Nehéz szavakba önteni, milyen is volt a dél-komáromi Magyar Lovas Színház János Vitéz című előadása. Gyönyörű zene, nagyszerű színész-énekesek, kiváló rendezés – na és persze a lovak, ezek az okos állatok, és ez mind együtt... Lobogott a magyar zászló, ami alatt közös erővel dolgoztak magyarországi és határon túli színészek, lovasok, csikósok, kocsisok és néptáncosok... A közönség tombolt, nem találkoztam olyannal, akinek ne lett volna fényes a szeme előadás után.
Nem túlzás azt állítani, hogy a János Vitéz a magyarság egyik szimbóluma. Egyik legnagyobb költőnk hőskölteményét Heltai Jenő dolgozta át színpadra, és Kacsoh Pongrácz írt hozzá csodálatos zenét. A daljáték slágerei legalább annyira ismertek, mint Petőfi költeménye.
– A Magyar Lovas Színház nyolc éve alakult – felel kérdésemre a társulat vezetője és mecénása, Márkos Attila. – Gyermekkorom óta lovagolok, valaha válogatott versenyző voltam. A művészet szintén közel áll hozzám, szobrász vagyok. Amikor megvettem a várostól ezt a hatalmas lovardát, arra gondoltam: miért ne lehetne ezt a két szerelmet – a lovakat és a művészetet – egyeztetni? Így született meg az Európában egyedülálló Magyar Lovas Színház. Eleinte idegen társulattal dolgoztunk – mára saját színészekkel dolgozunk. Ez az első bemutatónk.
Ahogy azt megtudtam: a háttérmunkát ő és felesége, Gréta végzik (azonban támaszkodhatnak fiaikra, a szintén lovas Albertre és Antalra is). Ők egyeztetnek a szereplőkkel, akik az ország minden pontjáról érkeznek – a produkciót egy hét alatt hozzák össze! Ja, és a díszlet is Márkos Attila keze munkája.
– Nem nagy ügy „kifaragni” egy kastélyt – mondja. – Elvégre polieszterből van, nem kőből... A háttérképet két nap alatt festettem meg, szórópisztollyal.
„A János Vitéz a lelkem egy darabja”
A rendező, a felvidéki származású Derzsi György kiváló érzékkel nyúlt a darabhoz. Az előadás mentes volt minden sallangtól – egyszerű volt, és épp ezért emberi. A rendezés mellett ő alakította a Strázsamestert, valamint ettől az évtől a lovas színház művészeti vezetőjét is tisztelhetjük benne.
– Tavaly ismerkedtem meg Márkos Attilával A lovas hagyományok mélyen a magyar lélekbe ágyazódtak: ezért a magyarságtudatot erősítik. A lovasszínház nemes célt követ. Egyébként ez az első rendezésem. Ez a daljáték a lelkem egy darabja... Nyolc éven keresztül játszottam Kukorica Jancsit, ötféle rendezésben, és ebből íram a diplomamunkámat. Az utolsó hangig mindent tudok róla – a fejemben kész elképzelések éltek. Ehhez jöttek a lovak... A zenét kicsit átdolgoztam, hozzáigazítottam – az ügetéshez.
János Vitézt Balogh Gábor alakítja (a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja). Gábor január óta tanult meg lovagolni, kimondottan az előadás a kedvéért:
– Nem könnyű egyszerre lovon ülni, énekelni és szerepet játszani. Hatalmas kihívás, ugyanakkor mindenkinek kívánom, hogy egyszer átélhessen ilyet. És hogy milyen Kukorica Jancsi szerepe? Egyszerűen: szép. Egy lélekben tiszta, nemes érzelmű, ugyanakkor bátor és ügyes fiút kellett megformálnom.
Ebben a szerepben összpontosul a darab mondanivalója: a szerelem, a barátság, és a hazaszeretet... A komáromi előadás életem legnagyobb élménye.
Fehér Nóra (Iluska) A Vajdaságból származó énekesnőt a közönség a Kormorán együttes tagjaként is ismerheti. Ez a harmadik előadás, amiben szerepel a lovas színházban.
– Amikor nincs jelenetem, nézem az előadást – osztja meg velem élményeit. – És bevallom, ilyen még sosem történt meg velem: a szereplőkkel együtt sírok és nevetek, borsókázik a hátam. A társaság is jó. Mindnyájan egy célért dolgozunk, és mindent megteszünk azért, hogy a másiknak is sikerüljön.
Bagó szerepében a gútai Vadkerti Imrét láthatjuk, aki már negyedik alkalommal szerepel Komáromban.
– Bagó? Őszintén szólva, féltem tőle. Nem egyszerű karatker – a mulatságos külső mély érzésű embert takar, aki példát mutat barátságból, a tisztességből. Aggódtam: vajon el tudom majd játszani ezt az összetett embert? Most már nagyon élvezem a játékot. Több rég nem látott, számomra kedves emberrel dolgozhattam együtt: Ropog István, Dráfi Mátyás, a Bakony táncegyüttes.... Olyan, mintha egy időutazáson vennék részt.
A Banyát alakító Papadimitriu Athinának ez itt a negyedik évada.
– Most kicsit gonosz vagyok – szégyellem is magam miatta! – mondja viccelődve. – Ugyanakkor szeretem a szerepemet, hiszen sok benne a játék és a humor – a közönség meg veszi a lapot... És ez jó, hiszen humor nélkül nem lehet élni. A közönség egyébként mindig lelkes itt. Ez a mostani előadás azért olyan szép, mert nem csak a lovakról szól, hanem elsősorban az érzelmekről. Arról, ami nagyon hiányzik az életünkből: a szerelemről, a barátságról és a hűségről.
A Francia királyt Kautzky Armand formálja meg.
– Úgy látszik, kezdek öregedni – mondja finoman mosolyogva. – Több mint húsz évig játszottam a snájdig fiatalembereket, és most rá kell döbbenjek, hogy ennek vége van. Sajnálom. Az átmenetet megkönnyítik az ilyen karakterszerepek, mint amilyen ez is. A Francia király nagyon aranyos figura. Nem gondoltam, hogy valaha ilyen színházban fogok játszani, lévén nem tudok lovagolni. Szerencsére a Francia királynak nem is kell. Az, hogy ilyen erős élményekkel fogok gazdagodni, a legmerészebb álmaimat is felülmúlja. Ez az előadás jó csillagzat alatt született. Jó itt lenni.
Az ének szempontjából talán az egyik legnehezebb szerep a Francia királylány, amelyet az Pető Zsófia alakított. Zsófia opera szakon végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Fősikolán, a a francia királylányt már többféle rendezésben is eljátszhatta.
– Ez egy koloratúr szoprán szerep, amit többnyire csak operaénekesek tudnak elénekelni. Sokan beleesnek abba tévedésbe, hogy azt hiszik: nem olyan nehéz ez... Ráadásul – hiába beszélünk egy kicsi szerepről – a hölgy rövid idő alatt nagy jellemfejlődésen megy át. Az elkényeztetett, fiús királykisasszony hirtelen nővé válik – és életében először visszautasítják...
Dráfi Mátyást az idős János Vitéz szerepében láthatjuk.
– Kacsoh daljátéka az egyik kedvencem, a magyar zeneirodalom legjobbjai közé sorolható. Fiatalabb koromban nagy álmom volt, hogy megrendezzek egy hasonló, lovas-birkás előadást, Gömbaszögön – majdnem meg is valósult. Derzsi nagyon jó érzékkel rendezte meg ezt az előadást, és örülök, hogy a szereposztásnál eszébe jutottam.
Ropog József a Csősz szerepét formálta meg.
– Ez a világ legérdekesebb dolga, még életemben nem láttam ilyet – mondja lelkesen a lovas színházról. – Ez csoda! Mikor az egyik szereplő tegnap elkezdett énekelni, nekem isten bizony kijöttek a könnyeim. Nem találok szavakat...
És hogy mikor nézhetjük meg? Valószínűleg csak a következő évadban.
– Ez nem vállalkozás, ez küldetés – fogalmaz Márkos Attila. – Ahogy azt mindenki tudja, a kultúra nem képes önmagát eltartani. Ezeket a produkciókat a jegybevételekből nem lehet finanszírozni, csak annyi előadást tartunk, amennyi támogatást kapunk a költségekre. Ha háromnál többször adnánk elő, ráfizetnénk – vagy nem tudnánk kifizetni a fellépőinket. Ezért nagy valószínűség szerint a János Vitézt csak a következő évben adjuk újra elő.
Én pedig mindenkinek ajánlom: aki teheti, nézze meg, élményben lesz része.
TOVÁBBI KÉPEINKET A GALÉRIÁBAN TALÁLJÁK!
⬇︎⬇︎⬇︎
