Dunaszerdahelyen lakom, abban a városban, amelyik kifelé él, s ahol a külsőségek mindent visznek.
Mégis itt található az egyik legdurvább romatelep, ahonnan már régóta nem kerül ki ép lélekkel gyerek vagy fiatal. Esélyük sincs arra, hogy valaha munkára vagy értelmes emberi tevékenységre váljanak alkalmassá, s ennek a drog az oka elsősorban.
A nők az utcán állnak, s úgy keresik meg a napi drogravalót. Szép autók állnak meg mellettük, mert olcsók, és mert kéznél vannak. Egyikük Sandy, aki számtalan Facebook-profilján és posztjában teszi közzé, hogy mit gondol momentán a világról és a saját életéről – vagy „a tetves dílerekről, akik úgy felütik a drogot, hogy nincs benne anyag”.
Sandy úgy érzi, ő tisztességesen neveli a gyerekeit, hisz azért dolgozik, hogy nekik mindenük meglegyen
.„B.....m elejitű kezdve mindenkive sose voltam hozzád tisztességes mert nem erdemled meg semmirekelő büdös paraszt a gyereked úton van te meg semmit nem mozdítú csak fetizű de te ezt a gyereket látni nem fogod ijeneket mind el kéne taposni a föld alá...”
„Joisten fizessen neked de veretlenül ne hagyon te patkany szüljek meg aztan visszater a regi Sandy topformaban te engem kötötté le nagy hassal semmit nem tudok csinálni csak ülni... le vagyok egy hejbe betonozva így meg a seftek se mennek ki fog egy ijen bálna testű nővel hogy a rák vegye ki a gyomrod...”
Mikor a szakemberek arról beszélnek, hogy a környezet is felelős a szenvedélybetegségekért, vagy a mérgező környezet miatt alakul ki a drogfogyasztás, az alkoholizmus, akkor pont ilyen helyekre gondolnak, mint a Karcsai út.
