Igen, valahogy így kezdődött a régi gyermekmondóka: Amerikából jöttem, mesterségem címere…
Itt a címerünk és műfajunk: egy boldog és tökéletes otthon! Háziasszonyunk nővére ugyanis Amerikába, Észak-Karolinába ment férjhez. Vendéglátóink – a családi köteléket ápolandó – többször is meglátogatták a „kiházasodott” testvért. Jártukban-keltükben aztán annyira megtetszett nekik az amerikai belsőépítészet és berendezkedés klasszikus hagyományokra támaszkodó stílusa, hogy elhatározták: innen rendelik új házukba a bútorokat.
Az elhatározást tett követte, s ámulva-bámulva tapasztalták, hogy nem kell a lábukat lejárni, mert mindent – a karnistól az utolsó vázáig – megrendelhetnek egyetlen szakboltban. A konténer áthajózását már a testvér intézte, a végösszeg láttán pedig nem akartak hinni a szemüknek, hisz sokkal-sokkal kevesebbet fizettek érte, mint amennyire az otthoni (szlovákiai) bútorárak alapján számítottak.
Ha pedig ezek után valaki azt hiszi, vendéglátóink szíve azóta is Amerikába vágyik, akkor ki kell ábrándítanunk: jól érzik ők itt magukat Sikabony végén, egy újonnan nyitott utcában. Nekik már itt van a földi paradicsom...
Csak egyedül azt sajnálják, hogy nálunk az üzletek kínálata sokkal silányabb, ezért is ajánlják fel a képeket ötletadónak más építkező családoknak. A fürdőszoba szekrénykéit antikolták – ezzel a házigazdák nagyon elégedettek.
A nyílászárókat ‒ amerikai mintára ‒ fehérre festették, a falakat pasztellszínekben tartották, a mennyezetre stukkót rakattak.
A végeredmény: hihetetlenül világos és tágas terek. (Mellesleg az épületet Ravasz Marián építész tervezte: rég jártunk már ilyen kellemesen arányos házban.)
A konyhabútort otthon rendelték, de a konyhasziget és a szellős polcok ötletét már a tengerentúlról hozták. A konyhasziget kinn nagyon elterjedt, s méltán: hihetetlen módon megkönnyíti a konyhai előkészítés munkálatait.
A székek stílusa az amerikai divatot követi, a mosható huzat ugyancsak praktikus. A bútorokat úgy tervezték, hogy több nemzedéket kiszolgáljanak, a tálalóba például több garnitúra asztalnemű és porcelán is elfér.
A lányszobák bútorzata a rózsaszín amerikai lányszobák divatját követi, a gardróbot kinti mintára a falba építették.
Az előszoba márványburkolatába mintát rakattak. Ez nem csupán divathóbort, a lakberendezők szerint praktikus oka is van: a tekintetet lefelé irányítja, s ezzel maradásra bírja a vendéget.
A klasszikus kiosztású gardróbot csak hosszas rimánkodásra készítették el az asztalosok, mondván, ebben a műfajban csak a „modernre” vannak berendezkedve.
A látszat csal: a tetszetős falburkolat nem fából készült, hanem egyszerű „csalistukkó”.
A széklécet, a lábazatot és a kiosztást követő „mezőket” ügyes festők szabták, mérték, készítették festéküzletben kapható műanyag stukkólécekből. A „burkolatot” sötétebb színre festették, s ezzel faburkolat hatását keltik.
