Az Új Nő az Ung-vidéken, Bés községben járt. S ha már itt jártunk, ugyan miért ne kóstoltunk volna meg valami helyi finomságot?
Boczán Elza néni egyszerű, de nagyszerű étellel fogadott minket: krumplilángossal, amelyet a helyiek többek közt kenyér helyett fogyasztanak a – most figyeljenek! – paradicsomos-káposztás-csülkös bableveshez. Bevallom, ennek a kombinációnak még csak a hírét sem hallottam soha. Nagyon kíváncsi lettem...
Fotóinkon a krumplilángos (szlovák területen lokša) elkészítését láthatják. Én is szoktam ilyesmit készíteni otthon, de az enyém soha nem sikerült ilyen puhára. Most már tudom, mit rontottam el: a bési Boczán Elza néni megtanított néhány fortélyra.
1. A krumplit meghámozzuk és megfőzzük. Mikor puha, összetörjük (vagy krumplinyomón átnyomjuk), és hagyjuk kihűlni. (Én ennél a pontnál rontottam el eddig. Nem tudtam, hogy a forró krumpli több lisztet vesz fel, mint a hideg.)
2. A már hideg krumplit összegyúrjuk a liszttel (Elza néni féldara és sima lisztet használ fele-fele arányban) és ízlés szerint sóval. Nem kell bele se tojás, se fűszerek, és vigyázzunk, ne tegyünk bele túl sok lisztet, mert a tészta kemény lesz.
3. A tésztát knédli alakúra formázzuk, és felszeleteljük.
4. A kapott szeleteket palacsinta vastagságúra sikáljuk.
5. Forró palacsintasütőben mindkét oldalról megsütjük. Nem kell alá semmilyen zsiradék! Ne aggódjunk, nem fog leégni, és ha jól készítettük el a tésztát, akkor nem lesz száraz sem.
6. A végén megkenjük olvasztott vajjal.
Paradicsomos-káposztás bableves Elza néni szavaival
Hozzávalók: bab, füstölt sonka vagy csülök, 4 dl friss vagy eltett paradicsomlé, fél fej káposzta, egy kevés zsír, vöröshagyma, 3-4 ek. liszt, pirospaprika, só. Este beáztatom a paszulyt (babot). Mennyiségét a családhoz méretezem, nekünk két-három deci nyakig elég. Másnap reggel fölteszem főni a masinára (gáztűzhely) a füstölt csülökkel vagy a sódarral (füstölt sonka) együtt.
Mikor már mindkettő megfőtt, paradicsomlével ízesítem. Lehet friss vagy eltett is, persze, a friss mindig finomabb.
Úgy négy liter leveshez megyen négy deci paradicsomlé, majd megízlelem, hogy se túl savanyú, se túl édes ne legyen. Csinálok rá egy kis rántást a hagyományos módon: egy kevés zsíron megpirítom a hagymát, hozzáteszek 3-4 evőkanál lisztet és egy kis pirospaprikát. Hozzáadom a leveshez.
Végül pedig külön edényben, sós vízben megfőzöm a megaprózott fél fej káposztát. Leszűröm, és hozzákeverem a többihez. A kész levest krumplilángossal kínálom. Valami fenséges étel – az egész család imádja.
Mmmm! De fincsi!
Ha látták volna, szerkesztőségünk tagjai hogy majszolták! Elza néni kakukkfű és mezei zsurló keverékéből készült teát kínált hozzá, hidegen – a nagy forróságban kellemes, hűsítő italnak bizonyult. A gyógynövényeket egyébként a lánya szedte előző délután, amikor a község határában sétált velünk. Hogy mi mindent láttunk, azt következő számunkból megtudhatják!
Jelentem, e sorok írója kipróbálta a receptet. Tényleg isteni, mindenkinek csak ajánlani tudom. Még valami: lehet télen is készíteni, savanyú káposztával. De vigyázzunk: a káposztát alaposan mossuk ki, és jóval kevesebb paradicsomlevet tegyünk hozzá.
