Tisztelt Szerkesztőség! Hosszú évtizedek óta vagyok az Önök olvasója. Annak idején még az édesanyám rendelte meg a Dolgozó Nőt. Pedagógusként dolgozom már több mint három évtizede, a tanításnak szenteltem az egész életem.
Férjhez sem mentem, és gyermeket sem szültem, mindig csak a másét neveltem. Fiatalon minden évben máshova helyeztek: a kis falusi iskolákban – sokszor hátrányos helyzetű gyermekek közt – rengeteg tapasztalatot szereztem. Mostani iskolámban a 25. évemet zártam le.
Büszke vagyok arra, hogy egész családokat tanítottam meg írni-olvasni. Elmondhatatlanul jóleső érzés, mikor a volt diákok visszajárnak hozzám, és hozzák magukkal a gyermekeiket is. Nincs is annál szebb, mikor az ember egy kisgyermek első betűinél jelen lehet, segíti a bizonytalan kis kezet, hogy az első betűk megszülessenek. A csillogó szempár, a hálás mosoly a legnagyobb jutalom, amit egy tanár kaphat.
Mindig azt vallottam, hogy tisztelni kell a gyermeket, szép szóval hatni rá, és akkor majd ő is tisztelettel fordul tanítója felé. Ugyanakkor a saját bőrömön tapasztalom, hogy a gyermekek micsoda változáson mentek keresztül.
Egyre több köztük az olyan, aki csonka családból érkezik, és az olyan, akikkel a szülőnek nincs elég ideje foglalkozni.
Ők azok, akik a televízió meg a számítógép előtt nőnek föl, tapasztalataikat pedig az utcán szerzik. Nagyon elevenek, szemtelenek és öntörvényűek. De csak első látásra. Mert a felszín alatt ők nagyon is érző, sebezhető lények, akik az ember közelségére vágynak. Szeretettel, simogatással, öleléssel vagy egy beszélgetéssel sokkal nagyobb eredményt érünk el náluk, mint kiabálással, szidalmazással vagy pofonokkal. Kedvesnek, higgadtnak lenni azonban nem kis feladat.
Két évem van hátra a nyugdíjig, s be kell valljam, elfáradtam. Különféle kisebb-nagyobb betegségek türelmetlenebbé tettek, és az energiám is megfogyatkozott. A gyermek azonban egy csodálatos lény: elfogad olyannak, amilyen vagy. Csak egyet kér cserébe: szeretné érezni, hogy szeretik. A gyermekeim ragaszkodása, közvetlensége, lelkes cserfessége mindennap feltölt energiával. Ha reggel kedvetlenül megyek is be, a nap végére bizonyossá válik bennem, hogy ennyi év után is csak ezt szeretném csinálni.
Marika
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
