A Felvidéki Rockszínház 1999-ben alakult. A lelkes amatőr csapat az elmúlt 10 évben három hazafias rockoperát és négy rockoratóriumot adott elő kimagasló színvonalon.
Történetük igazi siker: tevékenységük mára az egész Kárpát-medencére kiterjedt. Vezetőjükkel, a Búcson élő Karkó Henriettával beszélgettem.
A Felvidéki Rockszínház egy előadása (© Felvidéki Rockszínház / Facebook)
– Tíz évvel ezelőtt a millenniumra való készülődés tartotta lázban a magyarságot. Én akkoriban a bátorkeszi kultúrház igazgatónője voltam, én is azon törtem a fejem, hogyan tudnánk méltóképpen ünnepelni. Mivel a zene soha nem állt tőlem messze – a pozsonyi Népi Konzervatóriumban végeztem ének-zongora szakon – nagy, zenés produkcióban gondolkodtam. Aztán bevillant: István, a király! Ez az! Ezt kell megcsinálni! Hamar összeállt bennem a kép a szereposztást illetően. Épp túl voltam egy komoly betegségen. Ráébredtem: az élet túl rövid ahhoz, hogy hiábavaló dolgokra pazaroljuk. Merjük megvalósítani az álmainkat, és merjünk valami komolyat alkotni! Ez inspirált, mikor belevágtam a rockszínház szervezésébe.
Az István, a királyt háromnegyed évig próbáltuk, Bátorkeszi, Búcs, Kisújfalu és Madar összefogásával. Volt egy bibi: pár nappal a bemutató előtt jöttünk rá, hogy a zenei alapok miatt el kell jutnunk a Szörényi-Bródy szerzőpároshoz, és ekkor tudtuk meg azt is, hogy szerzői jogdíjat kell fizetni. És naiv lelkesedésünk bizony nem sokáig tartott, a másik fél ugyanis profi volt: 100 ezer forintot kértek tőlünk előadásonként.
– Végül három évig tájoltunk a műsorral a Felvidéken. Közelebbre két busszal és két autóval jártunk, távolabbra már csak egy busszal és két autóval. Az utaztatás pedig költséges, nem beszélve a jogdíjról, ami az évek alatt 130 ezer forintra emelkedett. Minél távolabb mentünk, annál drágábbak voltunk. Három év után azt mondtuk: szép volt, jó volt, de ennyi volt. Azt fontolgattuk, hogy befejezzük a tevékenységünket.
– A következő évben mégis bemutatták a Megfeszített, majd 2006-ban a Napba öltözött leány című rockoperákat, amelyeket Koltay Gergely és a Kormorán együttes írt.
– A véletlen úgy hozta, hogy egy budapesti hanglemezbolt kivetítőjén megláttam a Megfeszített egy jelenetét. Megvettem a CD-t, és mire hazaértem, már tudtam: ez lesz a következő darabunk! Most már időben eljutottunk a szerzőkhöz, ők azonban – legnagyobb meglepetésünkre – egyetlen fillért sem kértek tőlünk! Sőt, önzetlenül segítettek, támogattak minket.
Karkó Henrietta
– Ennek köszönhető, hogy ettől kezdve csak az ő műhelyükből származó zenei darabot adtak elő, s hogy gyakran lépnek fel egymás koncertjein?
– Pontosan. Tőlük ugyanis minden segítséget megkapunk: zenei alapokat, szakmai tanácsokat és erkölcsi támogatást is. Két rockoperánk, a Megfeszítetett és a Napba öltözött leány (60-100 szereplősek), valamit összeállításaink, a Hősök tere, a Jöjjön el a Te országod, és a Költő visszatér (négy-öt főszereplő és harminc táncos) mind-mind tőlük származnak. Az sem titok, hogy a Megfeszítettet és a Napba öltözött leányt az ő produkciójuk alapján készítettük el. Ez nem szégyen, hiszen szereplőink amatőrök – és én sem tanultam rendezést. A lényeg, hogy minél több fiatalt megmozgassunk. Hatvan-száz ember együtt dobogásával azt sugározzuk a színpadról: igen, van erő a magyar fiatalságban. Fontos még, hogy a Kormorán együttes küldetéstudattal végzi a dolgát a Kárpát-medencében, s mi azonosulunk velük. Ezért nem játszunk amerikai musicalt. Fennmaradásunk záloga, hogy megőrizzük a saját dalainkat. Időközben hírünk eljutott az egész Kárpát-medencébe...
– Úgy tudom, szereplőik szintén a Kárpát-medence különböző részeiről származnak.
– A válasz egyszerű: mindenhol találtunk jó barátokat, akik szerettek volna részt venni a produkcióinkban.
Így aztán erdélyi, vajdasági, őrvidéki és magyarországi énekesekkel, táncosokkal dolgozunk együtt.
– Hogyan zajlik a próbafolyamat?
– Egyszerűen. Minden főszereplő megkapja a zenei alapot, és önállóan felkészül. Amikor a szöveggel, dallal, intonációval már nincs gond, akkor találkozunk. Három-négy napos intenzív összetartást szervezünk. Néhány hét múlva az egészet megismételjük. Közben külön készülnek a táncosok, majd az utolsó harmadban összeállítjuk a produkciót. Színpadra visszük, aztán tájolunk. Évente 8-10 nagyszabású (azaz kb. 100 szereplős rockopera), valamint 20-30 kisebb fellépésünk van. (A kisebb azt jelenti, hogy hol harmincan, hol hárman-négyen lépünk föl, a felkérés jellege szerint.) Szokatlan helyszíneken is vállalunk fellépést: pusztákon, templomkertekben, zarándokhelyeken. Mára anyagilag fenntartjuk magunkat.
– Nemrégiben 10 éves fennállásuk alkalmából saját stúdióalbumuk is megjelent, amely a címadó dal alapján a Kárpátok őrei nevet kapta – és amelyen mindenki énekel, aki a 10 év alatt megfordult a Felvidéki Rockszínházban.
– A Kárpátok őre védelmi rendszert Árpád fejedelem alakította ki a honfoglalás korában, és több száz évig védte hazánkat. Oly szorosan zárta le a Kárpátok hágóit, hogy ellenség nem juthatott be. A 20. század elején sokan úgy érezték, szükség lenne a védelmi rendszer megújítására – de ez csak összefogással érhető el. Ma azt gondolom: nem fegyverekkel, hanem kultúránk őrzésével tudjuk kiépíteni ezt a védelmi hálót.
