Tisztelt Szerkesztőség! Több mint húsz nő összezárva igazán borzasztó! Még akkor is, ha csak a szünetekben és a lyukasórákon találkoznak.
Ám ez is épp elég idő a nyafogásra, panaszkodásra: „nagy a hasam, kövér vagyok, cukros vagyok, magas a vérnyomásom”. Mindeközben tolják a csokit meg a csipszet magukba, és persze legalább három méregerős kávét hozzá.
Ha pedig az ember lánya esetleg szól, hogy jó lenne mozogni egy kicsit, visszavenni a cigiből, rögtön ő a legrosszabb a világon. Na, nem azért, mert én valami „szupervumen” lennék: nekem is megvannak a magam problémái, hibázom is épp eleget, de ahelyett, hogy sopánkodnék, megpróbálom a hibáimat kijavítani, a problémáimat megoldani.
Azt gondolom magamról, hogy erős, önálló nő vagyok! A saját erőmből, a kitartásomnak köszönhetően végeztem el az egyetemet és egyéb, a szakmai fejlődésemet elősegítő képzéseket. Keményen megdolgozom a megélhetésemért: az iskolán kívül másodállásom van, és a külsőmért, illetve az egészségemért is teszek. Ha törik, ha szakad, minden nap találok magamnak, magamra egy órát. Ennek a felét valamiféle mozgással töltöm: vagy futok egyet az iskola futópályáján, vagy biciklizem – számomra ez a két legjobb mozgásforma, amivel ki tudom kapcsolni az agyamat.
Ha rossz az idő, akkor meg feltekerem otthon a hangerőt, és táncolok egyet a szobámban – már ennyi is csodákra képes.
A másik 30 perc pedig bőven elég bőrradírra, pakolásra és manikűrre, na meg arra, hogy kigondoljam, másnap mit vegyek fel. Így reggel sokkal egyszerűbb a napindítás: kevés energiával is embernek érzem magam, és barátságban tudok lenni magammal. Ha úgy érzem, hogy jól vagyok a bőrömben, akkor a munkámat is sokkal jobban, összeszedettebben tudom végezni.
Persze, ezzel a hozzáállással kivívtam a kolléganőim utálatát. S hogy ennek ellenére miért ragaszkodom a munkahelyemhez, miért nem állok tovább? Egyszerű, praktikus okból: ha tanítani szeretnék, ráadásul magyarul, ahhoz naponta közel két órát kellene zötykölődnöm a legközelebbi iskoláig. Akkor meg nem jutna időm magamra, és valószínűleg én lennék a nyafogók főnöke a tantestületiben...
M.
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
