Az 1994-ben újraindult Új Nő beszélgetést közölt Bordás Sándor (Dunaszerdahely) klinikai pszichológussal. Az interjú jól mutatja, mennyire megváltozott azóta a szexuális kultúránk és a pornóról való vélekedésünk – miközben nem sok idő, csekély harminc év telt el. Manapság a pornóhoz bárki hozzáférhet, akár a kisgyermekek is: ami jelentősen átalakította szexuális életünket.
A pornó ördögi körbe kergeti a férfit, akinek ellaposodik a szexuális élete, s nem azért, mert a felfújt szájú pornószínésznő jobban tetszik neki a partnerénél, hanem mert vele nem tud úgy teljesíteni az ágyban, ahogyan szeretne. (Hisz itt nem tud kézzel is rásegíteni, ahogy pornónézés közben.) A pornó mai korunk metaforája. Lássunk, mit tartottunk róla 1994-ben! Bordás Sándor klinikai szakpszichológus, később főiskolai tanár. A Vajdaságból származott át Szlovákiába. Az interjú anno megjelent a Lelkünk útvesztői című könyvében.
Talán az Emmanuellelel kezdődött... Ez a film óriási sikert aratott nálunk. Igaz, kissé megkésve, de hát bemutatása a rendszerváltás előtt elképzelhetetlen lett volna. Az Emmanuelle az úgynevezett soft, azaz lágy pornó egyik első csúcsterméke abból az időből, amikor még Nyugaton sem volt megengedett a nyílt pornográfia. Ez a könyv, illetve film az erőszak és az erotika egybemosásával eléggé felkavarta az állóvizet. (A főhősnőt beavatása során többen is megerőszakolják egy ópiumbarlangban, majd a végén egy thai box győztesnek ajánlják fel trófea gyanánt.) A történet egyébként tipikus, mint az ókortól fogva az összes hasonló erotikus vagy pornográf irodalom: egy nő szomorú sorsa áll az előtérben, aki leveti a gátlásait, „felszabadul”, majd teljesen átadja magát a férfifantázia által vezérelt erotikának.
Mostanság természetesen már cifrább filmekkel is találkozunk. A piacot nyolcvankilenc óta elöntötték a pornóújságok és erotikus filmek – nem kevés izgalmat keltve a negyven szűkös esztendő alatt kiéhezett fogyasztók körében. Nincs persze új a nap alatt, még a legvallásosabb korszakokban is így volt ez, csak akkor a pornográfiát kellő titokzatosság övezte. Ki gondolná például, hogy a Monarchiában hatalmas mennyiségű erotikus kiadvány jelent meg, emellett virágzó iparág volt a prostitúció? Kiszámítható, hogy a férfiak széles köre „beavatottja” volt a tiltott élvezeteknek. S most megjelent nálunk is ez a szabadon áramló pornográfia – és mi nem nagyon tudjuk, hogy mit kezdjünk vele.
– Van-e félnivalónk a testével játszadozó Emmanuelle-től? Mit kezdjünk azzal a szabadon forgalmazott pornóanyaggal, amely újságosstandjainkat elönti? – kérdezzük Bordás Sándor klinikai szakpszichológustól.
– Mielőtt azt mondanám, hogy igenis van félnivalónk, vizsgáljuk meg talán az okokat, kik és miért keresik ezeket a termékeket. A múlt rendszerben a szexualitás tabutéma volt: ennek egyik következménye, hogy a szexuális kultúra nem fejlődött. Gondoljunk csak a nyolcvanas években éppen a Nő-ben megjelent felvilágosító jellegű cikksorozatunkra Hunčík Péter pszichiáterrel, mely utóbb elég sok konfliktus forrása lett a szerkesztőség és a kiadó között. Ezek a most tucatjával piacra dobott pornóanyagok is úgy hatnak, mint a pocsolyába dobott kő, hullámokat vetnek, a hullámok tovább gyűrűznek, aztán egy idő után elülnek. Marad majd egy állandó kereslet, mint ahogy minden korban ipar épülhetett a pornográfiára.
Az Emmanuelle és a hasonló erotikus filmek a férfifantáziát testesítik meg: ezeket a filmeket elsősorban férfiak készítik férfiaknak. A férfiakban a szexualitás állandóan jelen levő szükségletként él, bizonyos feszültséglevezetési módot jelent. Ráadásul eléggé követelőző jellegű.
– A férfiak egy része bizony ráállna szexuális vágyainak majdnem személytelen kielégítésére. Nos, ezt a vágyfantáziát szolgálják ki az említett művek. A férfiak egy része – szexuális tudás és kultúra hiányában – nagy élvezettel nyúl a pornó után. Az ilyen filmekben a nő teljesen odaadó, bármikor készen áll, sőt: maga ajánlkozik. A pornó azonban sajnálatos módon sokszor a szexuális aberrációkon, vagyis eltévelyedéseken és azok bemutatásán alapszik. Ezt én különösképp veszélyesnek tartom – s nem csupán a serdülő korosztályra nézve. Az embernél is – akár az állatvilágban – működik az utánzásos technika, melyet ugyan a civilizáció valamelyest kiirtott. Az erotikát ezek a filmek ilyen „utánzásos tanuláson” át lopják be az emberek életébe. Márpedig egy tizenkét-tizenhárom éves gyerek esetében, akiben a nemi hovatartozás még nincs eldöntve, ilyesmivel nagyon veszélyes játszadozni. Megváltoztathatja a serdülő személyiségét, és szexuális fejlődését egészségtelen irányba viheti el.
– Ön tehát egyáltalán nem üdvözli a pornót? Ezt azért kérdem újfent, mert egyes pszichológusok pozitív szerepet (is) tulajdonítanak neki. Azt állítják, segít abban, hogy ne restelljük a vágyainkat.
– Természetesen nem mindegy, hogy milyen talajra esik. Ha a külvilágtól elzárt pásztoroknak naponta filmet vetítünk az állatokkal való közösülésről, várható, hogy egy idő után sorra fogják a birkákat megerőszakolni. A pornó „aberrált” változatai mindig rossz irányba befolyásolják a személyiséget. Számomra elképzelhető, hogy egy harmincöt-negyven éves felnőtt emberben épp az ilyen filmek hatására támad szexuális érdeklődés az azonos neműek iránt: és rádöbben, hogy ő tulajdonképpen homoszexuális. Gondoljunk csak Martina Navrátilová cseh sztárteniszezőnő barátnőjére, későbbi házastársára, akit ötéves házasságból, gyerek mellől csábított el a világhírű teniszbajnoknő. Itt nem az a baj, hogy valaki egyik napról a másikra homoszexuális lesz, dehogy! Az itt a kérdés: felvállalja-e ezt vagy nem vállalja fel, s ha nem, akkor miért nem? Igen, az illető jelentkezhet szexuálterápiára, de ma már minden józan ember azt tartja: „Jobb ma egy homoszexuális, mint holnap egy öngyilkos.” A felvilágosultabb szemléletű országokban a társadalom toleráns a homoszexuálisokkal szemben, Romániában vagy Oroszországban viszont sokáig börtönbe zárták őket. Volt idő, amikor Nyugaton is betegségként kezelték az azonos neműek közti szerelmi vágyat – márpedig ha a homoszexualitás betegség, akkor ki is lehet gyógyulni belőle. S mivel kiderült, hogy ez nem lehetséges, a társadalom elfogadta mint szexuális irányultságot. Itt újra megjegyezném, hogy a homoszexuálisoknak elsősorban nem is a társadalmi előítéletességgel van bajuk, hanem önmaguk vállalásával.
– Azt mondják, hogy a nőket nem nagyon érdeklik az erotikus művek, a pornófilmek, sőt sokkoló hatást váltanak ki belőlük. Önnek erről mi a véleménye?
– Amennyire én tudom – külföldi felmérésekből, mivel nálunk, sajnos, erről még nincsenek mért adatok –, a nőkből az erotikus képek nézése ugyanolyan izgalmat vált ki, mint a férfiakból. A nők azonban igyekeznek lefojtani a késztetéseiket, éppen a neveltetésük és a társadalmi elvárások miatt. A szakemberek a pupilla tágulását figyelték, ami önkéntelen; s megállapították, hogy a nők pupillája ugyanúgy tágul a pornóképek nézegetése közben, mint a férfiaké. Nyugaton ma érezhetően növekvő igény van az erotikus irodalom iránt a nők körében is. Tudniillik mind több nő szeretné legalább a saját erotikája határait kitapogatni. Ezért akarják megtudni, mit éreznek azok a nők, akik felszabadultabbak náluk. Az utóbbi tíz-tizenöt évben külföldön ragyogó szexológiai munkák jelentek meg e témában. És vannak mozgalmak, ezen belül pedig testkultúracsoportok, ahol a nők kurzusokon fedezik fel testük erogén zónáit.
– Sőt, olyan feminista áramlatok is léteznek, ahol a férfiakat fölöslegesnek tekintik...
– Nyilvánvalóan kialakulnak túlzások és szélsőségek. Vannak nők, akik szerint a férfiak csupán gyermeknemzésre használhatóak. Az ilyen magatartás mögött egyértelműen a férfiban, apában való csalódás húzódhat meg. Az ennyire szélsőséges nézeteket valló „amazonok” általában súlyos konfliktusba keveredtek a férfinemmel.
– És mi van a mi asszonyainkkal? A pornódömping mennyire változtatta meg a házasságunkat, családi életünket?
– Csöppet sem elhanyagolható, milyen az együtt élő két ember erotikus kapcsolata. Nálunk gond van a szerelmi kultúrával. Gyakran még a szabadabb gondolkodású fiatalok szerelmi élete is örömtelen. Az a férj vagy feleség, aki megtalálja örömét a hitvesi ágyban, nem lesz buzgó fogyasztója a pornófilmeknek. Tehát ez is kultúrafüggő. Amennyiben a férj szexuális vágyai odahaza nem teljesülnek, általában másfelé kezd keresgélni. Nálunk a párkapcsolatok erotikája és kölcsönössége kifejezetten rossz.
Sajnos, a pornóanyagok elég erőteljesen azt az üzenetet közvetítik, hogy ez ellen puszta „technikával”, vagyis a technika eltanulásával is védekezhetünk. A pornódömping hatása úgy csapódik le, hogy a férj szexuális elvárásai megnőnek a feleséggel szemben. Amennyiben a feleség nem hajlandó ezeknek eleget tenni, pár hónapra rá itt találja magát a tanácsadóban, mert küszöbön a válóper.
– Azt mondjuk, hogy egy férfi-nő viszonyban minden megengedett, ami jólesik...
– Igen, csakhogy itt nem önkéntességről van szó, hanem erőszakról. A férj a kezdeményező, a feleség viszont képtelen megfelelni az elvárásoknak.
– Az elmondottak fényében mit várhatunk, milyen lesz gyerekeink szexuális kultúrája?
– A jövőben egyértelműen megnövekszik a család szerepe a szexuális nevelésben. Vége azoknak az időknek, mikor a nevelést rá lehetett testálni az iskolára. Ahogy a gyereket kiműveli a család, úgy fog viszonyulni a kultúrához, a szexhez, az egész élethez. Ha a család szétesik, a gyerek is egy széteső személyiség lesz. Véleményem szerint tendenciaként csak ez várható.
