizsgálják őket hüvelyileg, ultrahangfelvételek sem készülnek. Bezzeg otthon... Nálunk ugyanis otthon medikalizálták a szülést, s a mostani nemzedékek már ebben nőttek fel.
– Egy ilyen tapasztalat után hogyan álltál a második szülésedhez? Addigra, ugye, már visszatértetek Szlovákiába...
– Hiába kérdeztem, hogy vajúdhatok-e kádban, lehet-e szabad pozícióban szülni, az orvosok a fejüket csóválták. Férjemmel kórháztúrákat szerveztünk: általában azt mondták, szép és jó, amit Svédországban megtapasztaltam, de itt nem tudják ugyanezeket a feltételeket biztosítani. Máshol nem kerteltek, kijelentették, hogy a szülés nem kívánságműsor. Ekkor fordult meg a fejemben először az otthon szülés gondolata.
– Ha jól tudom, végül Győrben szültél, mivel Magyarországon bába segítségével engedélyezett az otthon szülés.
– Részt vettünk egy ingyenes bábai fogadóórán, s mindjárt éreztem, hogy jó helyen járunk. Férjem kemény dió volt, ragaszkodott a kórházi szüléshez. Ő egy racionális, tudós ember. Megegyeztünk, hogy a szülésfelkészítő tanfolyam után végleges döntést hozunk. A bábák olyan evidenciákat mutattak, hogy a férjem utánanézett a szakirodalomnak. Néhány héttel később rábólintott az otthon szülésre.
– Mit szólt a környezeted?
– Titokban készülődtünk. A hazai törvényeink nem egyértelműek az otthon szülés szabályozását illetően, a szaksegítség jelenlétét otthon szülésnél pedig egyenesen tiltják. Végül Győrben, egy születésházikóban szültem. Az otthon szülés egyik feltétele, hogy Magyarország területén legyen a helyszín, illetve maximum 20 percnyi autóútra legyen tőle egy szülészet. Bős eleve 20 percnyi autóútra fekszik Győrtől. Aztán beütött a világjárvány, és lezárták a határokat. Akkoriban csak munkáltatói engedéllyel lehetett átlépni az országhatárt.
– Biztos vagyok benne, hogy téged ez sem tántorított el. Hisz nem ismersz lehetetlent!
– Nem bizony! Írtam egy levelet a magyarországi Határrendészeti Főigazgatóságnak, és ecseteltem az érzéseimet, valamint kértem egy méltósági alapon történő engedélyt a határátlépésre. A férjem kíséretében persze, és kizárólag a szülés idejére. Ugyan az utolsó hetekben, de megkaptam az engedélyt.
– Második szülésed is otthon indult be?
– Épp szoptattam a nagyfiam, és éreztem, hogy az összehúzódások nem csak jóslófájások. Férjem édesanyja jött át a fiunkra vigyázni, de őt se avattunk be a tervünkbe. A határon gond nélkül átengedtek.
– Mi történt a szülőotthonban?
– Úgy éreztem, leállt a vajúdás. A bábám megmasszírozta a derekamat egy illóolaj-keverékkel, sétáltunk egyet a férjemmel, aludtunk is egy nagyot, és mikor felébredtünk, újra vajúdni kezdtem. Felállították a szülőmedencét. Az otthon szülés feltétele, hogy két bábának kell jelen lenni: a másik bába a kitolásra meg is érkezett, én négykézlábra ereszkedtem, és kint is volt a kisfiam. Seperc alatt lezajlott a szülés, alighogy kiszálltam a medencéből. A gátam sem sérült, pedig a fiam 3700 gramm volt, és én elég vékonyka vagyok, bár szívós. A méhlepényt fél órával később szültem meg, nem siettettek. A tej is rögtön belövellt, hiszen még szoptattam a nagyfiamat.
– Ilyen esetben mi a további teendő, a hivatalos eljárás?
– Péntek este született Ede. Már nem tudtuk anyakönyveztetni, a hivatal zárva volt. Hétfőig maradtunk volna. Közben folyamatosan változtatták a határátlépés szabályait. Azt mondták, a külföldről hazatérőknek kötelező állami karanténba vonulni: ez történetesen Bősön volt. Felhívtam a szlovák konzulátust, ahol azt tanácsolták, rögtön térjünk haza a bábai igazolással; nem baj, ha nincs anyakönyvi kivonat.
Úgyhogy fogtuk a nem egész egynapos újszülöttet, és elindultunk. Az iratokat a bábánál hagytuk, írtunk egy meghatalmazást, hogy eljárhat az ügyünkben. Mindent el is intézett, az anyakönyvi kivonatot postázták.
– Odahaza mit szóltak?
– Még Győrben lefényképeztük Edét, és felhívtuk a családot. Anyukám kérdezte, hol vagyok, mert ilyen szép kórházi szobát még nem látott. Nem nagyon értette a család, hogy mi történik. Meglepődtek, mikor elmeséltem a történetünket, de nem nehezteltek, mert a szívük boldogsággal telt el. Ede egészséges – meg egyébként is, felnőtt emberek vagyunk, felelősségünk tudatában döntöttünk a születésházikó mellett.
– Nem mindenkinek lenne bátorsága ehhez!
– Sokan mondták, hogy bátor vagyok! Nem elég a bátorság, az otthon szülésbe csak úgy mehet bele a nő, ha tudatos és felkészült, illetve van A, B, C, D terve. A bábáknak is pontos protokolljuk van arra nézve, hogy komplikációk esetén miként kell eljárni. Nem bántam meg semmit.
A különbség a szülésindítás és a spontán szülés között
Spontán szülés esetén a méhösszehúzódások fokozatosan erősödnek, szülésindítás esetén viszont gyorsabban indulnak el. Ezeknél nagyobb valószínűséggel alkalmaznak fogóműtétet vagy vákuumot. Szülésindítás abban az esetben javasolható, ha fennáll a veszélye az anyai vagy magzati egészségkárosodásnak. (Például túlhordás, idő előtti burokrepedés, szívhangeltérés, méhlepényi keringészavar stb. esetén.)
A szülésindítás módszerei
Amennyiben a méhszáj még nem puhult fel, és nem nyílt meg, hormonális készítmény adásával érlelhetik. Teljesen zárt méhszáj esetén ma már ballonkatéteres méhszájtágítást alkalmaznak. Vagyis katétert vezetnek fel a méhűrbe, majd a felfújható végébe sóoldatot fecskendeznek. A ballon önmagában is tágító hatású, de néha áthúzzák a méhszájon, hogy az jobban táguljon. (Ezt kiegészítik a szintetikus oxitocin adásával, amely hormon természetesen is termelődik a szülés során, és hatására az összehúzódások sűrűbbek lesznek.)