Tisztelt Szerkesztőség! A múlt havi számuk levélírója az énidőt és a saját magunkra való odafigyelés fontosságát hangsúlyozta. Vajon lehet ezeket család mellett, dolgozó anyaként lelkiismeret-furdalás nélkül megvalósítani?
Mennyire lehetek önző? Vagy inkább: önző vagyok-e, ha magamra és a munkámra is szánok időt? Számomra nagyon is aktuális kérdések.
Két óvodás gyermek édesanyjaként egy éve tértem vissza a munkahelyemre középvezetőként. Szerencsés vagyok, mert ugyanott folytatom, ahonnan annak idején szülni mentem. Ez a pozíció azonban gyakran követeli meg tőlem, hogy tovább maradjak benn a munkahelyemen, vagy azt, hogy munkaidő után, esetleg a hétvégéken otthon is munkával foglalkozzam.
Persze, a külsőségek is fontosak: edzőterem hetente kétszer, fodrász, kozmetikus, manikűr háromhetente: mindez munkaidőn túl, a szabadidőmben. A férjem magánvállalkozó rugalmas beosztással, a nagyszülők pedig aktívak, így bármikor számíthatunk a segítségükre.
Mégis rossz érzéssel tölt el, ha a gyerkőcökkel kapcsolatosan másokra szorulok. Úgy érzem, kimaradok valamiből, és rossz anya vagyok, amiért a munkámat vagy magamat választom a gyerekeim helyett.
Az énidő számomra a szülés óta csak a felsorolt dolgokra vonatkozik, szórakozni a férjemmel már nagyon rég nem járunk. Eleinte időhiányra fogtuk, de őszintén szólva eszembe se jut, hogy kettesben kellene mennünk valahova. A munkám elég stresszes és pörgős, így otthon inkább nyugalomra vágyom, bár ez két gyerek mellett szinte lehetetlen.
Amikor túlórázom, a gyerekeken jár az eszem. A reggeli rohanásban bezzeg azt kívánom, bárcsak sose szültem volna! S ilyenkor bizony megrémülök magamtól. Vajon normális, hogy a nemlétüket kívánom? Hogy félórányi közös játék után azt keresem, kinek passzolhatom le őket? Hogy tudok így minőségi időt tölteni a családommal? A munkámat szeretem, az érte kapott pénzre is szükségünk van. A férjem támogat mindenben, de egyre többször adja jelét annak, hogy keveset vagyok otthon, nincs eléggé rend vagy nincs főtt étel. Mégis hogyan csináljam, hogy jól csináljam?
I.
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
