Egy-egy stábban nemcsak színészekre, operatőrre és rendezőre van szükség: de könyvelőkre, világosítókra, öltöztetőnőkre, sofőrökre is. Nagyon széles a skála, szinte bárki megtalálja a helyét ebben a varázslatos világban!
A komáromi származású Molnár Csaba 2004-ben érettségizett a Selye János Gimnáziumban, majd a Pozsonyi Színművészeti Egyetem filmrendező szakán szerzett diplomát. Számos műfajban alkotott, elsődleges profilja azonban a minőségi sorozatkészítés.
Mihez kezdhet egy komáromi kissrác a kilencvenes évek végén, ha arról álmodik, hogy filmrendező lesz? – valahogy így hangzott Molnár Csaba pályaválasztásának alapkérdése.
– Már gyerekként is kicsit álomvilágban éltem: feljátszottam magnókazettára a tévéműsorok zenéit, és amikor a G.I. Joe-figuráimmal játszottam, leengedtem háttérzenének. Később összegyűltünk a lakótelepi, színjátszókörös és más sulis haverokkal, és együtt kalandfilmeket készítettünk édesapám biztonsági kamerájával. Ekkor döbbentem rá, hogy ez nagyon jó móka, és úgy tűnt, hogy szinte bármilyen ötletet meg lehet valósítani, ha összeszedsz hozzá elég sok lelkes embert – idézte vissza Csaba a kezdeteket. – Ezután egyértelmű volt, hogy a filmművészeti egyetemen van a helyem. Budapesten próbálkoztam, de nem vettek fel. Néhány évig kommunikációt tanultam, később művészettörténetet, majd beláttam: engem tényleg a filmkészítés érdekel. Nem volt mit veszítenem, már nem féltem az idegen nyelvektől, elküldtem hát a jelentkezésemet Londonba, Prágába és Pozsonyba is, végül Pozsonyba vettek fel.
Behívtak Londonba is szóbelire, de el sem mentem, mert megtetszett a VŠMU atmoszférája. Kedvesek voltak velem, pedig annyira rossz volt a szlovákom, hogy tolmáccsal felvételiztem! – tette hozzá nevetve.
Csaba az egyetem alatt nemcsak vizsgafilmeket forgatott, de segédmunkásként is dolgozott különféle nagyobb volumenű filmes produkcióknál. Diplomája megszerzése után azonban várnia kellett az áttörésre.
– Az egyetemről kilépve azt hittem, enyém a világ, majd 2 évig nem kaptam a szakmában állást. Végül aztán megcsörrent a telefon: egy volt tanárom beajánlott a Markíza televíziónak, nekik forgattam többek között a Horná Dolná sorozatot. Feszített volt a munkatempó, ugyanakkor jó iskola volt. A lakótelepi filmezéstől eljutottam odáig, hogy egzisztenciát teremthettem magamnak a rendezésből – mesélte.
Filmesként mindig is hajtotta a vágy, hogy olyan alkotásokat hozzon létre, amelyekkel saját közösségének – a szlovákiai magyarságnak – is jelent valamit. Így született meg az első szlovákiai magyar sorozat, a Pressburg ötlete, amelynek Csaba a rendezője és társírója is. A kétnyelvű sorozat több mint hat év kitartó munkájának eredménye: és most szeptembertől feliratozva sugározza a Szlovák Televízió 2-es csatornája!
– A művészet szubjektív műfaj: ha jelentkezünk valahová, a siker nemcsak azon múlik, hogy mennyire vagyunk tehetségesek, hanem hogy az adott közeg (például az osztályt nyitó tanár) milyen emberekkel szeretne együtt dolgozni. Ezért is fontos, hogy minél több helyre adjátok be a jelentkezést! Nem tudhatjátok, hol találkoztok a jövőbeli mentorotokkal, aki pont titeket keres. Adjátok meg neki (és persze magatoknak is) a lehetőséget! – biztatta Csaba a fiatalokat.
Csaba missziójaként tűzte ki a szlovákiai magyar filmkészítés népszerűsítését. Más művészekkel karöltve létrehozták a www.alkossitthon.sk weboldalt, ahol mentorálást vállalnak (itt léphetnek velük kapcsolatba a filmezés iránt érdeklődő fiatalok).
– Emellett a nemzetközi produkciók egyre inkább érdeklődnek Szlovákia iránt – mondja. – Ahhoz, hogy itt forgassanak, szükségük van helyi filmes szakemberekre. Munka van bőven! Egy-egy stábban nemcsak színészekre, operatőrre és rendezőre van szükség, de könyvelőkre, világosítókra, öltöztetőnőkre, sofőrökre is – zárta szavait a rendező. Természetesen nemcsak Szlovákiában, de Budapesten és az etyeki Korda Filmparkba is rendre keresnek munkatársakat minden professzióban. Egyszóval nem szabad csüggedni, tegyük meg a kezdőlépést, ha ilyesmiről álmodunk.
