Ugye, ismerősen hangzik: a kapcsolat elején olyan szikrázó a levegő önök körül, hogy akár egy kisebb atomerőmű üzemeltetésére is elég volna. Ám a szenvedély fokozatosan alábbhagy.
C8 H11 N. Tudják mi ez? Kémia, úgy bizony. Ugyanis, ha hiszik, ha nem, a szenvedélynek speciális vegyi képlete van. A C8 H11 N nem más, mint a „füligszerelem” hormonjának, a fenyletylaminnak a képlete. Éppen ez a hormon varázsolja a friss szerelmesek arcára a tipikus bugyuta mosolyt… Nem csoda, hiszen a C8 H11 N drogként hat. Ugye még emlékeznek rá, amikor vadul egymásnak estek a kapu alatt, és a boldogsághoz csak arra volt szükségük, hogy együtt legyenek. Sőt, akár már az is elég volt, ha bambán bámultak egymásra, vagy kézen fogva sétálgattak föl és alá.
Nézzük, mit mondanak a szakemberek
Ha szerelmesek vagyunk, az agyunk valóban boldogsághormonokat termel, ám ezeket a szervezet fokozatosan megszokja, ezért hatásukat vesztik. Olyan emberek is jócskán akadnak, akik e szenvedély nélkül el sem tudják képzelni az életüket, és így az örök szerelmet keresve, egyik partnerről a másikra „szállnak”. A szexuológusok szerint a szenvedély csupán rövid ideig is tarthat.
Milyen egyszerű is lenne, ha a fenyletylamin életünk végéig hatna ránk. Boldogan és fülig szerelmesen élnénk, míg meg nem halnánk. Akár a mesében. Csakhogy ez az erotikus rajongás behatárolt ideig tart, és két, maximálisan négy éven belül elillan. Egész egyszerűen a természet így alkotta meg, még nagyon-nagyon régen – amikor a homo erectus két lábon kezdett járni. A „vonzóságot” a külső jegyek alapján ítélték meg, s ez mind a mai napig megmaradt. Bárki mondhat bármit, igenis, a külső jegyek alapján ítéljük meg a másikat. Hiszen melyik nő ne figyelne föl a férfi széles vállára, feszes fenekére vagy gyönyörű, igéző szemére? Minden nő így van vele. Hasonlóan, mint a férfiak, akik női formáink szerint saccolnak meg bennünket.
Azt kérdezik, miért éppen két, maximálisan négy évig tarthat a szenvedély? Dédszüleink dédszüleinek körülbelül ennyi idő kellett ahhoz, hogy egymásra találjanak, gyermeket nemzzenek és a szoptatás után -- mindenki ment a maga útjára. Tehát új kedves után.
Szerencsére azóta változott a világ: és a természet újra közbelépett. A szenvedélyes szerelem elillanó vegyi anyagait más hormonok helyettesítik a szervezetben. Elsősorban az endorfin, amely bódító hatású – és biztonságérzetet vált ki bennünk. A bizalom hormonja, az oxitocin hatására pedig – letelepedni vágyunk. Ez a hatalmas „hormonzivatar” a legtöbb pár esetében fölöttébb kellemes fázisokat jelent.
„Meglehet, hogy keményen hangzik, ha azt mondom, hogy a barátom egyáltalán nem vonz úgy, mint a kapcsolatunk elején” – vallja a 28 éves Zsuzsa. „Túlestünk azon, amikor semmire nem tudtunk gondolni, csak a másikra. Vajon mit csinál éppen? Állandóan telefonálgattunk, és alig vártuk, hogy találkozhassunk. Reggel és este is szenvedélyesen szeretkeztünk, és már az ajtóban egymásnak estünk. Ma már minden másképpen van. Jobban ismerjük egymást, lenyugodtunk. Igaz, hogy a szex nem olyan izgató, mint az elején, de már tisztában vagyunk vele, mit szeret a másik” – meséli tovább.
A fellegekből a földre
Ha legalább az endorfinok nonstop hatnának ránk, akkor boldogan és elégedetten élnénk, de… Az endorfineufória fokozatosan elillan, és ilyenkor elvesztjük ideáljainkat, s mindketten lerakjuk a rózsaszín szemüveget. Mit lát reggel a férfi? Egy borzas hajú, karikás szemű nőt… Délután még rosszabb a helyzet: a kinyúlt térdű melegítőnadrág meg az agyonmosott póló valóban nem valami derűs látvány. S ha mindehhez még kommentár is fűződik, mondván: már megint vacsorát kell főzni, azt sem tudom, hova kapjak először, a gyerekkel írjam-e a leckét vagy a mosógépet kapcsoljam be, bizony, egykettőre oda a szenvedély. Persze fordítva is érvényes mindez, sőt. Mit lát a nő hazaérve munkából? Átizzadt trikóban meg gatyában végigheverő pasit az ágyon, aki az egyik kezével a kaját tömi magába, és szórja szanaszét a morzsákat, a másik kezével meg észveszejtve nyomkodja a tévé távirányítóján a gombokat…
Előbb vagy utóbb mindkettőjük agyában kigyullad a vészt jelző lámpácska. Egyik nap olyan, akár a másik, rohanás munkába, délután a gyerekekért az óvodába vagy az iskolába, takarítás, mosás, főzés, ünnepszámba menő összebújás… Igaz, biztonságra vágytunk, de ez azért túlzás. A szexológus szerint bizonyos sztereotípia fontos a pár stabilitásához, hiszen a kapcsolat nemcsak a szerelemről és a szenvedélyről szól, hanem sokkal, de sokkal prózaibb dolgokról: ki vásárol be, ki hozza haza a gyereket az óvodából, ki fizeti a csekkeket.
Gyakran megtörténik, hogy a „füligszerelem” utáni krízises időszakot sok pár nem tudja átvészelni. A híres-neves Plzák professzor azt írja egyik könyvében, hogy ha az egyik fél valamilyen feszültséget érez a kapcsolatban, vagy ha az unalmassá válik számára, azonnal beszélnie kell róla a partnerével. Néha persze mindezt nem tudatosítjuk, és a mindennapi sztereotípia „szétrágja” a kapcsolatot, beáll a krízis, amely gyakran válással végződik. Olvasónk, Anikó is így volt vele. A munka és a két gyermek meg a nagy ház körüli teendők mellett valahogy nem vette észre, hogy a férjével régóta nem élnek együtt, csak egymás mellett. „Bevallom, nekem megfelelt. Amikor észbe kaptam, már késő volt. Három hónap után a férjem a nőhöz költözött, mi pedig válunk.”
Van megoldás Örömet szerezni a másiknak – ez a mindennapi kötelességünk” – vallják a szakemberek.
Tóth Edit
